A parallaxis szög mérésekor legjobban el tudja görbíteni a fényt a Föld gravitációja, ami azt jelenti, hogy nem ugyanaz a szöget mérnénk az Északi póluson mint a Déli póluson (feltételezve hogy minkét póluson lehet látni a mérendő csillagot). A fényt csak akkor nem görbíti el a Föld, ha pontosan egy olyan szélességi körben végezzük és abban az órában, amikor a "távcsövünket" pont függőlegesre kellene állítani, mert ekkor nem lesz fényelhajlás a Föld részéről. Ezenkívül sokkal kisebb hatása van a Napnak, mivel egy félévre végezzük el a mérést a Nap ellentétes elgörbítést végez. A mérendő csillag gravitációja a parallaxis szög mérésekor nincs hatással.
Még egy fontos dolog, ha távolabbi csillagot szeretnénk mérni csak ezzel a módszerrel és tegyük fel hogy lehetséges is, ekkor figyelembe kell venni a Nap sebességét, pontosabban a keringését ami kb. 220 km/s, ez is már valami egy félév alatt.
Tehát végeredményben a gravitációnak nagyon kis hatása van ezért eléggé pontosan lehet mérni.
Ha más mérési módszereket alkalmazunk, akkor annak megfelelően kell figyelembe venni a gravitációt és más hatásokat.
"Ugye téged nem csak a közeli átlagos csillagok távolságának mérése érdekel a metagalaxis csillagászata korában ?" A kérdést általánosan tettem fel, tehát közeli vagy távoli csillagok esetére.