Katinak (Katie-nek) végre jutott 5 perc szünet. Most 8 óra volt, de reggel 6-ra kellett bejönnie, hiszen a projektzárás második napjának reggele volt, és még előtte van három nap. Elővette a telefonját, megnyitotta a chat-et és írta:
„Ugye betetted a tornazsákodat és a tízóraidat? Sietek haza amint lehet! Puszi!” –írta a lányának. Ahogy elküldte, melegség töltötte el a szívét, és a sok unalmas papír, és az általuk képviselt problémák háttérbe szorultak erre a pillanatra, ahogy lányára gondolt, aki lassan beilleszkedett az osztályba, ahova járt.
Az elküldött üzenetet pedig három különböző nemzetbiztonsági ügynökség, valamint 25 darab gépi tanulást alkalmazó marketing-tartalomszolgáltató rendszere rögzítette és értékelte ki, mielőtt lánya telefonjára érkezett volna.
Pedig az üzenet tartalmát tekintve abszolút intim és személyes tartalmú volt. Régi, internet és web2 előtti értelemben olyan közlés a másik felé, amelynek kimondása és másik által történő befogadása között semmiféle helye nem lenne olyan szervezeteknek, mint nemzetbiztonsági ügynökségek és marketing-tartalomszolgáltatók.
Amit ma a fejlett világ tesz, az végső soron szinte a személyes kommunikáció szinte teljes terjedelmének rögzítetté, ügyvitel-jellegűvé, dokumentálttá és ebből adódóan totálisan ellenőrizhetővé tétele, azon előny elérésének árán, hogy a kommunikáció minden helyzetben zavartalan lehet (elvileg), illetve ingyenesen történhet.
Ne legyen igazam, de ez a mostani generáció súlyos árat fog ezért a kényelemért és „hatékonyságért” fizetni a jövőben. Az "árképzés" most történik, az eredmény pedig a Minority Report-hoz hasonló jövő lehet, vízben heverő, jóstehetségű félhullákkal szemben dögunalmas kinézetű rackszerverekből kiszedhető információkkal - de lényegében ugyanolyan eredménnyel.
Informatika és tudomány
