Részemről a "mókuskerék" nem létezik. Vagy inkább nem olyan értelemben létezik. Úgy vélem, mindenki más céllal születik le a Földre. Akad aki valamit nem tudott lezárni a múltjában, ezért van itt. Vegyünk példaként egy majd mindenki által gyűlölt tömeggyilkost. Ha bevonjuk a képbe a karma és a reinkarnáció opciókat is, akkor valamikor valaki, egy előző életben (vagy akár ebben is mondjuk kisgyermekként) molesztálta vagy megkínozta alanyunkat, aki ezt nem tudta (tudja) feldolgozni így lezárni sem. Ezért gyilkol folyamatosan, hogy valami megváltás vagy megvilágosodás félét találjon.
Ha nem talál, akkor lelke visszatér egy másik testben egy másik leszületésben, hogy tovább keressen, így ezáltal tovább is gyilkoljon..és máris találtunk egy lehetséges magyarázatot egy miértre.
Vagy sorolhatnám, hogy miért akar lenni valaki orvos, tanár, sportoló, matematikus vagy épp professzor. Vagy épp idegen létforma megszállott, kutató vagy csak érdeklődő.
Ezt a lehetőséget találtam eddig számomra a legszimpatikusabbnak.
Mármint, hogy a döntés mindig a miénk: élni akarunk, dolgokat megtapasztalni (legyen az jó, vagy épp rossz), tanulni egymástól, vagy épp másokat tanítani, barátokra, segítőkre lelni, ugyanakkor ellenfelekre is, hiszen miattuk akarunk jobbá válni is.
Egyszer egy beszélgetés kapcsán hallottam amint azt ecseteli valaki éppen, hogy nincs rossz. Nincs gonosz, sem jó. Mindkettő ugyanaz, csak másként értelmezzük. Mert minden, csak felfogás kérdése.
Mi az ok, amiért itt élünk épp most?
A tapasztalatok megszerzése egy olyasvalaminek, mint a kollektív tudat. De mindig csak egy csipetnyi. Mert ettől szép és működő a világ. A titkoktól, a megmagyarázhatatlan dolgoktól, jelenségektől. Az álmoktól.
Az öregségtől. Az elmúlástól. A gondoktól, amiket végül valahogy, de mindig másképp megoldunk.
És persze a szeretettől, ami mindent és mindannyiunkat végső soron összekapcsol.