Ha abból indulunk ki, hogy a sötét anyag túlnyomó része amolyan üstökös-szerű objektumokra kifagyott hidrogén formájában van jelen, két egyforma valóságos galaxis ütközésénél azt várhatjuk, hogy BIZTOSAN megnő a csillagképződésre alkalmas gáz halmazállapotú hidrogén mennyisége, de a magam részéről extrém növekedésre azért nem számítanék, mert hiszen mennyit is számít a csillagközi tér hőmérséklete szempontjából az, ha mondjuk megduplázod a csillagok mennyiségét? Szinte semmit, a teljes térfogatnak továbbra is messze nagyobb mint 99.9%-a 14 K alatt lesz. Ugyanígy, önmagában az sem számít szinte semmit, ha a sötét anyag mennyiségét duplázod meg, Ami számít, az kizárólag csak a DISSZIPÁCIÓVAL JÁRÓ ÜTKÖZÉSI JELENSÉGEK, tehát:
- Amikor az egyik galaxishoz tartozó csillagok átszántanak a másik csillagot távolabbról körülvevő sötét anyag tartományon, kb. mint egy távoli üstökös zónán. (A csillagok közelében a térfogat - a bolygókat leszámítva - szinte üres, mert hiszen az eredetileg ott tartózkodott gáz a csillagban kötött ki.)
- Amikor a csillagokat, vagy nemrég szupernóva robbanáson átesett egykori csillagokat körülvevő meleg gáz ütközik a másik galaxishoz tartozó sötét (mert hideg) tartományokkal.
- Amikor két egymással ütközös sötét anyag tartomány üstökös-szerű objektumai egymással ütköznek.
Az elvégzett szimuláció NEM veszi tételesen figyelembe ezeket a dolgokat, úgyhogy legfeljebb csak kvalitatíve sülhet ki belőle egy-két dolog.
Mindenesetre, pontos számolás nélkül is megérthetünk pár dolgot. A Nap körül pl. nagyjából 10-szeres Plútó távolságtól kezdve esik a hőmérséklet 14 K alá, tehát fagyott hidrogénre attól kijjebb számíthatunk. A legközelebbi másik csillag Alpha Centauri-ig a féltávolság az előbbi távolságnak (a 10-szeres Plútó távolságnak) a bő 300-szorosa. Amikor tehát egy másik galaxishoz tartozó Nap-szerű csillag átszel egy ilyen tartományt, akkor arra számíthatunk, hogy egy legfeljebb egy kb. 20 Nap-Plútó távolság vastagságú track mentén tudja elgázosítani a kotrábban fagyott hidrogént. Kérdés, hogy a csillagoktól távol az általam feltételezett fagyott hidrogénnek milyen a sűrűségeloszlása. Erről ugye kísérletileg nem sokat tudunk (egyelőre). Induljunk ki abból a "favágó" hipotézisből, hogy eredetileg ez a hideg anyag sűrűség mindenfelé kb. hasonló volt. Ha most elfogadjuk, hogy a galaxis teljes látható tömegének a 10-szereséről van szó, akkor figyelembe véve azt, hogy a hideg térfogat 300x300x300-szoros, annak relatív sűrűségére 10/(300x300x300)=3.7x10^-7 -t kapunk. Ha pedig ezen átszel egy másik galaxishoz tartozó Nap-szerű csillag, akkor még 300 nagyobb lesz a kisöpört (aktivált, felmelegített, elgázosított) tartomány, de ez még így is csak kb. tízezred része annak a gáz mennyiségnek, amely a csillagokban van.
Most becsüljük meg, hogy milyen sűrűn szelhetik át a csillagok az ilyen hideg tartományokat:
Vegyük úgy, hogy a mi galaxisunkban van ezer milliárd csillag, ami: 1000x1000x1000, az átmérője meg 100 000 fényév nagyságrendű, szóval nagy átlagban és gömszerű alakot feltételezve ez kb. 100 fényév átlagos távolságnak felel meg. Ezt most nagyvonalúan csökkentsük le 10 fényévre (ami majdnem megfelel a lokális csoportunk csillagsűrűségének). Eszerint ha keresztülnézünk egy ilyen 10x10 fényév keresztmetszetű és 1000 fényév hosszú tartományon, akkor kevesebb, mint 100 útbaeső csillagra kell számítanunk, de esetleg csak 0.1-re. Ez azt mutatja, hogy a galaxisok csillagai úgy fognak átszántani egymás sötét (hideg) anyag tartományain, hogy a hideg tartományok csak a galaxisok sűrűbb helyein (pl. centrum) fognak találkozni többször is idegen csillagokkal.
Mindezekért két olyan galaxis ütközésénél, amelyekben a gázok mennyisége és ezért a csillagképződés már lényegében leállt, látványos lehet a tüzijáték, de amúgy a galaxisok teljes fényességének a jelentős megnövekedésére azért nem lehet számítani.
Akárhogy is, ezek a fényességek STATISZTIKAILAG jól vizsgálhatók (mármint az üyközésben lévő galaxisoké), úgyhogy ebből LEHETNE visszafelé következtetni a sötét anyag eloszlására és jellegére is.