" Igaz mi tesszük ilyenné de hát akkor is. Oldják meg. Ezt a szokásos cinizmust látom."
Ha kiszakadsz a saját egyszemélyes nézőpontod mögül, és elkezdesz makro léptékben gondolkodni, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy rendben, de mi a megoldás? Mert két út van jelenleg:
1. Erőszakkal tartasz egy meglévő "rendszert", hogy a szövőnőnek, sofőrnek, olvasztárnak, szalagozónak megmaradjon a munkája, de ehhez minden innováció írmagját is ki kell irtanod, nehogy bármi is fejlődjön oktányit és netán veszélyeztesse a munkahelyeket. Hogy ez hova vezet, azt gondolom nem kell részletezni.
2. Engeded a fejlődést, de azzal együtt fog járni, hogy a munkaerőpiacon adott esetben komoly változások következnek be, melyek akár milliók életére hatással lehetnek. A probléma csökkentésében viszont jelentős szerepe lesz az egyéneknek és az államnak is az átképzések, illetve az átmeneti időszakok problémáinak kezelésében.
Első eset fenntarthatatlan és megoldhatatlan, mert az egész világon egyszerre mindenhol korlátozni kéne a fejlődést, ellenkező esetben valahol megindul az innoválás és a többi elmehet melegebbre...Persze gazdasági és társadalmi szinten is megvalósíthatatlan...Oda akarok kilyukadni, hogy nincs itt cinizmus, ez sajnos -vagy nem sajnos-, az emberi faj -legalább is egy részének- jellemzője, hogy szeret gondolkodni és új utakat keresni, fejlődni, változtatni. Az új generációkban ez a vágy rendkívül erős, az volt régen is, csak akkor még el tudták nyomni a kőkonzi kasztrendszerek és egyházak uralkodó rétegei.