Mekkora háború volt tegnap! Megcsináltam a napi atomokból az egyszerűbbeket, gyártottam lőszert, már 8000 nél tartottam, abból sose elég. Jól van, ennyi elég is volt mára, megyek dögleni, de akkor bevillant egy nuke felirat! Na jó, azt még toljuk le!
Az atom kilövője már már az én zsenialitásomat idézte a célzással, de ő legalább az SBQ-ra lőtt. Úgy sikerült betalálnia, hogy a teleportpontok vagy a körben voltak, vagy nagyon messze tőle. Én a caplatást választottam. A kör szélén vártam kicsit, hátha kihúzzák a dögöt, de várhattam volna napestig is. Páncél elő, jöhet a menet, elindultam a viharba!
Az évezredes tapasztalat azt mondatta velem, hogy jó lesz sietni, megint jön valami atomtáppaprikajancsi, és fújhatom a lootomat. Hát nagyon nem ezt történt (hála a jó égnek!). Talán öten, vagy hatan lehettünk, hívhatjuk az odagyűlteket átlagos játékosoknak, talán nem sértődnek meg. Rám ez mondjuk már dicséretnek is hat. Lőttük a dögöt, de nem nagyon érezte meg, telt az idő is, közben pedig jöttek a skorcshullámok, mindenféle rusnyasággal. Nem is én lennék, ha már az elején nem rogytam volna térdre. (Csak kétszer haltam ) Szerencsére felfigyeltek a kalimpáló ikonra, egy feketepáncélos bajtárs benyomott egy stimpakkot a ... (páncélomba?) Próbáltam aztán a közelében maradni, de mégis megint egyedül maradtam. Rám rontott 3-4 pirosfej, kutya, lurk, anyámkínja, dara-dara-dara... Tárazni elég macera, ha szó szerint minden oldalról ütnek, vágnak. Annyi stimpakszúrás volt már rajtam, hogy ha ittam volna pár korty vizet, nagyszerű szökőkút vált volna belőlem. Valahogy kikeveredtem a tumultusból, de még így is jöttek... Tadadadadadadaaaa..!!! Elhullott egy adag, mire egy hatalmas maflás hátulról. Mi a...? Épp befékezett a nagy rák a furgonjával. Ráfordultam! MUTASD A SZEMED KÖZIT SZARCSIMBÓÓÓÓK!!! HEHEHEHEEE!!! Csakhogy pár lövés után épp akkor tört szét a fegyverem. Na bazmeg! Izé, rákuram, én igazából nem is gondoltam ezt komolyan...
Hátra arc, spuri, nyakamban a lábam! Ja, majd futás közben megjavítom, nem igaz? Szerencsére eszembe jutott hogy nálam a pótfegyver! Sajna az csak csókolommal tud köszönni az alap puskámnak, de valahogy leküzdöttem a rusnyaságot. Akkor vettem észre hogy igencsak eltávolodtam a csata közepétől. Javítottam, aztán futás vissza. Kb 4szer kellett megjavítanom a fegyverem, és előttem vagy 3000 golyót.
Volt egy szituáció, mikor a bunker tetején álltam, előttem az eSBéQrva, én meg tolom a fejébe az ólmot rendíthetetlenül, közben püfölnek a pirosfejek, és tisztára mintha mindenki eltűnt volna. Az életem az fogyott, talán lag volt, de akkor nem hatott volna a stimpak (az én jó öreg barátom) Mindenesetre az "utolsó ember" feeling megvolt, de aztán valahogy visszatértek a semmiből a többiek is, és kenték bele ők is.
Sajna a vége bukta lett, 3 milliméter hp-nál elrepült a dög. Volt amelyik játékos mutogatta lefele a hüvelykujját, de most mit mutogatsz baszd meg, ne mond hogy jobban élvezed az 5 sec alatt döglő bosst?! Ráadásul vagy egy tucat csillagos szörny jött ez idő alatt, 6 db csillagost kapkodtam fel a harc közbe, sajna nem volt idő keresgélni, a végére meg eltűnnek a hullák itt. Még úgy is megérte, hogy a sárkány elrepült a legvégén..
(Jó, persze, rosszul esett hogy épphogy elmenekült, de ezzel együtt is jobb volt mint az átlagos bosskillek)