Ha a Földön belerúgunk egy porkupacba, akkor az hosszú percegig is szállingózhat a levegőben. Akár egy szobában is: Az istennek sem akar leüllepedni, különösen ha olyan finom, mint mondjuk a korom. De bezzeg a Holdon ilyen nincs. Nics a gáz termodinamikai hatása, ezért a legkisebb porszemcsék is ballisztikus pályán közlekednek, és MÁSDOPERCEK ALATT határozottan véget ér minden. Nincs határozatlan idejű porszállingózás.
Tehát akkor nézzük, hogy mi az, ami van. Vízszintesen csak annyi a különbség, hogy nincs meg a légkör fékező hatása, de ez nem fog feltűnni, hacsak nem ütünk el egy tollaslabdát, mert akkor igen. (Az erősen megütött tollaslabda éppúgy elszáguldana, mint a golflabda.)
FÜGGŐLEGESEN a gravitáció csupán 1/6-os, ezért ha mondjuk 1 m/s sebességgel rúgjuk felfelé a port, és 2 m/s sebességgel vízszintesen előre (sétálás, ugrabugrálás vagy csoszogás közben), akkor az nem csupán 0.1 másodpercig fog felfelé emelkedni mint a Földön, hanem 0.6 másodpercig (t=v/(g/6) = 6v/g), majd pedig ugyanennyi időbe kerül neki vissza is pottyanni, ami összesen 1.2 másodperc, de aztán kész, vége, a por tovább már nem szállingózik!
Ezalatt az 1.2 másodperc alatt a por vízszintes sebessége végig állandó maradt (2 m/s), ezért előre megtesz összesen 1.2 x 2 = 2.4 m távolságot. Szóval ha az űrhajósok ilyen viszonylag nagyokat rúgdalnak a holdporba, az akkor is visszahullik egy nagyon korlátos idő, esetünkben pár másodperc alatt. A rúgás nagyságától függően fél métertől néhány méterig terjed az a tartomány, ameddig a por elszáll, de egyáltalán nem gomolyogva, hanem meglehetősen pontos parabola pályán.
Ha valaki akarja, megnézheti az Apolló űrhajók videóiról, hogy milyen gyorsan mozogtak az űrhajósok, ezért akaratlanul is mekkora sebességgel rúgták meg vízszintesen. A por visszahullásából pedig megkaphatjuk a sebesség függőlege komponensét, és ebből kiadódik, hogy a pornak milyen messzire kell eljutnia, amit összehasonlíthatunk azzal, hogy a videók szerint milyen messze jutott el a megrugott Holdpor. Én végeztem ilyen számolgatásokat, amelyekből az jött ki, hogy a holdpor messze intelligensebb, mint akár a mai hollywoodi animátorok, de legalábbis a fizikát az sokkal jobban tudja :-))).
A számítógépes animációk tudományos pontossága még manapság sincs a hamisításhoz szükséges szinten, nemhogy a hatvanas években. De eleve nem is gondoltak volna ilyen dolgokra, mint ahogy még manapság sem gondolnak!
Ha pedig az a kérdés, hogy hogyan lehetne az 1/6-os g-t szimuláni valahol a Földön, hát az is rendkívül húzós. Az űrhajósok a g-mentes mozgásokat VÍZ ALATT gyakorolták, de ott ugyebár olyan hatalmas a közegellenállás, hogy nem jó egy ilyen hamisításhoz. Vettek részt olyan szimulációkban is, amikor egy repülőgép nagy magasságból SZABADESÉSSEL pottyant, de az ugye szintén NEM 1/6-os g-t ad, hanem 0 körülit! Végül pedig gyakoroltak speciális centrifugákban is, de azok meg csak arra jók, hogy a többszörös g-s terheléseket vizsgálják, azzal a módszerrel NEM lehet a földi g-t az 1/6 részére kompenzálni! (De ha valakinek van hamisításhoz használható ötlete, hát elő vele!)
Visszatérve a kérdés apropójára: amint megpillantottam az első ilyen holdporban csoszogó űrhajós videót, egyből ledöbbentett, hogy ennek a jelenségnek a könnyű megfigyelhetőségét és iszonyat nehéz hamisíthatóságát hogyhogy nem vették észre a vitatkozó felek?!?...
Már nem tudom melyik volt az egykori videó, de itt megfigye;lhető a holdpor viselkedése többféle mozgásnál: http://www.youtube.com/watch?v=bVNTNeNMH8Q