Időpocsékolás, de tényleg. Szembeköpi a saját maga alkotta műfajt. Mert mi is a recept? Pucold ki az adott területet, nyisd ki a shortcutokat, majd jöhet a pályavégi boss. Egyik területről mentél a következőre, érezted hogy haladsz valami felé. Na most itt semmi ilyesmi nincs, az idő nagy része azzal telik el hogy a büdös semmiben lovagolsz és fogalmad sincs merre indulj, mit kéne csinálnod. Ennek a műfajnak a linearitás áll jól, a nyitott világ nem való neki. Nem megy egy főellenség? Semmi gond, vár a nagyvilág, ölj bele száz órákat, farmolj amíg véreset nem hugyozol és akkor majd menni fog.
Hányan fogják ezt végigjátszani? Ha a játékmenet nem áll másból mint kaszabolásból és SEMMI sincs ami ezt megakasztaná, érdekesebbé tenné, akkor a nyílt világ bűn a játékos ideje ellen. Vagy egyszerűen unalomba fullad a játék. Mi tartson benn, mi motiváljon, ha ugyanazt a lélektelen, önismétlő, frusztráló dolgokat kell újra és újra csinálnom? Ha már szabadság és RPG, akkor lettek volna bátrabbak és alkottak volna egy olyan világot amit érdemes felfedezni. Városok NPC-kkel akik nem akarják a vérünket, küldetések, épkézláb történet, társak, esetleg egy komolyabb dialógusrendszer... Bármi megfelelt volna. De így tényleg nem más mint egy túl nagyra hízott Dark Souls. Hiányzik belőle az az eredetiség és innováció ami viszont a Sekiroban megvolt.
Informatika és tudomány
