Ez nehezen hihető, mivel a gömbhalmazok életkora 14,5±1 milliárd év ez pedig éppen benne van a 13,8-ben...
Hát még a Nobeldíjas gyorsulva tágulás mennyire nehezen hihető, ahol csak egyetlenegy SN adatait felhasználva döntöttek a gyorsulva tágulás mellett. Pedig minden tekintetben hatalmas a bizonytalanság a mérésekben.
Egyébként a 14.5 éppen nincs benne a 13.8 -ban hanem csak bele van gyömöszölve.
Sokminden csak úgy bele van gyömöszölve , kalapálva a "tudósok" fejébe, mint pl. a PI téves definíciója, és fogalma, a végtelekEK, a "részecskék" fogalma a végtelen Univerzumban (Gratulációm!) , alapvető tények és azok brutális következményeinek a fel NEM ismerése, mint pl. a 4 a térdimenziók teteje, mert ott a legtöbb a natív térkitöltő hálók száma,
alapvető logikai tények fel nem ismerése és ezek nélkül még alapvetőbb valódi matematikai tények összekapcsolásának totális hiánya, mint a műveleti rotáció , definíciók és ész nélkül való rohangászás mint pók a falon, "gravitáció" és egyéb tündérmese fogalmakkal, mint az idő, ahol azt sem értették meg hogy tört dimenzió, az ami nem egész, mint a tér. ENNYI,
amelyekből csak egy is kukázza a mai teljes "tudományt" nemhogy az összes, amit maradéktalanul tudok bizonyítani.
Jó a meglátás, én személy szerint nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek amikor arra gondolok,, hogy egyesek , akik tudósnak nevezik magukat, képesek egyáltalán az Univerzum kezdetésről beszélni, sőt még "konkrétan" meg is nevezni az időpontját, és fogalmam sincs hova tették a józan eszüket, amikor előjöttek ezzel az ötlettel...
Szerintem józan paraszti ésszel is érthető, hogy saját "info-bubijukban" kutakodnak... :) (Végül is kár is lenne a "16. dimenziót" górcső alá venni, tudja egyáltalán valaki, hogy ott ki oszt Nobel-díjat?)
Teljesen értelmetlen az univerzum koráról beszélni, hiszen minden inerciarendszerben másképpen telik az idő, és az univerzumban szinte végtelen (vagy végtelen?) számú inerciarendszer van.
Miről beszélünk egyáltalán? Nem létezik abszolút idő, tehát mihez képest?
Hát valószínű "hozzánk" képest. Ha valakivel találkoznod kell du. 4-kor az xy utca sarkán, akkor nem gondolkozol azon, hogy a megadott időt és a helyet melyik inerciarendszerben kell értelmezni, és hogy ugyanabban értelmezd-e mind a kettőt, vagy esetleg különbözőben. :D
Semmilyen idő nem létezik, az idő fogalmat mi, emberek definiáltuk.
Nincsenek inerciarendszerek, csak a mozgó anyag ami létezik, a fogalmak nem léteznek. Az összes fogalmat mi találtuk ki és megpróbáljuk a csecsemőknek is megtanítani, hogy ők is hasonlóan használják mint mi.
Nem telik másképpen az idő, mert az órák járása nem változik attól, hogy például sétálsz az óráddal vagy alszol vele. Lehet másképpen látszik ha gyorsan mész, de a repülő is kicsinek látszik amikor ott fennt repül.
Nyilvan a fogalmakat mi talaltuk ki, ezt soha senki nem is vitatta. Ezek a fogalmak ahhoz szuksegesek, hogy mi emberek ertelmezni tudjuk a korulottunk levo vilagot, es meg tudjuk egymassal beszelni, ezert kozos nyelvet kell beszelni.
De minden fogalom szuksegszeruen a valosagnak csak egy jobb-rosszabb kozelitese, es tematol fugg hogy az adott kozelites elegendo-e. Pl foldi/emberi korulmenyek kozott a hagyomanyos, linearis idofogalom teljesen jo. A foldet elhagyva, vagy qvantumszinten ez mar bizonyitottan nem eleg, de a relativitas-elmelet altal definialt ujabb ido-fogalom marjo megkozelites.
De ha a lathato univerzumunk hatarait feszegetjuk, akkor mar ez sem eleg, lehet meg tovabb kell pontositani az ido-fogalmunkat. Amig nincs meg a "mindenseg elmelete", addig nehez errol biztosat mondani.
Eloszor is kutatni sosem ertelmetlen. Ha nem beszelunk rola, akkor soha nem lesz lovesunk sem rola, es mehetunk vissza lelegeztet-gepeket gyartani. Masodszor is, nagyon jol tudunk mar az inerciarendszerek kozott valtani, ez nem egy rejtelyes, ismeretlen terulet. Szoval egeszen nyugodtan kijelolhetjuk sajat magunkat mint inerciarendszert, ami nem hulyeseg, mert vegso soron a sajat magunk univerzumban levo helyere vagyunk kivancsiak, hogy hogyan hat minden rank. Es kozelitesnek is jo, mert a lathato univerzum anyaganak donto tobbsege alacsony sebesseggel mozog egymashoz kepest. A mi inerciarendszerunkrol atterve egy masik csillag, vagy Andromeda galaxis inerciarendszerere, nem nagyon valtozik semmi.
Univerzum, a teremtéséről alkotott elméletek szerint, már ha teremtették egyáltalán és nem egyszerűen csak (nem hivatalosan) elkezdődött, akkor körülbelül tíz-húszmilliárd éves lehet. Ezt alapul véve a Föld életkorát négy és félmilliárd évre taksálják. Ezek az adatok pontatlanok. Középkori zsidó tudósok a Teremtés időpontját i.e. 3760-ra teszik, az ortodox teológusok pedig egészen i.e. 5508-ig is elmennek. Ezek az adatok is pontatlanok.
James Usher érsek (1580–1656) 1654-ben megjelent Annales Veteris et Novi Testamenti c. művében azt taglalja, hogy az Ég és a Föld i.e. 4004-ben teremtetett. Egyik segédje továbbvitte a számításokat és diadalittasan kijelentette, hogy a Föld egy vasárnapi napon jött létre, i.e. 4004 október 21-én, pontosan reggel kilenc órakor, mert Isten szerette kora reggel elvégezni a munkát, amikor még friss volt. Ez a számítás is téved. Körülbelül negyed órával.
Az egész fosszilis dinoszaurusz-ügy csak egy nagy vicc, aminek a poénja a paleontológusoknak még nem esett le. Ez két dolgot bizonyít: Először is, Isten hihetetlenül titokzatos, ne adj' Isten körülményes utakon közlekedik. Isten nem kockázik az univerzummal; saját felfoghatatlan játékát játssza, amit ő talált ki. Ez a többi játékos szemszögéből leginkább egy érthetetlen és bonyolult pókerjátszmához hasonlít, amit koromsötét szobában játszanak üres kártyalapokkal, végtelen tétekkel, és egy osztóval, aki nem mondja el a szabályokat viszont végig mosolyog.
Másodszor, a Föld a Mérleg jegyében született. A Mérleg horoszkópja aznapra, amikor ez a történet kezdetét veszi, a Tadfieldi Hirdető „Az Ön csillagai” rovata szerint a következő: MÉRLEG (LIBRA) Szept. 24. – Okt. 23. Egy kicsit leépültnek érzi magát, mintha mindig ugyanazokat a köröket futná. A családi és otthoni dolgok nagyobb hangsúlyt kapnak, de kerülje a fölösleges kockázatot. Egy barát nagyon fontossá válhat. Tegye félre a fontosabb döntéseket, amíg úgy látja, kitisztult a levegő. Ma érzékenyebb a gyomorgörcsre, ezért kerülje a salátákat. A segítség váratlan helyről érkezhet. Ez az előrejelzés tökéletesen helytálló volt, kivéve a salátákra vonatkozó bejegyzést. (Pratchett & Gaiman: Elveszett próféciák)
Most nem a te fantazialasodrol van szo. Otletekkel es hipotezisekkel tele a padlas, de bizonyitva egyik sincs meg, a tied vegkepp nincs bizonyitva. Ha tevednek, akkor varom a listat hogy mely tudosok alltak az elmeleted moge.
Főleg a "mainstream" "fizika" agymenéseivel van tele, az övékhez képest még Astrojan esti meséi is jobbak. Bár sajnos ez utóbbi is nélkülöz minden logikát , és nem találok benne sehol egy algebrai definíciót sem, még túlbonyolulított krixkraxokat se , nemhogy egyszerűeket , amiket én írtam.
Az nem baj ugye, hogy egy modell, elképzelés, hipotézis vagy fantáziálás nem attól közelíti a valóságot, hogy hány tudós áll mellé.
Engem például hidegen hagy, hogy hány tudós áll pl. a Higgys bizony mellé, a gyorsulva tágulás mellé, a semmi felfújódása mellé, a nemlétező szingularitás mellé, a nemlétező tér vagy téridő keletkezése mellé satöbbi, de egyáltalán hol vannak ezek bizonyítva?
A fizika tudomány matematikai eszközökkel próbálja leírni a létező világot, miközben egyre inkább létezőnek tekinti a saját maga által kitalált és alkalmazott leírást. És mindenekelőtt bizonyítottnak vélsz olyan dolgokat amik félreértéseken alapulnak, elég sok van ilyen pedig egy is sok belőle.
Idáig egyet is értünk , a "fizika" megbukott , onnantól hogy ilyen hülyeségeket hord össze, mint az Univerzum keletkezése, amíg nem fogják fel, hogy a telennek nincs se eleje se vége, addig olyanok a mai fizikusok, mint a csecsemő aki egy homokozó vödörrel a kezében próbálja -ész nélkül- felfedezni a körülötte lévő világot. A fizika már rég megbukott, már akkor megbukott amikor még meg se született... De ennyi ésszel és egy vödör vízzel még akár ürgét is önthetnének az okos tóbijások... nemhogy dollármilliárdokat idióta, alaptalan süket "kísérletek"-re költeni amiből az égvilágon semmire nem fognak rájönni, max. arra, hogy még hülyébbek lettek, mint eddig voltak.
De az idő nagyon is létezik, csak éppen egy sima egyszerű törtszám, és semmi bonyolult krix-krax bullshit-tenger, Lorentz-kontrakció, meg Minkowski-tér nem az alapja, hanem egy jóval egyszerűbb ok. Jóval egyszerűbb, oka és jóval alapvetőbb következményei vannak, mint pl. az Univerzum egyszerű működése..
De se te , se a fizikusok, se más, rajtam kívül még nem értette ezt meg, és addig nem tudtok semmiféle tudományról beszélni, amíg egy ennyire alapvető és ennyire egyszerű dolgot sem tudtok abba a kút fejetekbe belekalapálni..
Az a megbukott tudomány hozta létre a számítógépet, amin ide írsz baromságokat az Interneten keresztül, amit ugyancsak azok az okostóbiások alkottak meg, akiket te agyatlan baorom itt lesajnálsz...
Azért érdekes lesz, ahogy ez a két agyatlan barom, TOR-rent és Astrojan egymásnak esik:)))
Ugyanez a "tudomány" összehordott már annyi sületlenséget, hogy az óvodások is falnak mennek tőle , akkora nagy baromságok.. Univerzum kezdete, Nagy Bumm... "garvitáció" definició nélkül.. erre meg egy egész "tudomány" is épül állítólag. már azt se tudják mit hazudjanak, hogy meg tudják etetni a jónéppel hogy értenek még bármihez is.. egyik nap még párolognak a fekete lyukak másnap már nem, aztán megint... egy büdös szó nem igaz a "tudományukból" , olyan hülyék a tudományhoz , mint a döngölt agyag. Ha egy percig is használták volna az eszüket , a fejükben, akkor elő se jönnek a "részecskék" fogalmával, egy végtelen Univerzumban.. mert ez már felülről súrolja a fejfalbaverés kategóriáját.
Astro barátunk megint jön a hülyeségeivel.. :)) meg ez a TOR vagy ki..két idióta :) Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.24. 23:53:46
A relativitáselméletre hivatkozva szokás arra hivatkozni, hogy "Nem létezik abszolút idő", de ez egy FÉLREÉRTÉS. Einstein csupán a maga szempontjából haszontalannak találta ezt a fogalmat (az abszolút tér és még néhány más mellett), ezért igyekezett nem használni őket, hanem helyette használhatóbbakat konstruálni. A helyzet analóg azzal, hogy pl. a Földön lezajló események szempontjából sem praktikus egy olyan vonatkoztatási rendszer, amely mondjuk a Galaxis közepéhez (vagy ki tudja mihez) van rögzítve, hanem az a kényelmes amely amúgy a kozmozban mindenféle mozgásokat végző Föld felszínéhez, vagy középpontjához van rögzítve. Az időskálánál ugyanígy. Amikor fizikai kölcsönhatások révén bekövetkező eseményeket akarunk egymással viszonyba hozni, akkor szinte mindig az derül ki, hogy olyan lokális skálákat érdemes használni (bármely fizikai mennyiségre), amely magukhoz a kölcsönhatásokhoz illeszkedik jól. Ha pl. azt találjuk, hogy valamiért az ÖSSZES kölcsönhatás valamilyen "görbült felület" mentén terjed, akkor mondhatjuk akár azt is, hogy maga a tér olyan görbe, és azért. De ez NEM egy szükségszerű következtetés, sőt, ami azt illetio elhamarkadott is. Ha ugyanis később találnánk egy kölcsönhatást, amely az előbbi görbült felületből kilépve is képes terjedni, az azonnal CÁFOLNÁ, hogy valóban a "matematikai téridő" lett volna görbe, és nem csupán az addig vizsgált fizikai kölcsönhatások mezeje. Más tehát a "matematikai tér", és más a "fizikai tér". Utóbbira nézve NEM mi, hanem a természet szabja meg, hogy milyen legyen, a matematikai értelemben vett tér és idő viszont továbbra is lehet olyan, hogy a világon SEMMIFÉLE korlátot ne jelentsen az anyagra nézve. Ilyen értelemben tehát a matematikai téridő végtelen sok dimenziós, és benne nincs semmiféle korlátja sem a kiterjedésnek, sem a sebességnek, sem a gyorsulásnak, sem bármelyik deriváltjuknak. Jellemző, hogy tetszőleges GÖRBÜLT TÉRIDŐRE (bizonyos minimális feltételek mellett) létezik egy, magasabb dimenziós eukildeszi téridő, amelyben a görbült téridő csak egy altér, mondhatni egy fizikai objektum. Ezért pl. a "c" határsebességi korlát NEM a matematikai téridőből fakad, hanem csak a mi konkrétan fizikai világunknak egy tulajdonsága. Mint mondjuk a focilabdának a görbülete, vagy a felszínének a nagysága, esetleg a belső rugalmassága, stb.
Egy-két helyen nagy a baj...
Az órák igenis JÁRHATNAK LASSABBAN attól, ha pl. mozgatod vagy gravitációs térbe teszed őket, de ezt a jelenséget tényleg nem szükséges olyan fogalommal leírni, amelyben szerepel az "idő" szó, mert sokakat félrevezethet. Ugyanis NEM arról van szó, hogy az abszolútnak tekintett Netwton-féle tér és idő változna meg (az ugyanúgy marad abszolút, mint volt eddig!), hanem a FIZIKAI FOLYAMATOK BEKÖVETKEZÉSI SEBESSÉGE változik meg, mégpedig minden jel szerint EGYSÉGESEN. Hasonlat képpen próbáld meg elképzelni a következőt: Tegyük fel, hogy egy lóverseny-szerű játékban másodpercenként 300 ezret léphetsz, lépésenként 1 km-t. De nem vagy köteles haladni, illetve megteheted azt is, hogy csak oda-vissza lépdelsz (csárdásozol). Ez esetben a haladási sebességed szükségképpen kisebb lesz, eredőben akár nulla is. Ha bezzeg gyorsan szeretnél haladni, akkor NEM tökölhetsz az oda-vissza táncikálással, vagyis a táncikálás és a haladás sebessége között ellentétes viszony lesz. Ha valamilyen fajta táncikálással szeretnél bármi egyebet megoldani (belső fizikai folyamatot), annak belső sebessége szintén a maximális haladási sebesség kárára megy és viszont. Másik hasonlattal élve: minél gyorsabban kell futnod, annál lassabban tudsz gondolkodni.
Az Univerzum keletkezése elméleteket mindig úgy kell érteni, hogy "az Univerzum MOST ISMERT formájának a keletkezése". Ennek jegyében is LEHET olyan kérdéseket boncolgatni, hogy "mi volt előtte", vagy "mi volt máshol", de akkor meg kell adni hozzá azokat a fogalmakat (méréseket, mennyiségeket, stb.) is, amelyekkel az valahogy kezelhető. A korábbiaknál pontosabb definíciók nélkül aligha tudsz majd boldogulni.
Az órák járhatnak lassabban is és gyorsabban is számtalan okból, sőt, minden óra másképpen jár. A művészet az, kiválogatni olyan órákat amelyek egy bizonyos pici tűrésen belül egyformán járnak, ezek jobbára atomórák.
De annak nincs fizikai oka, hogy ezek az órák egyszerű (egyenes vonalú) egyenletes mozgástól másképpen járjanak. Ellenkező esetben az órák másképpen járnának tavasszal mint ősszel, mivel a sebességük épp ellentétes irányú.
A fizikai folyamatok sebessége változó, többféle faktor befolyásolja, elsősorban a hőmérséklet. Nincs abszolút idő és nincs semmilyen idő. Olyan idő van amilyet definiálunk és ez egy fogalom, ami a természetben nem létezik. Csak anyag létezik ami mozog,
Ebben a kaotikus világban keresünk olyan ciklikus folyamatokat amelyekhez definiálhatjuk az idő telését. Egy álló világban értelmetlen lenne az idő definíciónk, mert nem tudnánk mit számlálni. Az idő ciklusok számolgatása.
Az Univerzum NEM végtelen.
A mi Univerzumunk (amint a többi is) keletkezett, fejlődik és elpusztul. Az Univerzum működése ciklusos, de nem a relelm sugallta apró görbe pontból, hanem egy nagyranőtt fekete lyukból, valódi robbanással alakult ki.
Természetesen volt "előtte", egy másik éppen összeomlott Univerzum volt előtte. És jól mondod, az Univerzum jelenlegi formája, ez nagyon lényeges.
Ami végtelen, az az "existence" -nek nevezett végtelen sugárzás, maga az anyag. Végtelen számú Univerzum létezik, ezek pulzálnak, nem mind lakható, inkább csak néhány alkalmas az élet kialakulásához.
72% Sötét Energia és 24% Sötét Anyag után nem lehet sem "ismert"-ről se "fizikáról" beszélni. Minden szót és fogalmat benne alaposan el kell felejteni, de minimum újra gondolni, újra definiálni.
Nem kellene erősen vitatott elméleteket(vagy még elméletnek sem nevezhető kreálmányokat) tényként kezelni. "hanem egy nagyranőtt fekete lyukból, valódi robbanással alakult ki." Ez nem lehetetlen, de csak egy a sok népszerű jelenleg bizonyíthatatlan elmélet közül. Másik ilyen nagyon népszerű, tudományosan talán jobban megalapozott elmélet "a semmi instabil".
A sötét anyag koncepciójával nincsen semmi gond, leszámítva azt, hogy főleg részecskefizikusok szeretik folyton előretolni azt a TOVÁBBI elképzelésüket, hogy az valami "nem normális" fajtájú anyag volna, hanem hogy "különleges részecskéket" kellene feltételezni hozzá. Ne ez NEM igaz, NINCS SZÜKSÉGÜNK ilyen járulákos feltevésekre, ők ezt csak azért nyomatják, mert ilyesmikkel is szeretnék alátámasztani pl. az igen drága részecskegyorsítós kutatásokat. A sötét anyag önmagában (a definíciója szerint) csupán olyan anyag, amit közvetlenül NEM LÁTUNK AZ ELEKTRPOMÁGNESES SPEKTRUMBAN, de a gravitációja miatt (amit a csillagok mozgására gyakorol) mégis következtetni tudunk rá. Hogy miért válik láthatatlanná az anyag, arra a következőket kell észbe vennünk: - direkt módon csak a csillagokat látjuk, mert ők sugároznak elsődlegesen az elektromágneses spektrumban. - reflektált, elnyelt, vagy kitakart fény révén viszont alkalmasint láthatunk olyasmiket is, amelyek nem elsődleges "fényforrások". Ehhez azonban elég jóknak kell lenniük pl. a megvilágí[tási körülményeknek (ugyanúgy, mint a közlekedésnél is), továbbá a látni kívánt dolog HATÁSKERESZTMETSZETÉNEK is elég nagynak kell lennie. Na itt szokott lenni a gond, ugyanis: Amíg a hidrogén gáz halmazállapotban van jelen (14 K) felett, addig viszonylag látható, ámde amint kifagy (amolyan bolygószerű méretű égitestekben összetapadva) alacsonyabb hőmérsékleten, a hatáskeresztmetszete sok nagyságrenddel kisebb lesz, és így gyakorlatilag láthatatlanná válik. Az Univerzumban csak addig volt intenzív a csillagkeletkezés, amíg az Univerzum - a háttérsugárzás - hőmérséklete nem csökkent 14 K alá. Ma ez a hőmérséklet csak 2.7 K, és ezért gáz halmazállapotú hidrogén csak nagy csillagok közelében fordulhat elő, egyébként fagyott, és ezért ott csillagok sem keletkeznek. Megvan tehát annak a dinamikája, hogy HOGYAN VÁLTOZOTT a tömegeloszlás ahogyan keletkeztek a csillagok, és annak is, hogy hogyan vált a hidrogén egyre nagyobb része sötétté (láthatatlanná, mert fagyottá).
A sötét energia koncepciója viszont tényleg minimum kétesnek mondható, ugyanis az, hogy az Univerzum egyfajta logika alapján "gyorsulva tágulni" látszik, még NEM jelenti azt, hogy tényleg úgy tágul, PONT OLYASMIKÉRT, mert nem látjuk rendesen mindazon dolgokat, amelyeknek gravitáló tömege van. Ebből kettőt nevesítenék: 1.) A hidrogén eredeti eloszlásáról feltételezhetjük, hogy nagy léptékben egyenletes volt (habár ez is csak egy feltevés), de ahol csillagok alakultak ki, ott ez nyilván megváltozott. Ugyanakkor ahol nem alakultak ki csillagok, ott közelebb maradhatott a korábbi egyenletességhez. Ez konkrétan azt jelenti, hogy pl. a Naprendszer esetében az anyag a belső tartományokban magába a Napba (és a bolygókba) koncentrálódik, majd következik egy nagy és gyakorlatilag üres tartomány (ahonnan koncentrálódott az egykori hidrogén a Napba), ámde még kijjebb lesz egy olyan fagyott tartomány is (még nagyobb), ahol a hőmérséklet 14 K alatti, és habár összességében nagyon sok tömeg van ott, ámde számunkra láthatatlan formában. Ilyen körülmények között az várható, hogy ha pl. egy szonda elhagyta a naprendszer belső tartományait, akkor egyre nagyobb és nagyobb visszahúzó tömeget észlel, vagyis gyorsabban fog lassulni, mint a Nap tömege alapján számoltuk. 2.) Igen ám, de volt idő, amikor az energia (ami a gravitáló tömeg forrása) főleg "FOTONOK" formájában volt jelen (igazából most is, ha kiszámoljuk a háttérsugárzás mint energia tömegét), ami viszont c sebességgel terjed kifelé, azaz folyamatosan hagyja el az általunk ismert Univerzum belső tartományait. Maga a "normális" (azaz nyugalmi tömeggel bíró) anyag is, csak az c-nél KISEBB SEBESSÉGGEL. Ezért tehát a belső tartományokban a gravitációt generáló tömeg (értsd: ENERGIA) az egyre kisebb lesz, annak ellenére is, hogy a LÁTHATÓ TÖMEGET (csillagokj és gázok tömegét), meg a sötét anyagot (a kifagyott hidrogén tömegét) is figyelembe vettük, mert hogy az eltávozó elektromágneses energiát (annak hiányzó gravitáló tömegét) még nem. Ezért tehát ha kifelé tart valami (pl. egy galaxishalmaz) az Univerzum "gravitációs centrumából", az úgy érzékeli, hogy egyre kisebb az Univerzum tömege, ugyanis hozzá képest a fényenergia egy része már kijjebb került. Ez a csökkenő gravitáció FORMÁLISAN keltheti azt a benyomást, mintha egy "antigravitációs hatás" is működne az ismert gravitáció mellett, de ez valójában csak egy bombasztikus, szükségtelen, az áltudományosság határait súroló FELESLEGES FELTEVÉS. Csak annyi biztos, hogy az Univerzum nagyléptékű belső tartományainak a tömege csökken, mert az energia jelentős része elektromágneses úton távozik. (Ugyanebből az is kijön, hogy a látható és a sötét anyag együtt NEM lehet képes arra, hogy az Univerzum anyagát gravitációsan újra összegyűjtse. Ahhoz ugyanis az elektromágneses energiát ("fényt") is vissza kellene szipkázni. Ez elméletileg olyan módon tudna megvalósulni, hogy a háttérsugárzásban (CMB) tárolt energiának kellene drámaian lecsökkennie, ami a következő (mondjuk) 100 milliárd évben tutira nem esedékes.
Ne kezeld tényként. Minden jel arra utal, hogy a galaxisok csoportokba verődnek, a clusterek egymás közelébe rendeződnek, a galaxisok összeolvadnak és a központi fekete lukjuk óriásira hízik. És te a semmi instabilitását találod megalapozottnak? Elképesztően tudománytalan a semmi instabilitása, a természettudományok megcsúfolása, amolyan igazi fizikai tudós gondolkodás szerűség.
"De annak nincs fizikai oka, hogy ezek az órák egyszerű (egyenes vonalú) egyenletes mozgástól másképpen járjanak." Ez TÉVEDÉS, ugyanis ez tisztán azon múlik, hogy mi az egyenesvonalú egyenletes mozgás bekövetkezési mechanizmusa (hoztam rá példát).
Ugyanakkor számunkra az a fontos, hogy a fizikai eseményeket EGYMÁSHOZ mérjük, ezért a térbeli távolságok és az időbeli eltérések jellemzésére is valóságos FIZIKAI kölcsönhatásokat kell felhasználnunk. Ezeket NEM kell azonosítanunk a "matematikai értelemben vett" abszolút tér és idő fogalmaival, de a gyakorlatban olyan funkciót fognak betölteni, azzal az eltéréssel, hogy az általunk eddig megtapasztalt kölcsönhatások között még NEM találtunk olyat, amelyik abszolút teret és időt tenne kísérletileg meghatározhatóvá.
(Amígy az időt alapvetően az IRREVERZIBILITÁSA definiálja, a közismert "ciklikusság" csak egy kényelmi praktikus szempont.)
1. már kétszer megszólítottál és még egyszer sem hülyéztél le. 2. úgy tűnik képes vagy gondolkodásra, ez nem tipikus, úgyszólván meglepetés. 3. ha így haladsz pillanatok alatt ellenségeket gyűjtesz magad ellen itt a fórumon.
Na jó, a ciklikusság azért kell, mert az idő a ciklusok számolgatása, semmi más. Nincs olyan, hogy idő, csak események vannak. Ugyanaz az esemény nem történik meg mégegyszer, az egy másik esemény, esetleg hasonló. Tudod, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Az események leírásához mi definiáljuk az idő fogalmat. De mint olyan az nem egy létező dolog. Nem lehet ráütni vagy megmarkolni, nem tudod elnyelni és nem jön szembe veled egy alagútban.
36: jó, nagyon jó, de a sötét anyag (legalábbis tekintélyes része, Csaba másik) molekuláris hidrogén, ahogy mondod, nem látszik. Legalábbis a földfelszínről nem, a levegő elnyeli a H2 IR vonalait.
A sötét energia létezik, a legfőbb anyagi alkotó, a gravitációs sugárzás. Végtelen mennyiségű elemi energiarészecske páros. A sebessége sokkal nagyobb mint c, kb 1 milliószor. Hatalmas nyomóerő.
De nem gyorsítja a tágulást hanem lassítja, mint amikor a földön feldobsz egy követ az lassul. A Nobel tévedés volt.
Nem, a robbanás c-nél sokkal nagyobb sebességgel történt és lassul. A c max egy tévedés, semmi nem alapozza meg csak egy butaság. A távoli galaxisok a mérések szerint sokkal gyorsabbak mint c. Kb 10-szeres sebességet mértek eddig.
Az idő igazából nem a ciklusok számolgatása, hanem az a jelenség, amelynek során a jelenben képesek _ÚJ_ dolgok is keletkezni, amelyek tehát korábban sohasem léteztek (ebből fakad az irreverzibilitása is). A ciklusok számolgatása csupán a _MI_ legjobb módszerünk arra, hogy valahogyan kifejezzük, illetve mérjük, amihez egy olyan ÓRASZERKEZET is kell, amely lehetővé teszi magát a SZÁMLÁLÁST, amely lépésről lépésre majd mindig olyan számot ad ki, amely nem azonos egyetlen korábbival sem (tehát maga is mindig újdonságot jelent). Szóval ez egy elfogadható komprumisszumot jelent, de nem tudhatjuk biztosan, hogy nem létezik-e egy elvileg még jobb (pl. logaritmikus, vagy exponenciális jellegű). Azt sem vehetjük eleve biztosra, hogy a ciklusokat generáló ún. oszcillátor feltétlenül változatlan frekvenciával jár-e, mert hiszen fizikai objektumként biztosan tartalmaz energiát, tömeget, térbeli kiterjedés, időbeli kiterjedést, és valamilyen fajta rugalmasságot, ugyanis röviden szólva képesnek kell benne lenni az energiának kétféle állapot (tipikusan kinetikus és potenciális) között ide-oda "pattogni", szóval a frekvencia mindezen dolgok függvénye. Einstein úgy gondolta, hogy ebben az egészben csak egy bizonyos fix dolog van, mégpedig az, hogy közben az energia terjedési sebessége mindig legfeljebb c.
Sötét anyag: Mint írtam a sötét anyag (most NE a hülyéket kérdezd!) NEM LEHET molekuláris hidrogén, ugyanis a hőmérséklete jóval a fagyáspont (14 K) alatt van, és ez igaz arra a tartományra is, amely a Nap és a környező csillagok között van (lokális csoport). Ennek a térfogatnak a nagy többsége is ilyen rettenetesen hideg (alig a CMB 2.7 K-es hőmérséklete felett). Ezért tehát a hidrogén KONDENZÁLT, FAGYOTT, SZILÁRD HALMAZÁLLAPOTBAN van - mint a hópelyhek, egyedül azt nem tudjuk eleve megmondani, hogy mégis mekkorák ezek a hidrogén hópelyhek, mikroszkopikusak-e, vagy bolygó méretűek is. (És kell-e mondjam, hogy a szilárd hidrogénnek NINCS a molekuláris hidrogénre jellemző molekula elnyelési vonala, de még ha volna is, a hatáskeresztmetszete sok nagyságrenddel kisebb! (Pl. ha UGYANAZ a hidrogén mennyiség nem gáz, hanem 1 mm-es hópelyhek formájában volna jelen, akkor kb. tízmilliószoros faktorral.) Egyedül azt tudjuk, hogy akkorák azért nem lehetnek, hogy csillaggá tudtak volna alakulni, mert akkor látnánk a sugárzásukat.
Gravitációs hullámok: Ez ugyanúgy c-vel terjed mint a fény, vagy még "úgyabbul", ugyanis a fényt alkalmasint le tudja lassítani a közeg, a gravitációs hullámokat pedig még az sem. (Az ún. virtuális részecske-antirészecske párokat nem kell idekeverni, az egy külön történet.) Ha kiszámoljuk azt, hogy mekkora energia mennyiség lehet MAGÁBAN A GRAVITÁCIÓS TÉRBEN, akkor azt kapjuk, hogy minimum összehasonlítható azzal, mint ami az ún. forrásainak a belsejében van. Tehát pl. egy feketelyuk energiájának (és ezért tömegének is!) jókora része az eseményhorizontján KÍVÜL van, és pont ez teszi lehetővé azt, hogy amikor mondjuk 2 feketelyuk egyesül, akkor gravitációs hullámok révén energia és tömeg távozzék onnan. (Egyes elméleti spekulációk szerint a TELJES tömeg kívül van az eseményhorizonton.) De akár a gravitációs, akár az elektromágneses térre fogjuk a "sötét energia hatást", szügségtelen úgy misztifikálni, mint teszik olyan felesleges feltevésekkel, miszerint c-nél milliószor gyorsabb hatalmas nyomóerők hatnának.
Lassulás vs. gyorsulás: A gravitáció lassítja a tágulási sebességet, csakhogy a megfigyelések szerint nem az elvárt mértékben, amit ahelyett hogy azzal magyaráztak volna, hogy "a jelek szerint ahogyan peregnek a százmillió évek, az Univerzum belső tartományaiból egyre fogy az energia és ezért a gravitáló tömeg is", helyette bevezettek egy HIPOTETIKUS gyorsító ("antigravitációs") hatást, azzal magyarázva a gravitációs lassulásban mutatkozó hiányt. Az elmélet azért NEVETSÉGES, mert eleve tudható volt, hogy a fény és a gravitációs hullámok bizony gyorsabban tágulnak, mint a nyugalmi tömeggel bíró részecskék, ezért a belső tartományokból egyre fogy ez a tömegkomponens.
Infláció: Az Univerzum inflációs korszakára szoktak FELTÉTELEZNI c-nél sok-sok-sok nagyságrenddel gyorsabb tágulási sebességet, amiben főleg az a vicces, hogy egyáltalán még az sem biztos, hogy létezett ilyen inflációs korszak.
A relativitáselmélet c sebességi korlátja úgy értendő, hogy a MEGFIGYELŐHÖZ KÉPEST nem észlelhetünk c-nél nagyobb energia és információ (kölcsönhatási terjedési) sebességet. Másfajta sebességek (pl. két távoli objektum egymáshoz mért sebessége) vidáman lehet nagyobb. Továbbá, akinek tetszik, az KÖVETKEZTETHET, vagy FELTÉTELEZHET bármekkora sebességeket, de az egy másik eset lesz. Vegyünk erre is egy példát: Tegyük fel, hogy békák vagyunk a tó felszínén, és úgy találjuk, hogy a vízfelszín hullámainak van egy bizonyos maximális terjedési sebessége. Vajon jelenti-e ez azt, hogy ne keletkezhetne egy olyan hullámvonulat a víz felszínén, amelyről ÚGY TŰNIK, mintha megszegné az előbbi törvényt? Képzeljük csak el, hogy egy repülőgép egy vízbe mártott izével nagy sebességgel elhúz a tó felett, ezáltal létrehozva egy sajátos hullámzást, amely természetesen a repülőgép sebességével látszik haladni. Csakhogy ebben az esetben nem egy bizonyos, a vízben lévő energia adag terjedt tova gyorsabban, mint a vízhullámzás ottani törvényei megengednék, hanem a repülőgép újabb és újabb energiaadagokat táplált bele a vízbe olyan geometriában, hogy nekünk úgy tűnik, mintha a hullámzás a VÍZBEN terjedt volna akkora sebességgel - pedig nem. Ami a vízben terjed, az a szokásos sebességgel terjed. Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.25. 11:57:44
Pedig de. Pont az a jelenség nem létezik amit írsz, mert jelenségek nem léteznek a fizikai valóságban. Csak anyag létezik ami mozog. És ez a mi legjobb módszerünk az ami megtestesíti nekünk a (kitalált) idő fogalmat.
Sötét anyag: a világűrben lévő gázok nem 3 K fokosak, hanem pont langyosak, olyan 50-70 K, de nyilván másmilyenek is. Sajnálatos, de az atmoszféra fölé telepített IR spektrométerrel a H2 ki is mutatható, tehát nem érdemes a kifagyott hópelyheken rugózni. Egyébként mit értesz egy darab hidrogén molekula kifagyásán? A világűr gázfelhőiben nem jégdarabok vannak hanem hidrogén gáz. Ennek nagyrésze molekuláris, de nyilván többféle gáz elegye, oxigén, CO, SO2,metán, ilyenek.
Gravitációs hullámok: miért gondolod, hogy a gravitációs hullámok c vel terjednek? Ezt mondták neked? Kamu.
Infláció: ez tényleg van, az Euró éppen 335 forint. De az ősrobbanás a gravitonok sebességével történt, téridő nem jött létre és nem fújódott fel.
"két távoli objektum egymáshoz mért sebessége vidáman lehet nagyobb mint c"
na ezzel nem leszel népszerű, itt a fórumon relativista túlsúly van. Pont ezt nem engedi a relelm. Viszont valóban, semmi nem gátolja a c-nél nagyobb sebességeket, akár hozzánk képest akár máshoz.
"... a világűrben lévő gázok nem 3 K fokosak, hanem pont langyosak, olyan 50-70 K, ..." Ez egy HÜLYESÉG - honnan veszed?!? A világűrbeli egyensúlyi hőmérsékletet az határozza meg, hogy milyen közel vannak a legközelebbi olyan objektumok, amelyek érdemi mennyiségű energiát sugároznak ki. A Nap pl. a Plútó pályájánál már csak akkora sugárzási energiasűrűséget ad, amely megfelel egy kb. 44 K hőmérsékletű feketetestnek, ezért aztán a Plútó felszíni hőmérséklete is kb. ekkora. Ha elmegyünk a szomszédos csillag (Alpha Centauri) felé félútra (kb. 2 fényév), ott már a két csillag együttes sugárzási teljesítménye is kevés volna az 1 K -es hőmérséklet fenntartásához, és csak azért lesz melegebb az ottani hőmérséklet, mert a kozmikus háttérsugárzás (2.7 K), nem egykönnyen enged bármit is az alá hűlni. Egyébként az a határ, ahol az egyensúlyi hőmérséklet 14 K alá csökken kb. 10-szer messzebb van a Plútónál, de még mindig bő 300-szor közelebb, mint a legközelebbi csillag távolságának a fele, szóval ha a naprendszerhez tartozónak számítjuk a világűrt addig, akkor a térfogat nagy többsége (> 99.9%) 14 K alatt van. KIZÁRÓLAG azokon a helyeken észlelhető hidrogén gáz (mármint igazi gáz), ahol valami azt melegíti, vagy ahol a korábbi melegítés óta nem telt el még elegendő hosszú idő a lehűléshez. Ezek a helyek csupán mazsolák a tengerben.
Értetlenkedsz: "A világűr gázfelhőiben nem jégdarabok vannak hanem hidrogén gáz." A GÁZFELHŐKBEN valóban van hidrogén gáz, pont azért is tudjuk gázként észlelni! Azt kell viszont megérteni, hogy a mai alacsony CMB hőmérséklet miatt ez csakis úgy lehetséges, ha van valami, ami melegíti, vagy viszonylag nem régen felmelegítette. Amíg a CMB hőmérséklete meghaladta a 14 K-t, ilyen probléma nem volt. Ha időben visszafelé követjük a dolgokat, akkor a 14/2.72=5.14 -szer fiatalabb Univerzumban volt ez a helyzet, vagyis a kb. 13.8/5.14= 2.68 milliárd éves koráig. Minthogy önmagában a hideg gáz kedvez a csillagkeletkezésnek, de gáz halmazálapot szükséges, ezért azt lehet várni, hogy kb. 2.6-2.8 milliárd évvel ezelőtt volt a csillagkeletkezés sebessége a legnagyobb, és azóta drámaian le kellett lassulnia, KIVÉVE a tartományokat (pl. galaxisok centrumát), ahol a környezeti sugárzási hőmérséklet meghaladja a 14 K-t. (Voila.)
A gravitációs hullámok terjedési sebességére nézve mostmár kísérleti adataink is vannak az ún. gravitációs lencséknek, és a megfigyelt feketelyuk-egyesülési folyamatoknak hála. Ezek alapján NEM észleltünk c-től való eltérést. (Amúgy a naprendszeren belül, sőt akár a még a Földön is lehet végezni ilyen kísérleteket, csak ezeket nem szokták emlegetni, mert akkor ki finanszírozná meg a gigászi költségű gravitációs hullám obszervatóriumokat...)
Relativitás, csak hogy világos legyen: ha az "A vonat" az állomáshoz képest balra megy 200 ekm/s sebességgel, miközben jobbra is megy egy "B vonat" ugyanakkora sebességgel, akkor az ÁLLOMÁS VONATKOZTATÁSI RENDSZERÉBEN ezek egymástól 400 ekm/s sebességgel fognak távolodni. A relativisztikus probléma NEM ez, hanem a következő: Az előbbi "A vonaton" megy egy "C kerékpáros" az "A vonathoz" képest 200 ekm/s sebességgel ugyancsak balra, akkor vajon mekkorának látnánk az ő sebességét az ÁLLOMÁSRÓL nézve. Erre pedig NEM a 400 ekm/s a helyes válasz, hanem amit a relativitáselmélet mond arról, hogy hogyan is kell TRANSZFORMÁLNUNK a sebességeket UGYANABBA a vonatkoztatási rendszerbe, ha majd összeadni, vagy kivonni akarjuk őket. Konkrétan mivel az "A vonat" sebessége eleve a vasútállomás rendeszérben van értelmezve, ezért azzal nincs gond. A "C kerékpáros" sebessége viszont az "A vonat" vonatkoztatási rendszerében volt értelmezve, ezért azt át kell transzformálnunk "vasútállomási sebességgé", amit a Lorentz-transzformációval megoldhatunk. A relativitáselméletben mindig nagyon tisztán kell látnunk, hogy az egymáshoz amúgy hasonló nevű mennyiségek konkrétan melyik rendszerben voltak (vannak) értelmezve, mert ezen állnak, vagy buknak a dolgok.
C-nél nagyobb terjedési sebességek: Mint alább olvashattad tőlem, maga a matematikai tér NEM jelenthet semmiféle korlátot sem a mozgás maximális sebességére nézve. Ha van ilyen korlát, akkor az CSAKIS a fizikai valóságunk tulajdonságaiból fakadhat. Hoztam neked a vízhullámos hasonlatot. A hullámok terjedéséről nagyon jól tudjuk, hogy a KÖZEG fizikai tulajdonságai határozzák meg, miközben FÜGGETLEN A FORRÁS sebességétől, de mégis adódhat olyan helyzet, amikor másfajta látszat kerekedik. Pl. ha kilő valaki egy puskagolyót mondjuk 1000 m/s sebességgel, akkor az 1/3 annyi idő alatt ér célba, mint a lövés eredeti hangja! Persze fogsz majd hallani hangokat, de FORDÍTOTT sorrendben: először a golyó által keltett lökéshullám utoljára kisugárzott hangjait, az eredeti lövés hangját pedig csak nagy sokára, 333 m/s sebességgel becammogva, aztán még hallhatsz visszhangokat is, még sokkal később. A hang az ilyenkor is mindig ugyanakkora sebességgel halad a közegben. de EZ ESETBEN létezett valami más, ami NEM a hang kölcsönhatása által mozgott, a pusgagolyó, és az ezért volt képes gyorsabban is mozogni. Na most azt, hogy létezik-e olyan "szuperlumináris puskagolyó", amely c-nél gyorsabban tud haladni, kihasználva valamilyen általunk még nem ismert kölcsönhatást, azt NEM TUDJUK. Ha van is ilyen golyó, azt eddig nem láttuk. Ami "hullámokat" láttunk, azok viszont mind max. c-vel haladnak, a fentebb megbeszélt értelemben.
A sötét anyag láthatóságával kapcsolatban egy adalék: A naprendszer távoli külső tartományaiban mozgó üstökösöket sem látjuk, mert fagyottak. Többnyire csak akkor vesszük észre őket, amikor Napközelbe érkezvén felmelegednek, és elkezdik magukból ontani a különféle gázokat és esetleg porszemcséket is. Amikor mi találkozunk az üstökösökkel, akkor már hidrogén és hélium gáz régen NINCS rajtuk, azt ugyanis már a Plútótól tízszer távolabb is leadták volna (a túl kicsiny gravitációs vonzásuk miatt). Ezért tehát a naprendszer belsejébe érve már csak relatíve nehezebb, és magasabb olvadás- és forráspontú gáznak való anyagok szabadulhatnak ki belőlük: CH4, N2, O2, NH3, CO2, H2O, stb., így alakul ki az üstökös jól látható csóvája. Azt is mondhatjuk tehát, hogy az üstökösök hasonlítanak a naprendszer keletkezésének alapanyagához, leszámítva a róluk hiányzó hidrogént és héliumot, amit kb. 10-szeres Nap-Plútó távolságban már nem tudnak megtartani. (Csak azok, amelyek sohasem merészkednek ilyen közel a Naphoz. Az ilyen távoli objektumokat viszont egyrészt nem is nevezhetjük "üstökösnek", mert pont hogy nincs nekik üstökük, másrészt eleve nem is látjuk őket.)
Valamit szögezzünk le, a hidrogén és ezzel együtt a molekuláris hidrogén nem tipikusan a galaxisok között van és ezen belül is elsősorban a gázfelhőkben. Tehát érdektelen az olyan gázmolekulák vagy inkább atomok hőmérséklete amelyek ezeken kívül helyezkednek el. A sötét anyagot is elsősorban a galaxisok körül keresik a tudósok és az ott is van, hidrogén.
Ahol anyag koncentrálódik ott a hőmérséklet nagyobb. A melegedést a gravitációs sugárzás elnyelése okozza, ezért képesek a gázfelhők felmelegedni amely végül csillagképződéshez, a csillag felmelegedéséhez vezet. Ha már csillag van a közelben akkor az természetesen plusz hőt ad a környező gázoknak.
A minket érdeklő gázfelhőkből a hidegebbek olyan 80-90 K fokosak a melegebbek meg 150-230 K -esek, Ezek a galaxisokban vannak és itt keressük a sötét anyagot is. Ide teszem a molekuláris hidrogén megtalálásáról a cikket ahonnan a hőmérsékleteket is vettem,
Érdekelne, hogy hogyan végeznél gravitáció terjedési sebesség kisérleti méréseket a földön, amennyiben a gravitáció terjedési sebesség nagyobb vagy jóval nagyobb mint c. Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.25. 18:07:10
Valamiket szögezzünk le: - Fagyott állapotban nagyon sok minden lehet a galaxisok közötti térben - de NEM LÁTJUK. - A hidrogén gázfelhőket sokkal jobb esélyünk van meglátni, de a hidrogén gáz halmazállapotban csak > 14 K hőmérsékleten tud tartósan megmaradni, konkrétan csak a csillagokhoz viszonylag közel. - Ha egy adott tartományt felfűt pl. egy nagy szupernóva kitörés, akkor ott a korábban már megfagyott hidrogén is újra gázzá válhat, és egy darabig lehetségessé válhat egy következő csillaggeneráció keletkezése. - Sötét anyagot bárhol lehet keresni, de megtalálni csak ott lehet, ahol a csillagok mozgásából következtethetünk a gravitációra, a csillagok mozgására pedig vonalas spektrumú gázok színképvonalainak a Doppler-effektusából. - Az előbbi miatt ha a galaxisok közötti térben akár csak mazsolaként akad néhány csillag, és azok környezetében egy-egy érzékelhető nagyságú hidrogén felhő, azt már elvileg ki lehet értékelni, NOHA az a gázmennyiség amit így megfigyelünk tökéletesen eltörpülhet a sötét anyag teljes mennyisége mellett. Ez az AMÚGY sötét anyagnak csupán az ÁTMENETILEG láthatóvá vált része. - A megfigyelések szerint a sötét anyag koncentrációja a galaxisok közelében a nagyobb (nem pedig tőlük távol), habár nincs tökéletes lefedettség.
"Ahol anyag koncentrálódik ott a hőmérséklet nagyobb." Csak akkor, ha a koncentrálódás egy diszipatív folyamat. De a hidrogén gázra ez mindenesetre igaz, tehát a gravitációs kollapszus felmelegedésre, ez pedig hőmérsékleti kisugárzásra vezet. Az első csillagok működési mechanizmusa pont ez volt (magreakciók nélkül). A gravitációs kollapszus az elektromágneses spektrumban kisugárzott energia révén tudott folyatódni. Ha a gravitáció révén tömörödő tartomány csak kb. bolygónyi tömegeket tud elérni, akkor a hőkisugárzásos lehűlés pár millió év alatatt végbemehet. EZUTÁN már a koncentrálódott anyag hideg marad, hacsak nem fűti fel egy külső hatás. A nukleáris csillagoknál annyiból más a helyzet, hogy elég nagy a méretük (és belsejükben a hőmérséklet) ahhoz, hogy beindulhasson a magfúzió, és akkor az akár milliárd évekre is fenntarthat egy elvileg átmeneti egyensúlyi állapotot.
"A melegedést a gravitációs sugárzás elnyelése okozza, " Gravitációs kollapszus során a melegedést az okozza, hogy a részecskék gravitációs potenciális energiája fokozatosan átalakul kinetikus energiává, az meg az ütközések során hővé. Ezért egy összehúzódóban lévő gázfelhőre NEM jellemző, hogy csökkenne a hőmérséklete, hanem az a jellemző, hogy a mindenkori hőmérséklete fogja korlátozni a kollapszus gyorsaságát. Ha viszont egy olyan tartományban vagyunk. amelyben valahogy kialakult a túl alacsony (< 14 K) hőmérséklet (pl. hirtelen expanzió miatt), ott már olyan ritkává fognak válni az ütközési folyamatok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik a termalizálódás, és ezért az energia kisugárzása is. Érdemi változás nélkül fognak kóvályogni egymás környezetében ezek az anyag darabok.
Természetesen mindenféle hőmérsékletű gázokat lehet találni, főleg a galaxisok belsejében, ahol mégis csak nagyobb az élet, mint kívül. De elég felpillantanod az égboltra, hogy észrevedd milye KRVRA "TISZTA" - milliárd fényévekre is könnyedén elláthatsz benne. Hát ez azért lehetséges, mert alapjában véve ilyen rendkívül üres. Ami úgymond anyag van benne, az különféle helyekre és formákban koncentrálódik, összességében rendkívül kicsiny térszögre.
"Érdekelne, hogy hogyan végeznél gravitáció terjedési sebesség kisérleti méréseket a földön, ..." KISZÁMOLTAM, lehetséges volna elvégezni ilyen kísérletet, és elvi szempontból még volna is érdekessége. A kísérlet nyilván nem azt célozná, hogy pontosan megállapítsa, hogy a gravitáció a c-nek mondjuk 1000, vagy 1001-szeresével megy-e, de azt igen, hogy mondjuk c +/- 0.1 c tartományba esik-e vagy sem. A baj csak az, hogy pár 100 millió forint alatt nem reális a kísérleti eszközök beszerzése és előállítása. (Még az extrém minimalista felépítéshez is milliók kellenének.) De hogy az elvéről mégis eláruljak neked valamit: a gravitációs hullám obszervatóriumok azért olyan mérhetetlenül drágák, mert rendkívül érzékenynek kell lenniük. Mesterségesen viszont TUDUNK előállítani helyileg sokkal erősebb gravitációs hullámokat, mint amelyek érkeznek távoli galaxisokból.
"Sötét anyagot megtalálni csak ott lehet, ahol a csillagok mozgásából következtethetünk a gravitációra"
Nem. Betettem a linket hogyan találták meg a sötét anyagot. Tízszerannyi H2 -t találtak mint amennyi hidrogénnel feltérképezték az Univerzumot. Ez a H2 eddig sötét anyagként funkcionált és most már nem az. Megtalálták a sötét anyagot. Azon lehet vitázni, hogy ez elegendő e, mindenesetre tízszer annyi mint a régi (atomos) hidrogén mennyisége a csillagközi gázokban.
"Gravitációs kollapszus során a melegedést az okozza, hogy a részecskék gravitációs potenciális energiája fokozatosan átalakul kinetikus energiává, majd hővé"
Ez kamu duma, nincs a gázfelhőnek gravitációs potenciális energiája.
Ahhoz, hogy felmelegedjen energiát kell befektetni. És ez pont egy kívülről érkező gravitációs sugárzás ami az energiát biztosítja. Ha nincs ez a külső energiabefektetés akkor egyrészt nem nyomódik össze, másrész nem melegszik fel.
Ehhez persze tudni kell, hogy a gravitáció nyomóerő. Semmiképp nem valami térgörbület, mert hiszen nincs is olyan, hogy tér vagy főképpen téridő ami nincs. És azt azért gondolom nem valami húzó vonzó gravitációval akarnál előállni aminek valamiféle potenciálja lenne. Nincs ilyen.
Na témánál vagyunk, megint az áltudományos baromság halmaz.. nyomó gravitáció..az..az agyadban max :)) Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.25. 22:30:56
Már az Index Fórumon bebizonyítottam, ha igaz lenne az általad bevezetett nyomóerő a gravitációra, akkor az árapály erők merőlegesek lennének a mostani megfigyeltre, azaz pl. a Föld óceánjai nem a legnagyobb átmérőjével a Hold felé néző rögbilabda lenne, hanem a legkisebb átmérőjével a Föld-Hold távolságra néző lapított ellipszoid lenne...
Akinek itt légből kapott marhaságai vannak az a te "tudományod", definiciók nélkül, ész nélkül, hibás és nem létező definiciókkal rohangásztok itt mint pók a falon és még amikor magatoknak bebizonyítottátok már hogy a 96%-ról -állítólag- nem tudtok semmit, még akkor is itt ágálsz, hogy milyen okos (-tojás) vagy.
Uhh, legfeljebb a saját butaságodat bizonyítottad, mert például a vonzó és a nyomó modell az árapályerők tekintetében semmiben nem különbözik egymástól, semmiben érted? Nem, nem érted.
Fizikai szempontból az teljesen ekvivalens, hogy egy tömegpontot egy külső erő húz vagy tol. Ezt mondjuk megtanulhattad volna még a gimiben ha jártál volna oda.
A térgörbültetéshez meg gondolom fogalmad nincs, hogy lesz belőle dagály, mivel nincs olyan hogy téridő. Thornak igaza van abban, hogy hülyeségre épül a fizika (kozmológia része), na persze a javítása meglehetősen kérdéses.
Valamiért még mindig nem akarod megérteni a következőket: - Hidrogén gázt is csak úgy lehet megtalálni, ha van a közelében, vagy legalább mögötte egy elegendően erős FÉNYFORRÁS. Ha van, akkor nem tekintjük sötét anyagnak, mert hiszen látjuk az elektromágneses spektrumban, ha viszont nincs, akkor persze sötét anyag, de ilyenkor meg következtetni rá csak a Doppler-effektussal lehetne, de ahhoz viszont mégis csak szükséges, hogy legyen a közelében egy megvilágító fényforrás. Ergó CSAK ÚGY LEHET a sötét anyagot felfedezni, hogy van valamilyen fényforrás (tipikusan CSILLAG), és van valamilyen GÁZ (tipikusan hidrogén) a KÖZELÉBEN (ez szokott lenni, a mi Napunk közelében is van), amelynek VONALAS SPEKTRUMÁNAK a Doppler-eltolódásából lehet következtetni a mozgására, amiből pedig a helybeli GRAVITÁCIÓRA, amiből pedig (figyelembe véve még a távolságokat is), a TÖMEG TELJES NAGYSÁGÁRA. Ezek után megnézzük hogy mennyi az amit közvetlenül látunk is, és mennyi az, amit nem, az a sötét anyag. - A korábbiakban jópárszor elmagyaráztam (számokkal is bemutattam!), hogy még a mi lokális csoportunkban is az van, hogy a csillagközi tér térfogatának jóval több mint 99.9%-a 14 K hőmérséklet alatt van, ezért ott NINCS HIDROGÉN GÁZ, hanem legfeljebb csak kifagyott hidrogén, ezért NEM FOGOD TUDNI LÁTNI. Csakis azokon a helyeken lehet majd látni, ahol van egy FIZIKAI MECHANIZMUS, amely FELMELEGÍTI ezt a hideg anyagot 14 K fölé (mondjuk egy közeli szupernóva robbanás), és akkor majd láthatóvá válik a gáz, mert egyrészt mostmár tényleg gáz formájában van jelen, másrészt fényforrás is akad, amely megvilágítja. Amikor pedig a hidrogén gáz formájában áll rendelkezésre, akkor egyúttal a csillagképződés is újra lehetségessé válik. Ilyen viszonyok tipikusan galaxisok centrumában szoktak előállni, ahol a csillagok NAGYON KÖZEL vannak egymáshoz. - Hogy a galaxisok és a galaxishalmazok közötti hatalmas terekben mi van, arra nézve csak bizonytalan következtetéseket lehet tenni. Az biztos, hogy ha van ott hidrogén, akkor annak túlnyomó többsége csakis sötét anyag formájában lehet, mert jellemzően nincsenek megvilág[tó fényforrások, illetve ha itt-ott akadnak is, azok csak a KÖZELÜKRE nézve mondanak valami biztosat, a nagyobb távolságokban lévő dolgokra csak a gravitációs hatás révén következtethetünk. Ezért ha sejtjük is hogy mi az, a definíció szerint marad sötét anyag. Tehát még a kikövetkeztetett hidrogén gáz is továbbra is sötét anyag volna, ha csak a gravitációja révén következtettük ki.
"Ez kamu duma, nincs a gázfelhőnek gravitációs potenciális energiája." Hogyne volna! (Ez ráadásul elemi fizika. By the way: nem tudnád kiszámolni, hogy mekkora kinetikus energiára tenne szert a Hold, ha nem keringene a Föld körül, de megengednék, hogy a mostani távolságából a Föld felszínéig pottyanjon?!?)
"Ahhoz, hogy felmelegedjen energiát kell befektetni." A felmelegedéshez 2 (KÉT) dolog kell: - egyrészt energiára kell szert tenniük a szóban forgó kinetikus szabadsági fokoknak - másrészt az energia eloszlásának "termodinamikainak" kell lennie, azaz mondhatni "összevisszának", de mégis a megfelelő statisztikát követve (magasabb hőmérsékleteken a Maxwell-Boltzmann-t). Ez utóbbi folyamatot TERMALIZÁCIÓNAK nevezzük, és tipikusan a részecskék szochasztikus ütközéseivel áll elő.
"És ez pont egy kívülről érkező gravitációs sugárzás ami az energiát biztosítja." Ha van egy szétszórt tömegpont rendszered, amelynek tagjai kezdetben nem rendelkeznek semmiféle sebességgel, a gravitációs tér elkezdi majd gyorsítani őket egymás (azaz a közös tömegközéppont) felé, és egyre nagyobb kinetikus energiára tesznek majd szert. Amikor e tömegpont rendszer sűrűsége eléggé naggyá válik, megnő az egymással való ütközések valószínűsége, és megindul a termalizáció. Ha olyan helyzetből indulunk ki, amikor a kiindulási tömegpont rendszer NEM vesz rész ütközési folyamatokban (mint a hipotetikus WIMP részecskék), akkor az egyes tömegpontok mindig át fognak száguldani a közös tömegközépponton, anélkül hogy beszélhetnénk igazi felmelegedésről, és egy bizonyos idő után a WIMP részecskék mondhatni tükörszimmetrikus pozíciókba kerülnek az eredeti kiindulási helyzethez képest, majd a folyamat újra megismétlődik visszafelé. Egyesek az Univerzum fejlődéstörténetét is ilyesfajta pulzáló periódusok formájában igyekeznek elképzelni, csakhogy a valóságos esetben vannak fontos különbségek: egyrészt a valóságban összeomló anyagnál bekövetkeznek random ütközések (termalizáció), másrészt hőmérsékleti sugárzás révén az energia (és ezért a gravitáló tömeg) egy része TÁVOZIK a belső tartományokból, így NEM TUDHAT pontosan újra létrejönni az eredeti kiindulási helyzet. (Ergó a pulzáló Univerzum modell nem látszik reálisnak.) A közönséges gázok (pl. egy PB palackban) azért nem fognak gravitációsan összetömörödni, mert ilyen piciny mennyiségeknél a gravitációs kölcsönhatás szinten teljesen elhanyagolható. Sőt, még mondjuk egy 10 kilóméteres aszteroidánál is. Azt hinni, hogy egy ilyen kicsiny méretű aszteroida képes gravitációs mechanizmussal keletkezni, a bárgyúság netovábbja (hamár milliók hisznek benne). Ugyanis ha akkora sűrűséget tételezünk fel neki mint a Földnek (nagyon engedékeny voltam), akkor a felszíni gravitációja bő EZRES faktorral lenne kisebb, mint a Föld felszínén, a szökési sebesség pedig 20 m/s alatt lenne. Ezt ahhoz kell hasonlítanunk, hogy vajon mekkora a hidrogén atomok mozgási sebessége mondjuk 3 K hőmérsékleten. Ezt könnyen kiszámolhatjuk: ha 300 K hőmérsékleten mondjuk 2000 m/s, akkor 100-szor alacsonyabb hőmérsékleten (azaz 100-szor kisebb kinetikus energia mellett) 10-szer kisebb, azaz mintegy 200 m/s. Magyarán, egy 10 km-es aszteroida gravitációsan KÉPTELEN magánál tartani a hidrogént, ha az nem fagyott, még ha akár a CMB hőmérsékletén volna is. Ahhoz, hogy bármiféle esélye legyen a hidrogént gravitációsan magánál tartani, minimum 10-szer agyobb szökési sebességet kellene elérni, de igazából még ez sem elég, mert hogy a hidrogén GÁZ hőmérséklete legalább 14 K, ami 14/3=4.7-szer nagyobb kinetikus energiát, és még bő kétszeres sebességet jelent. Ezért tehát reális becsléssel élve, csak olyan bolygószerű égitest lehet képes a HIDEG hidrogén gázt magához vonzani, amelynek mérete minimum 200 km körül van. Ha pedig nem Föld sűrűségből indulunk ki hanem mondjuk a vízjég sűrűségéből, akkor már 1000 km-es minimális méret adódik, a hidrogén jég sűrűségénél pedig már kimondottan Föld méretű égitestet kapnánk, és ha a gáz melegebb, mint a a minimális 14 K, akkor a szükséges méretek még nagyobbra szorzódnak fel. TANULSÁGOK: - Az aszteroidák atomjait és molekuláit NEM a gravitáció, hanem a fagyott/kondenzált állapotban fellépő elsődleges és másodlagos kémiai kötöerők tartják össze, illetve képesek egyesíteni. - A hidrogén gázfelhőnek NAGYNAK kell lennie ahhoz, hogy a gravitációs kollapszus bekövetkezhessen, mert a gravitációs szökési sebességnek meg kell haladnia a hidrogén termikus mozgásának a sebességét.
"És azt azért gondolom nem valami húzó vonzó gravitációval akarnál előállni aminek valamiféle potenciálja lenne. Nincs ilyen." Középiskola: A gravitációs erő az ismert 1/r^2-es törvényt követi (Newton), amiből a gravitációs potenciál függvény integrálással: -1/r. (Természetesen a konkrét számokhoz az előbbit meg kell szorozni a gravitációs állandóval és a graitációs tér forrását jelentő tömeggel is, illetve ha energiát akarsz kapni, akkor még a vizsgált tömeggel is.)
Te azt hiszed meg tudod győzni?? :) neki ezek csak fantazmagóriák, szerinte nyomó gravitáció van valami sugárzás szerű izé, és nem a Föld vonz minket, hanem egy fentről érkező gravitációs sugárzás nyom a földbe minket :))) marha vicces..
Az igaz, hogy egyes "tudománynépszerűsítőnek" mondott TV műsorokban, sci-fi-nek beállított filmekben, MTI híradásokban, no meg állítólagos "birt tudósok" bejelentéseiben nagyon SOK az áltudomány határait súroló "izé", de ez NEM a "mai fizikát" jellemzi, hanem azt, hogy a kívülállók hogyan tudnak viszonyulni hozzá.
"Ha van, akkor nem tekintjük sötét anyagnak, mert hiszen látjuk az elektromágneses spektrumban"
De nem látjuk. A molekuláris hidrogén nem látszik. A földfelszínről nem lehet kimutatni mert a levegő elnyeli a H2 gyenge IR vonalait.
Ezért az anyagtérképek atomos hidrogén vonalaival készültek 21 cm -en.
Azt különben nem értem mit akarsz ezzel a kifagyott hidrogénnel, hogy képzeled ezt? Ott néhány atom van egy köbméter vákuumban, tisztában vagy vele mit jelent a kifagyás?
Egyelőre még nem tudom, hogy mit képes majd megérteni abból, amiket írok. Mindenesetre kíváncsi vagyok rá. (Amúgy egy időben tanítottam erre-arra fizikus egyetemi hallgatókat, és persze a munkatársaim általános tudását is érzékelem, illetve arra is emlékszem (főbb vonalaiban) hogy miket tanítottak, és miket nem tanítottak anno nekünk, szóval tuti biztos, hogy ha itt járnak VÉGZETT fizikusok, illetve csillagászok, azok is bőven fognak találni a szövegeimben olyan gondolatokat, amelyekkel még NEM találkoztak, de érdemesek az utángondolásra. Akik pedig ezt megteszik (gondolkodó típusú embereknek ez szokása), azok majd elmondhatják egy sor dologról, hogy immár JOBBAN értik az adott problémát, mint korábban.)
Nem jöttél még rá, hogy Astrojan és Torrent gyakorlatilag meditálják maguknak a saját rögeszméiket. A szómágia az, amit ők saját bizonyításukként élnek meg?
Na mégegyszer. A molekuláris hidrogén attól függően látszik vagy sem az elektromágneses spektrumban, hogy van-e a közelében (vagy mögötte) egy megfelelően erős fényforrás. Az viszont NEM követelmény, hogy a Föld felszínéről legyen látható, az meg pláne nem, hogy mondjuk az óceánok vagy bányák mélyéről. Ha teszem azt a Plútó távolságában elhelyezünk egy szondát és onnan látszik, akkor LÁTSZIK.
Kitartóan értetlenkedsz: "Azt különben nem értem mit akarsz ezzel a kifagyott hidrogénnel, hogy képzeled ezt? Ott néhány atom van egy köbméter vákuumban, tisztában vagy vele mit jelent a kifagyás? " A helyzet az, hogy a hidrogén átlagos sűrűsége és hőmérséklete NEM volt mindig olyan alacsony, mint mostanság. MILLIÁRD ÉVEK ALATT ment végbe a hidrogén gáz tömörödése (gravitációs kollapszusa). Eközben a tömörödésnek két fő akadálya volt: 1.) A megemelkedő hőmérséklet, amely úgy korlátozta a további tömörödést, hogy az csak a fölös energia kisugárzása révén/után vált lehetővé. 2.) A gázhalmaz impulzusmomentuma: Ugyebár az első generációs csillagok keletkezésénél ez viszonylag enyhébb korlát lehetett (ezért is válhattak azok a csillagok marha naggyá), azonban a második generációs csillagoknál már mindenféle jelentős kavargó mozgások lehettek jelen, ezért a gravitációs kollapszusnak már ez is lényeges akadályává vált. (Pl. a mi naprendszerünkben is a bolygók nem a napszél, vagy a Nap hőmérséklete miatt nem tudnak belehullani a Napba, hanem a saját impulzusmomentumuk miatt!)
A hidrogén gázfelhő tehát gravitációsan tömörödik, amíg a hőmérséklete nem túl magas és nem túl alacsony, és ameddig az impulzusmomentuma is megengedi azt. E folyamat során vagy keletkezik termonukleárisan sugárzó csillag, vagy nem. Ha nem keletkezik, akkor a hőmérsékleti sugárzással az anyag pár millió év alatt lehül a CMB aktuális hőmérsékletének közelébe. Ha keletkezik, akkor amíg a csillag aktív, addig ő fogja meghatározni a közelében lezajló dolgokat. Egyes csillagok sok száz milliárd évekig is aktívak maradhatnak, ezért az ő közelükben biztos, hogy a hőmérséklet is jó darabig magas marad. De a legtöbb csillag pár száz millió év alatt (sokat taglalt stációk után) eléri a végállapotát (fehér törpe, neutroncsillag, feketelyuk), amelyek KÖZÖS JELLEMZŐJE, hogy már csak sok nagyságrenddel kisebb tartományt tudnak melegen tartani, mint tették azt korábban. Ezért tehát viszonylag nagy tartományok lesznek, ahol VOLT SOK gáz, amelynek tömörödését korábban az előzőleg aktív óriás csillag akadályozta meg, de mostmár nem, ezért a tömörödés folytatódhat. Azonban ez most is egy versenyfutás, nem eleve biztos, hogy el tud jutni második generációs csillagok születéséig, és ha igen, azok meddig tudnak érdemben sugározni. A mi Napunk pl. egy második generációs csillag, ahogyan a hozzánk közeli többi csillag is, ráadásul azokból a maradványokból keletkezett, amelyeket az előző óriáscsillag maga után hagyott. De annak ellenére, hogy valaha igen nagy élet volt errefelé, mint írtam, ha a Plútó távolságánál csak 10-szer messzebb megyünk (és hol van még a legközelebbi csillag, az Alpha Centauri!), már a hőmérséklet 14 K alá esik. Abban a tartományban tehát fagyott állapotú, "üstökös szerű" képződményekre számíthatunk, amelyek a haladó mozgásuk során kémiailag magukhoz kötik (kondenzálják) a túlhűlt hidrogént is. VILÁGOS, hogy ezen objektumok "takarító munkájának" eredményeként a maradék tér viszonyleg tisztává válik. Normálisan ezek sohasem jönnek a Naprendszer belsejébe, mert az impulzusmomentumuk azt megakadályozza. Ha azonban a naprendszeren kívülről érkezik egy eléggé nagy objektum amely megkavarja az adott tartományt, akkor a fagyott objektumok egy (kicsiny) részének a Nap felé fog módosulni a pályája, és igazi üstökössé válhat. Ahogy közeledik a Naphoz, kb. 10-szeres Plútó távolságban ELVESZÍTI A HIDROGÉNJÉT, minthogy az megolvad illetve felforr, és gravitációsan azt NEM képes (és sohasem volt képes) megtartani. (Ha tehát volna valami, ami megvilágítsa azt a hidrogén gázt, akkor akár láthatnánk is!) Aztán ahogyan közeledik tovább az üstökös a Naphoz, elkezdenek elpárologni belőle a magasabb olvadáspontú anyagok is (N2, O2, CO) majd kb, a Mars-Föld térségbe érve HCN, NH3, H2O, CO2, stb. - PONT EZÉRT LÁTJUK MEG! (Iskolapéldája annak, hogy hogyan és miért válik láthatóvá egy egyébként sötét anyag darab.)
A magam részéről érdekesnek tartom azt is, amikor egy felnőtt végre megért valamit, amit jó esetben az általános iskolában kellett volna. Majd kiderül, hogy megtörténik-e újra ez a csoda...
pedig pontosan tudjuk, hogy a Föld felfelé gyorsul és ezért maradunk a felszínén. Azért össze engedném őket a lapos Föld híveivel. Amit feljebb írtam azt ők állítják. Szóval van a két butaság: a gravitáció nyom minket vs. a Föld felfelé gyorsul Na ebből milyen frankó vita lenne :D :D
A "nyomó gravitáció" hívei úgy hiszik, hogy az embernek azért van súlya a Föld felszínén, mert valami "kintről" illetve "fentről" rányomja? Na és ha valami kintről illetve fentről nyom minket (apropó, azmiaz?), akkor belülről és alulról miért nem nyom minket valami ugyanolyan dolog?
Ez a nyomó gravitációs dolog azért némi sebből vérzik és meglepődöm, hogy a hívőket ez nem zavarja. Szóval a fentről nyomó erő, bolygónként eltérő, lévén, hogy itt 1 a holdon 1/6 valahol meg 16x több mint itt. De ez nem zavarja őket. Mint ahogy a gyorsuló Föld elmélet híveit sem zavarja pontosan ez. Mivel a Holdon 1/6g van ezért az lassabban gyorsul mint a Föld ahol 1g van. Butaságokat beszélnek.
Hát ugye ha elképzelünk egy igen üres Univerzumot, amelyben egyik oldalt ott van a Föld, a másik oldalt pedig a végtelen nagy büdös nagy semmi, mi meg a kettő között vagyunk és úgy találjuk, mintha valami gyorsítani akarna a Föld felé, akkor a következő logikai lehetőségeink adódnak: - 1.) A büdös nagy semmi tol minket a Föld felé (ami igen szép dolog a büdös nagy semmitől, mármint hogy semmi létére is képes csinálni valamit) - 2.) Az ember csak úgy véletlenül gyorsul a Föld felé - 3.) Valójában a Föld miatt gyorsulunk a Föld felé, tehát az képes egy maga felé ható gyorsító (azaz vonzó) hatást kifejteni.
A kísérletet többször elvégezve úgy találjuk, hogy az folyton ismétlődik, ezért a 2.) hipotizis kiesik. Ha pedig a kísérletet elvégezzük a Hold mellett is (ahogyan írtad), ott KISEBB nagyságú gyorsító hatást észlelünk, ami matematikailag jól kezelhető viszonyban van a Hold kisebb méretével, miközben a túloldali büdös nagy semmi egzaktul ugyanaz, ezért azzal NEM tudjuk megmagyarázni a gyorsulás szisztematikusan megváltozott nagyságát. Ergó az 1.) magyarázat is kiesik - és mindez szinte csak logika. Ezért arra kell következtetnem, hogy a "toló gravitáció" híveinek valójában a logikával van antagonisztikus konfliktusuk... Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.26. 16:31:30
Ne aggódj majd mindjárt elmagyarázzák neked :) Már nem emlékszem pontosan, de valami árnyékolás, meg kisebb akármi kisebb dolgot árnyékol le ebből a toló gravitációból vagy mi,..:) én napokig vitáztam itt vele :)
Egy két objektummal még működik a matekja, mert hasraütés szerűen extrém nagyra választja a sugárzást. Le Sage's theory of gravitation Nem tudja kezelni a kimért relativisztikus hatásokat, ezért Astrojan ezeket élből tagadja is, a többszörös árnyékolással is gondban van mert nincs forrása a sugárzásnak így újratermelődni sem tud, szingularitást sem tudja kezelni ezért Astrojan ennek létezését is tagadja, szerinte csak óriási neutron csillagok vannak. Sok sebből vérzik, végül Astrojan mindig elsunnyog amikor ezekkel szembesül.
Addig is amíg be nem fut "a toló gravitáció racionális elmélete". hadd hozzam szóba azt, hogy sajnos olyan (szr) a fizika (csillagászat) oktatásunk, hogy ELMULASZT bizonyos amúgy könnyen megjegyezhető, és későbbi megfontolásokhoz remek támpontokat adni képes ismereteket. Egyik ilyen dolog a következő: - Ha adott két gömbszerű, homogén tömegeloszlású és hasonló sűrűségű égitest, mint mondjuk a Föld és a Merkúr, akkor azok felszínén az észlelhető gravitációs térerősség (gyorsulás) egyszerűen egyenesen ARÁNYOS lesz a méretükkel. Tízszer nagyobb bolygó felszínén tízszer, százszor nagyobb bolygó felszínén százszor nagyobb lenne a gravitációs gyorsulás, ezerszer kisebb bolygó (aszteroida) felszínén pedig ezerszer kisebb. Tehát pl. egy durván 10-15 kilóméteres vas-nikkel aszteroida felszínén egy 100 kilós ember súlya mindössze kb. 10 "dekagramm" lenne, miközben az onnan való szökési sebesség meg csak 10-15 m/s. Ez azt jelenti, hogy közönséges csúzlival tutira ki tudnánk lőni valamit úgy, hogy végleg elhagyja az aszteroidát, de közel járunk ahhoz, hogy mi magunk is le tudjunk ugrani róla. :-) Kengurut meg végképp ne vigyünk oda háziállatként, mert ha egy pillanatra nem figyelünk oda, máris megpattan... :-)))
- Ha ránézünk az égboltra és úgy találjuk, hogy ott akadnak kb. ugyanakkorának tűnő égitestek, mint pl. a Hold és a Nap, akkor felvetődik a kérdés, hogy mégis mekkora RELATÍV gravitációval hatnak ránk. Nos, ha a sűrűségük azonos lenne, akkor a 10-szer távolabbi, de ugyanakkorának tűnő (és ezért valójában 10-szer nagyobb, ámde 1000-szer nagyobb tömegű) égitest összességében éppen 10-szer nagyobb gravitációval (gravitációs gyorsulással) hatna ránk, minthogy a 10-szeres távolság 1/100 részére csökkenti a gravitációt. Ha nem azonos a sűrűségük, akkor még persze azt is figyelembe kell venni. Ebből az jön ki, hogy a Nap kb. 165-ször nagyobb gravitációs erőt fejt ki ránk, mint a Hold.
- Megváltoznak viszont az arányok, ha az ÁRAPÁLY erőre vagyunk kíváncsiak, ugyanis az behoz még egy sugár szerinti deriváltat, és összességében azt kapjuk, hogy az égitest sűrűsége mellett egyszerűen még az fog számítani, hogy mekkora TÉRSZÖG alatt látható az adott égitest. Minthogy a Hold és a Nap térszöge közel azonos, ezért egyszerűen a sűrűségeik arányát kapjuk, tehát: Nap/Hold = 1.41/3.34 = 0,42, vagyis a Nap által keltett árapály kb. fele a Holdénak. Újhold és telihold idején ezek összeadódnak (1.41), félhold idején meg kivonódnak (0.58), ezért ilyen relatív határok között lesz majd várható az árapály hullámok amplitudója.
- Most ugrik a majom a vízbe! Pár perce még sokaknak aligha lett volna elképzelésük arról. hogy reális becslést adjanak mondjuk a Földközelben lévő Vénusz által kifejtett árapály erő nagyságára. A Vénusz akkor van Földközelben, amikor a Nap és a Föld között, pontosan a Nap irányában van. Ilyenkor kb. 1.1 szögperc az átmérője, miközben a Nap és a Hold szögátmérője olyan 30 szögperc. Ebből azt kapjuk (figyelembe véve még a Holdánál nagyobb sűrűségét is: 5.24/3.34) hogy kb. 1/500 része a Hold árapály erejének. Ez a nyílt óceánokon észlelhető kb. fél méterhez képest 1 mm-t jelent, ugyanakkor egyes öblökben az árapály hullámok 10 m-nél nagyobbra is erősödnek (geometriai okokból), ott pedig már 2 cm-t jelentene. Ezt a fél százalékos különbséget nem triviális kimutatni, de azért nem is volna lehetetlen, remek középiskolai projekt lenne óceán mellett élő középiskolásoknak. Pontos RUGÓS labormérlegekkel dolgozva viszont még a szárazföldön is kimutatható lehet. :-))) (Igaz, ez esetben nem fél százalék különbségre vadászunk, hanem a magában a gravitációban észlelhető különbségre.) Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.26. 18:36:14
Belepillantottan az elméletbe, ami egyfajta kinetikus gázelméletre hasonlít, ámde tengernyi sok ad hoc hipotézissel. A mai tudásunkkal nehezen hozható összhanga, pl. hogy az atomok tömege (és ezért gravitációja is) egy rendkívül kis keresztmetszetbe koncentrálódik, mikzöben az atomok alapjában véve hasonló méretűek. Az elmélet logikáját követve a nagyobb gravitációjú objektumnak végső fokon nagyobb keresztmetszetet kellene mutatnia (a kívülről áramló speciális "gravitonokkal" szemben). Érdekes módon ez önmagában véve NEM lenne komplett hülyeség, a feketelyukak átmérője is pl. ARÁNYOS A TÖMEGÜKKEL, tehát csak azt kellene megmagyarázni, hogy miért nem a keresztmetszetükkel? Ha ezt meg tudnánk magyarázni, akkor csak annyit kellene mondani, hogy minden részecske valójában sokkal-sokkal kisebb (akkora, mint a tömegéhez tartozó eseményhorizont átmérője), a gravitációt okozó velük ütköző részecskék pedig még kisebbek (és NEM nyelődnek el az előbbi feketelyukakban), és már majdnem lenne egy épkézláb elméletünk. Az a baj az ilyen őrült elméletekkel, hogy bárhogyan is akarunk javítani rajtuk, a bajok egyre csak divergálnak...
Hát igen, ez kb. úgy néz ki, mint amikor diribről darabra szétszerelnek egy bonyolult óraszerkezetet, az alkatrészeket beleteszik egy nagy zsákba, jól megrázzák, majd az alkatrészeket köntve az asztalra és egyik-másik fogaskereket összeillesztve azt állítják róla, hogy ez egy óra...
Azt te állítod róla, hogy ez egy óra. A http://astrojan.hostei.com/fizika.htm link egy fórum hozzászólás kivonat, kérdésekre adott válaszok gyűjteménye, baj? Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.27. 11:44:18
Túl sok minden van az adott linken. Konkrétan mire utalsz? (Netalán arra, hogy az egyszer megtörtént események sorrendben való feljegyzése használható óraként? Ha igen, akkor az így van. Pl. a hivatalos időszámítás előtt is így tettek az egymás után uralkodók neveinek és főbb tetteinek a felsorolásával, vagy mi is így teszünk pl. akkor, amikor rekonstruáljuk a földtörténeti korokat és evolúciós történéseket, elágazásokat.)
(Az én korábbi példám arról szólt, hogy mi az ami egy működő egységet jelent, és mi az, ami nem, hanem csupán részleteiben viselkedik úgy, mintha rendesen működne. Mint amikor pl. egy elpusztult hal izomzatát zseblámpa elemmel mozgásra tudjuk bizgatni.) Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.27. 13:01:18
Vicces vagy,attól hogy akármit elneveznek akárminek, attól az még létező dolog, az hogy az emberiség nevet adott neki, csak saját magának tette. értelmezhetővé . az idő létezett és létező dolog, az hogy mi időnek nevezzük a jelenséget, teljesen független attól hogy létezik. ez csak egy név. A téridő is csak egy név, valaminek ami létezik, és így nevezték el.. te csak a szavakba kötsz bele.. Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.27. 13:02:27
A "téridő" minimális esetben legalábbis egy fogalom, ami megragadható, megérthető, elmagyarázható jelentéssel bír az emberek számára, de ha senki semmit sem ért rajta, akkor csak egy egyszerű betűsor, vagy hangsor, hasonlóan számtalan más, jelentés nélküli hangsorhoz, amelyek előfordulhatnak a világban. Ha egy ember szándékosan, "szóként" használja ezt a hangsort, akkor elvárható, hogy képes legyen elmondani, hogy mit szeretett volna vele kifejezni. Az már egy következő lépés, hogy annak a dolognak megfeleltehető-e valami a való világban vagy sem.
Adott esetben a relativitáselmélet keretei között azért használjuk a "téridő" kifejezést, mert a rajta értett fogalom TÖBBET jelent, mint csupán azt, hogy a 3 térkoordináta mellé felvettük negyediknek az időt. Ezt sajnos szinte sohasem magyarázzák el jól, ezért a legtöbben azt hiszik, hogy a térkoordináták mellé csupán hozzácsaptuk az időt - oszt' jónapot - "ez nem olyan nagy wasistdas, sőt, jóformán semmi". A valóság az, hogy NEM csupán egy formális összekapcsolásról van szó, annak tényleg nem lenne sok értelme, hiszen tetszőleges mennyiségeket ábrázolhatunk közös koordinátarendszerben ilyen formális egyesítéssel, és általában azokból sem jön ki semmi - miért is jönne. Ott jelenik meg az értelmes plusz, hogy a tér és az idő koordináták között olyan PLUSZ összefüggések lépnek fel, amelyek nem lehetnének igazak, ha azok a mennyiségek függetlenek lennének. Hasonlat képpen képzeljünk el egy körpályán egyenletes nagyságú sebességgel mozgó testet. Vizsgálhatjuk a mozgásának a komponensteit külön-külön (Vx, Vy, Vz), és eközben gondolhatjuk azt, hogy ezek mind ide-oda változó, és egymástól független mennyiségek, és gondolhatjuk még azután is, hogy ugyanabban a 3D koordinátarendszerben tüntetjük fel. De az is lehet, hogy észrevesszük a következőt: Ha kiszámoljuk a (Vx^2 + Vy^2 + Vz^2) mennyiséget, akkor annak nagysága ÁLLANDÓ MARAD a test mozgása során, továbbá ha négyzetgyököt vonunk az előbbi összegből, akkor ugyancsak sebesség dimenziójú mennyiséget kapunk, csak éppen ÁLLANDÓ nagyságút, ezért a test mozgását ezek után úgy képzelhetjük el, hogy az IGAZÁBÓL az X-Y-Z 3D térben megy végbe, a Vx, Vy és Vz pedig annak csupán csonka vetületei, de amelyek ÖSSZETARTOZNAK, tehát szó sincs arról, hogy egymástól függetlenül vennék fel az értékeiket. Az előbbihez hasonlóan a relativitáselmélet téridejében az idő NEM csupán egy "felesleges negyedik kerék", mert a Lorentz-transzformáció szerint az eseménypárok által meghatározott térbeli távolságok és időtartambeli különbségek között olyan speciális összefüggések léteznek, amelyek arra utalnak, hogy a valóságos fizikai mozgások nem külön-külön mennek végbe egy 3D térben plusz az időben, HANEM egy egységes (közös) 4D téridőben mennek végbe, és pontosan ezért lép fel az a hatás is, hogy az órák (mint fizikai jelenségek) sebességét BEFOLYÁSOLJA a haladó mozgásuk, a gyorsulásuk, illetve a gravitáció.