Úgy a koncepció egyszerű. Tehát hogy van egy ilyen óriási tér, amiben "nincs" sztori, és én meg úgy is fejlődhetek, ha az alaphelyen 150-szer leverek két óriást, amiket direkt azért raktak oda, hogy büntetlenül üthessem őket.
Egyben erénye is a játéknak, hogy tulajdonképpen én állítom be magamnak, hogy meddig vacakolok egy helyen, tehát én tudom könnyíteni-nehezíteni a játékot.
42. szinten most kurvakegyetlennek hiszem magam, mer:
1. van egy alabárdom, amivel két kézzel brutál 3-as sebzést tudok okozni
2. pajzsot használva (mégis használom, Mari ellen kellett) is tudok játszani, és csomó mindent levédek
3. szakadt páncélom van, de közepes terheltségen tudok maradni
4. tűzlabdát tudok dobálni, ami egyes szörnyekre tök jó, másrést gyógyítani is tudok, és van egy íjam
5. van egy rothasztó szellempatkányom, amit most kipróbálok minden nagyobb dögön, hehe