Az én véleményem szerint akik előrukkoltak az elmélettel, azok azt tartották szem előtt, hogy olyan csillagászati objektumra hivatkozzanak, amely a SÖTÉT ANYAG részének tekinthető, vagyis direkt módon nem látható, ezért is célozták meg a feketelyukakat, azon belül is a primordiális csoportot. A neutroncsillagok már NEM ilyen jók, mert azoknak már többnyire szokott lenni olyan sugárzásuk (esetleg mint pulzár), amit tulajdonképpen látnunk kellene - de nem látjuk.
Ugyanakkor az ilyen kicsiny feketelyukaknak és párolgásuknak a bevonása szerintem túl tágra nyitja az ablakot mindeféle ellenőrizhetetlen hipotézisek előtt. Azt nem mondom, hogy teljesen értelmetlen ilyen lehetőségeket is számba venni, de látni kell, hogy mennyire egzotikus hipotézisekről van szó már így is.
Ehhez képest nem rosszabb a normál feketelyukas hipotézis, még a Napénál nagyobb tömeggel sem, amely számszerűen kb. hasonlóan reális, vagy irreális, FELTÉVE, hogy a naprendszer távolabbi környéke is olyan, hogy bőven van benne sötét anyag. Természetesen ilyenkor meg az a következtetés adódna, hogy "De hiszen ha a Nap, az Alpha Centauri, meg a Feketelyuk hármas rendszerével van dolgunk, akkor ezek NEM alkothatnak gravitációs szempontból igazán stabil rendszert!"
CSAKHOGY ez viszont NEM LENNE teljesen alaptalan következtetés, ugyanis a Napunkról éppenséggel tudjuk, hogy egy olyan második generációs csillag, amely tipikusan sok hasonló társával együtt szokott keletkezni (egy korábbi első generációs óriáscsillag maradványaiból), viszont különféle dolgokból meg arra lehet következtetni, hogy a Napot mostanság környező csillagok NEM azonosak az egykori testvéreivel, szóval csak utóbb "költözködött" errefelé, ezért aztán azt sem vehetjük biztosra, hogy a mostani pozíciója stabil lenne, így végső fokon NEM lehet kizárni egy Napnál nagyobb tömegű láthatatlan szereplő jelenlétét sem. De végeredményben ez is csak egy hipotézis, mégpedig olyan, amit NEM SZÜKSÉGSZERŰ feltételeznünk, vagyis végeredményben felesleges. (Csak legfeljebb érdekes.)