Megérteni a megérthetetlent, és felfogni a felfoghatatlant hasztalan. Kezdjük a darwini elmélet egyik legnagyobb hiányosságával, a lélekkel. Vagy szellemmel, vagy tudattal. Mindmáig nem sikerült egyértelműen tisztázni a létezését. Beszélünk róla, sőt kategorizálgatjuk (pl. kollektív tudat, vagy tudatlanság) de honnan lehet tudni, hogy valójában létezik? Mert megemlíti a biblia? Vagy egyéb ókori feljegyzések? Ennyi elég is bizonyítékként?
Tegyük fel (elméleti szinten), hogy van lelkünk (kivéve persze fonak testvérünket, aki köszönés helyett kapásból ítélkezik pár kósza gondolat alapján)..tehát mondjuk van. Oké, de honnan? Velünk született? Vagy kaptuk? Mi lesz vele, ha távozunk a földről? Semmivé lesz? Vagy visszatér oda ahonnét jött?
Vagy nézhetjük a másik részről: nincs lelkünk, soha nem is volt, csak képzeltük. Az agyunk által kreált valótlanság. Lehetséges.
De akkor mi az a szívszorító érzés a melled közepén, ha megcsalnak? Ha elveszted szeretteid? Ha "lelkileg" összetörnek? Semmi? Csak a képzeletünk játéka?
A Teremtő teremtése sem más, mint emberi logikátlanság. Mivel mi halandók vagyunk, számunkra minden tól-ig létezik csak. Ezért kötjük az ebet a karóhoz, hogy de ha minket "valaki" vagy valakik teremtettek, akkor őket is teremteni kellett valakinek vagy valakiknek...és így tovább..és így tovább a végtelenségig, vagy az emberi logika szerint a "kezdetekig", amikor a Teremtő is megteremtetett.
A legegyszerűbben erre úgy lehet felelni, hogy nincs ilyen időpont.
Mert a Teremtő emberi ésszel felfoghatatlan. Pontosan olyan, mint maga az idő. Amit tudunk mérni, holott fizikálisan sosem létezett.
Nincs kezdete se vége. Az idő végtelen. Akárcsak a Teremtő. Örökkön volt és mindig is lesz, mégsincs sehol és sohasem volt.