Két sötét anyag TERMÉSZETESEN különösebben látványos kölcsönhatások nélkül képes áthaladni egymáson. Mert szemben pl. két gázfelhővel, ahol az ötközés miatt azonnal megjelenne a disszipáció és a felmelegedés, ha a sötét anyag elkülönült pályákon haladó viszonylag ritkás "üstökös-szerű" képződményekben van jelen, akkor annak zöme ütközés nélkül haladna át egymáson, és legfeljebb ITT-OTT lépnének fel ütközések, ahol viszont az ütközés energiája miatt lokális gázfelhők is képződnének.
Ha olyan ütközést tételezünk fel, ahol a sötét (és szerintem hideg) anyag egy már ELEVE MELEG GÁZFELHŐVEL ütközik, ott a meleg gázfelhő felolvaszthatja és elgázosíthatja a sötét anyagban lévő fagyott hidrogént is, vagyis összességében a gázfelhő mennyiségének a megnövekedésére számíthatunk.
A fénykibocsátás növekedésének kérdése már nem ilyen egyértelmű helyzet, ugyanis nem maga a gázfelhő az elsődleges fénykibocsátó, hanem tipikusan egy vagy több csillag. Ha egy csillag körül növeljük a gázfelhő méretét amelybe beleburkoljuk, akkor egy darabig nőni fog a gázfelhőről reflektálódott fény, de aztán még dúsabb/nagyobb gázfelhőnél esetleg a csillag direkt fénye már el sem fog tudni jutni hozzánk, hanem esetleg csak a nagyon felmelegedett gázfelhőt fogjuk látni, mint másodlagos hőmérsékleti sugárzót.
Sőt: valójában a csillagok felépítése is eléggé ezt a logikát követi: a magfúzió csak a belső magban zajlik, nagyon magas nyomáson és hőmérsékleten, de az ott keletkező fotonokkal mi NEM találkozunk, mert a sugárzó energia csak rétegről rétegre, nagyon lassacskán tud kifelé haladni (milliárdszor elnyelődve, majd újra kisugárzódva). A Nap felíszén is a kb. 6000 K hőmérsékleten igazából NEM történik semmi különleges. Belülről melegítik a melegebb részek, kifelé meg leadja a kapott energiát zömmel hőmérsékleti sugárzás formájában.
Kivételt csak a Nap belsejében keletkező neutrinók jelentenek, mert azok lényegében egyből el tudják hagyni a Napot. Akár azt is mondhatjuk, hogy az igazi csillag az a sokkal kisebb tartomány, amelyben a magfúzió zajlik és ahol a neutrinók is keletkeznek, és ehhez képest a külső részei csupán egy nagyon sűrű gázfelhő, amit a csillag bundakabátként a visel, és tényleg azért, mert hogy segít neki fenntartani a fúzióhoz szükséges nagy nyomást és hőmérsékletet.
Szóval ha egy hideg és ezért sötét anyag találkozik egy meleg gázfelhővel, akkor biztosan növekednie kell a gáz formájában rendelkezésre álló hidrogénnek, és az is valószínű, hogy összességében több elektromágneses hullámot kaphatunk erről a megnövekedett gázfelhőről, de hogy milyen frekvencián és hogy mennyit közvetlenül a csillagoktól, az már minimum kétes.