A világ akkor is létezik, ha nem figyeli egy tudatos lény. Ha az élet kifejlődött, akkor a világnak léteznie kellett, hogy az élet létrejöhessen - már a tudatosság létezése előtt is.. :-)
Ha ez az állítás nem igaz, akkor ez a kezdettől létező Isten egyenes bizonyítéka.
Szerintem külön kell választani a filozófiát a matematikától, ahogyan a kvantum- és relativitáselméletet is a maguk közegében kell vizsgálnunk, mert ha ezeket az elméleteket helytelen módon vizsgáljuk, akkor téves következtetésekre jutunk.
Tegnap eltűnődtem Schrödinger macskáján. Azt ugye tudjuk, hogy a tudós az egész hasonlatot gúnynak szánta. A kvantumelmélet alapján feltételezett valószínűségi hullám szerintem a macskára azért nm vonatkozik, mert nem elemi részecske. A macska csak egy műszer, ami az urán bomlását méri és két állapotot vehet fel (bomlott-e az urán, vagy nem). A gondolatkísérletben azt feltételezzük, hogy a műszer egyszerre két állapotban van, amíg a mért értéket le nem olvassuk. Így a megfigyelésünk olvasztja össze a hullámot és "dönti el", él-e a macska.
Alapvetően ezzel az a probléma, hogy a macska állapota az urán bomlásának következménye, ami viszont időben korábban következik be. Az a feltételezés, hogy a megfigyeléskor dől el a macska állapota, hogyan hatna vissza az időben, hogy létrehozza az okot, ami a macska állapotához vezet?
Másik dolog az, hogy pl. a doboz közelébe egy hanghullám-detektort teszünk. A detektor folyamatosan érzékeli a macska szívverését és nyomtatja az eredményeket. Akkor a detektor folytatólagosan összeomlasztja a valószínűségi hullámot? Vagy az akkor omlik össze, amikor valaki megnézi a nyomtatott lapokat? És addig a lapokon nincs is semmi? :-)
Einstein tudtommal ezt úgy fogta fel, hogy egyetlen elemi részecske állapotát képtelenek vagyunk kiszámolni, viszont ezek sokasága már megbízható statisztikai tömeget alkot, hogy állapotát megjósolhassuk. Ha pl. gázt engedsz zárt térbe, akkor tudjuk, hogy a gáz ki fogja tölteni a rendelkezésre álló teret, annak ellenére, hogy a gáz egyes elemi részecskéinek helyzetét nem ismerjük. A kvantumfizika tehát (nevéből eredően is :-) kvantumokkal foglalkozik, és nem feltétlenül szerencsés túl komoly szándékkal ráhúzni a "hétköznapi" dolgokra.
Egy másik dolgon is gondolkoztam tegnap:
Tegyük fel, hogy embert küldünk a Holra. Mielőtt elindítjuk, elérakunk két dobozt. Az egyikben egy PS van, a másikban egy XBOX, nem tudjuk, melyikben melyik. Választ egyet és elviszi a Holdra.
Amikor odaért, odalépünk a másik dobozhoz. A valószínűségi hullám elmélete azt mondaná, hogy a dobozban mindkét gép ott van és majd a kibontáskor dől el, melyik marad nálunk. Tehát kibontjuk a dobozunk,at vetünk rá egy pillantást és látjuk, hogy XBOX. Ebben a pillanatban azt is tudjuk, hogy a Holdon lévő ember dobozában egy PS van. Ezzel összeomlasztottuk a Holdon lévő ember dobozának valószínűségi hullámát - mégpedig a földi észlelésünk pillanatában, vagyis megelőztük a fényt, ami 1,3 másodperc alatt teszi meg a Hold-Föld távolságot.
Ez így egy szép filozófia, amit nagyon ígéretes kutatni, mert ha megtaláljuk a gyakorlati alkalmazásait (például a számítástechnikában), annak brutális eredményei lehetnek. Már amennyiben létezik megfelelő gyakorlati alkalmazás.
DE:
Ettől még nem lesz kevésbé ízes az étel, amit eszel. Nem csúnyul meg tőle a társad, nem lesz kevésbé kellemes a Nap melege. Nem lesz kevésbé szórakoztató egy jó könyv, vagy kevésbé idegesítő a szomszéd ugató kutyája. Szerintem válaszd külön a körülötted tapasztalható világot, ami eléggé "makró" ahhoz, hogy ne süllyedj bele az elemi részecskék észbontó világába. Mert ezen a szinten az érzékszerveiddel megtapasztalható valóság is "valóság", no para. :-)