Az előbbi üzenetemben már valójában érintettem ezt a kérdést:
HA (ismétlem HA) nem létzezne magfúzió és hasonló nyalánkságok, akkor a kezdetben impulzusmomentum-nélküli gázfelhő tömörödését a HŐMÉRSÉKLETE (a gázrészecskék kinetikis energiája, vagyis sebessége) korlátozná, ugyanis a gázfelhő csak addig lenne képes tömörödni, amíg a molekulák (atomok) sebessége nem haladja meg az aktuálisan érvényes graviticiós szökési sebességet. Ezért a gázfelhő csak ANNAK FÜGGVÉNYÉBEN tudná folytatni a gravitációs kollapszusát, hogy mennyi energiát tud KISUGÁROZNI. Másszóval, a kisugárzási intenzitás fogja kontrollálni a tömörödési sebességet. Ezzel a mechanizmussal tudtak keletkezni a legelső és leghatalmasabb sugárzó források.
De mit változtat az, hogy a hiodrogén magfúziója beindul egy adott hőmérsékleten? Hát azt, hogy annyi energia fog járulékosan felszabadulni a folyamatban (tehát nem a gravitációs kollapszusból), hogy az majd az elektromágneses sugárzás KIFELÉ TOLÓ hatása révén megakadályozza azt, hogy további gázok hullhassanak a csillagba. Másszóval, egy csillag érdemi növekedése csak addig lehetséges, amíg nem indul be a belsejében a magfúzió! Amint ez bekövetkezik, a "tömörödni vágyó" gázoknak másfelé kell tömörödniük. Ez a mechanizmusa annak, hogy egy hatalmas gázfelhőből miért egy NAGY RAKÁS csillag keletkezik, ahelyett, hogy csak egyetlenegy keletkezne középen.
Megjegyzés:
A tiszta hidrogén fúziója MAGASABB HŐMÉRSÉKLETEN indul be, mint egyes más elemeké, amelyeket az első generációs csillagok termelnek (mondjuk SN robbanáskor), ezért az első generációs csillagok nagyobbra tudnak nőni, mint a későbbiek.