"Ahha. Szerinted mi különbözteti meg a csillagközi vákuumot a galaxisközi vákuumtól ha választunk egy olyan helyet ahol nem látszik tipikus gázfelhő?"
Provokatív kérdésedre legszívesebben azt válaszolnám, hogy elvileg az emberek agyát sem különbözteti meg sokminden, mindegyikben főleg víz van - igaz, egyeseknél kifejezetten ez a lényegi komponens.
Ha a galaxisokon belüli csillagközi teret nézzük, arrafelé pont a csillagok jelenléte bizonyítja, hogy, legalábbis egykor NAGYOBB KELLETT LEGYEN a gázok sűrűsége, mint azokon a helyeken, ahol nincsenek is galaxisok, legfeljebb csak egy-egy csillag, nagyon ritkásan. Ezért föbb vonalakban az valőszínűsíthető, hogy a látható anyag KÖRÜL/KÖRNYÉKÉN nagyobb a sötét anyag a koncentrációja, mint máshol. Gravitációsan is ugyanez valószínűsíthető.
Hasonlatkén: ha egy ismeretlen ország piacait nézegeted, akkor azokon a környékeken jobb termőföldet feltételezhetsz, ahol a piacon sok terményt látsz, mint azokon a helyeken, ahol szinte semmit. Pedig a földeket nem is láttad. (De ettől függetlenül időnként előfordul az is, hogy van ugyan jó termőföld, csak éppen emberek nincsenek, akik megműveljék. Ezért ilyen alapon csak valószínűsíteni lehet a nem látható termőföldeket.)
"Egy méretes gázfelhő magától melegszik ..."
Ez pedig egy méretes hülyeség a tudomány szerint. Ugyanis utóbbi szerint a felmelegedés vagy azért van, mert mondjuk egy csillag a sugárzásával melegíti (és közben akadályozza a gázfelhő koncentrálódását), vagy pedig a gázfelhő a saját gravitációja miatt koncentrálódni kezd, ami közben a gravitációs potenciális energia előbb kinetikus energiává, majd pedig az ütközéses termalizáció révén hővé alakul, végül pedig, ha nem volt annyi koncentrálódó gáz, hogy kiteljen belőle egy magfúziós igazi csillag, a hő ki fog sugárzódni hőmérsékleti sugárzás formájában, és valahány millió év alatt lehűl a környezet átlagos hőmérsékletére, ami manapság még galazisok belsejében is legtöbb helyen a CMB hőmérsékletét jelenti, ezért a gáz maradéka és a koncentrálódott része is fagyottá és láthatatlanná válik majd (azaz sötét anyaggá).
"Az a gondolatod alighanem téves miszerint egy gázfelhő leginkább SN robbanás maradványa,"
Csakhogy én abszolút NEM ezt állítottam! Az én állításom annak felel meg, hogy egy erősen felhős éjszaka a tanyasi utat csak azokon a helyeken fogod LÁTNI, ahol van valamilyen világítás (pl. közvilágítás). Ahol nincs, ott nem fogod látni, hogy van-e út valahol, és ha igen, akkor hol.
Egy szupernóva robbanás MEG TUDJA VILÁGÍTANI a jelenlévő gázfelhőt (ha van), és energiájával fel tudja melegíteni a korábban fagyott sötét anyagot (ha volt), továbbá valamennyi saját gázkibocsátása is van (ami tény), de mindez SEMMIT sem állít arra nézve, hogy csakis ott lehetnének gázokfelhők, ahol SN robbanás is volt. Pl. a Nap környékén is elég régen volt ilyen robbanás, és mégis, a Nap körül is található gáz, pl. mindjárt a napszélből fakadóan, illetve ezért is, mert a > 10-szeres Plútó távolságból beérkező üstökösök által hordozott fagyott hidrogént is felmelegíti (elpárologtatja) amint beérkezik a Nap közelébe. A hatás teljesen hasonlóan végbemegy a hidrogénnél nehezebb gázokra is, és ezt az üstökösökkel kapcsolatban már legalább kétszer leírtam.
Szóval próbáld meg ABBAN A FORMÁBAN MEGÉRTENI A DOLGOT, ahogyan írom: az Univerzum mai hideg formájában gázokat csak ott lehet látni, ahol van valamilyen ENERGIAFORRÁS IS, amely MELEGÍTI (de ez az energiaforrás többféle dolog is lehet).
Az egykori gázfelhők tényleg lehettek relatíve nagyon nagyok, akár leendő csillagok MILLIÓI számára biztosítva elegendő anyagot. Első körben az ilyen gázfelhők olyan első generációs csillagokat eredményeztek, amelyek gömbhalmaz-szerű geometriai eloszlást követnek. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy ahogyan beindult egy-egy hatalmas gázfelhő gravitációs tömörödése, ahol kialakult egy-egy csillag, ott a csillag által reprezentált gravitációs centrum (vagyis a csillag) már nem tudott további gázt fogadni a csillagszél toló hatása (!) miatt, ez viszont lehetővé tette azt, hogy a "hoppon maradt" gáz tovább tömörödjön a gázfelhő egészének gravitációs centruma irányában, és ahogyan tartott ez a globális tömörödési folyamat a centrum felé egyre sűrűbben alakultak ki csillagok. Bár a milliónyi csillag soknak tűnhet, és pl. a mi Galaxisunkban is találtunk már vagy 150 ilyen gömbhalmazt, de ugyan mekkora tétel 150 millió csillag a Galaxis teljes látható csillagkészletéhez képest: 300-1000 MILLIÁRD.
A mi Napunk is egy olyan második generációs csillag, amely alighanem sok ezernyi társával együtt keletkezhetett egy egykori első generációs óriáscsillag maradványaiból. És a saját Galaxisunk méreteihez képest mégis csak mákszemnyi.
A galaxisok közötti térben azért nehéz bármit is meglátni, mert magukat a galaxisokat is csak azért látjuk, mert sok milliárdnyi csillag világítja meg. Egy elszigetelt hiper-szuper gömbhalmaz is 3-300 ezerszer kevesebb csillagot tartalmaz, mint a legkisebb törpegalaxis.