"Szóval akkor azt gondolod, hogy a galaxisok közötti űr tele van sötét anyaggal?"
NEM. Sötét anyagot csak ott kell feltételezni, ahol muszáj. És csak ott muszáj, ahol a csillagok (és galaxisok) mozgásából az derül ki, hogy sokkal nagyobb GYORSULÁSOK mellett mozognak, mint amit a látható anyag tömege azt magyarázni képes. Ilyen módon tehát FEL LEHET TÉRKÉPEZNI, hogy hol mennyi (tömegű) sötét anyagot MUSZÁJ pluszban feltételeznünk. Csupán csak azért, mert a galaxisok közötti tér az elektromágneses spektrumban egyöntetűen sötétnek látszik, még NINCS okunk azt gondolni, hogy az adott helyen
- sok sötét anyag van
- kevés sötét anyag van
- homogén eloszlású a sötét anyag van
- inhomogén eloszlású a sötét anyag van
Ezek mind olyan feltevések, amelyek NEM dönthetők el pusztán abból, hogy az adott tartományban "egyöntetűen sötét van".
De ha érdekel a privát SEJTÉSEM, akkor véleményem szerint elsősorban ott van a sötét anyag (ami nézetem szerint igen nagy részben kifagyott hidrogén), ahol a gáz hamarább hűlt le, mint hogy csillaggá tudott volna sűrűsödni (gravitációs kollapszussal). Ez a "veszély" pedig elsősorban azokat a tartományokat "fenyegethette", ahol az Ősrobbanás után (most fogadjuk el ezt az elméletet) a hidrogén gáz sűrűsége relatíve kisebb volt. Aztán az első generációs óriáscsillagok ÁTRAJZOLTÁK ezt a térképet, majd az újjabb generációs csillagok szintén.
Ugyanakkor mint korábban már írtam, csak azután nyílt érdemi lehetőség a hidrogén kifagyására, hogy a kozmikus háttérsugárzás (CMB) hőmérséklete alá esetett a hidrogén fagyáspontjának, azaz 14 K-nek. Márpedig ez a hideg korszak nagyjából 2.8 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, vagyis az általam feltételezett modell szerint az első 2.8 milliárd évben csak másfajta sötét anyag formák létezhettek (mondjuk szupermasszív feketelyukak), azóta viszont hogy fagyásba mentek át a dolgok, nemcsak a csillagkeletkezés általános üteme esett vissza drámaian (ami tény), hanem a hidrogén egyre nagyobb része is átment "sötét anyagba".
A galaxisok belsejében, sőt, a viszonylag sűrűn elhelyezkedő csillagok között is a térfogat nagy része 14 K alatt van. Ahhoz, hogy mindenütt melegebb legyen, kb. 15-20-szoros Plútó távolságonként (ezred fényév) kellene lennie egy-egy újabb csillagnak. Ez kb. 30 milliószor nagyobb csillagsűrűséget jelent, mint ami a környékünkön van. Nagyon jellegzetes módon viszont a Galaxisunk centrumában az átlagos csillagsűrűség (most tessék megkapaszkodni) durván 50 milliószor nagyobb, mint felénk. Amiből is egyből megérthető, hogy a Galaxisunk centrumában a helyi mőmérséklet 14 K fölött kell legyen, nem lehet tehát fagyott a hidrogén, hanem gázként kell rendelkezésre állnia, amiért is a csillagképződésnek sincs komoly akadálya, annak ahhoz hasonlónak kell lennie, mint volt az Univerzum fiatal korában ( < 2.8 milliárd év).
(Szép gázködöket manapság leginkább csak szupernóva-robbanások környékén láthatsz, az eddigiekben megbeszéltek szerint.)