Létezni éppen létezhet kis tömegű feketelyuk, csak éppen KELETKEZNI NEM keletkezhet azzal a mechanizmussal, hogy kívülről gravitációsan belehullik az anyag, és egyszer csak túllépi a kritikus határt, ugyanis a határt így csak egy viszponylag nagy tömeggel tudjuk átlépni. (A részletek mellőzésével.)
Ámde kínálkoznak más logikai lehetőségek is:
- Az Ősrobbanási hipotézis szerint az Univerzum anyaga olyan kicsiny térfogatból terjedt szét, hogy annak DEFINÍCIÓ SZERINT feketelyuknak kellett volna lennie, ezért aztán (szintén definíció szerint...) ki sem jöhetett volna onnan semmi. (Na ennyit az Ősrobbanási elmélet és a relativitáselmélet kapcsolatáról, illetve együttes logikai konzisztenciájáról. LOL)
Persze ezek csak elméletek, valamilyen KORLÁTOZOTT érvényességi körrel, szóval lehet arra valami magyarázat, hogy mégis miért tudott az Univerzum kirobbanni a kezdeti feketelyuk állapotából. Aztán ha később (vagy helyenként) megszűnt az a speciális hatás, ami ezt lehetővé tette, akkor maradhattak vissza olyan téridő tartományok, amelyek fekletelyuk állapotban maradtak azóta is.
- Ha azt firtatjuk, hogy mégis mi lehetett az, ami az anyagot kívülre tudta nyomni az eseményhorizont falán, akkor arra lehetne mondani valami SÖTÉT ENERGIA-szerűséget.
- De ez fordítva is igaz: felejtsük el (egy pillanatra) az Univerzum kezdeti expanziós szakaszát, hanem kapcsolódjunk be akkor az eseményekbe, amikor már voltak elemi részecskék. Ezeket ugye a gravitációjuk NEM TUDNÁ kicsiny feketelyukakká tömöríteni, két okból sem: egyrészt igen nagy sebességgel távolodnak is egymástól, másrészt ha nem tennék, akkor is az lenne, hogy a gravitáció csak elegendően nagy tömeg esetén tudna felülkerekedni. De itt jöhet kapóra pl. az az alább többször is taglalt FORRADALMI TOLÓ GRAVITÁCIÓS ELMÉLET :-))), ugyanis ez BESEGÍTHET a klasszikus vonzó gravitációnak abban, hogy sikerüljön helyenként kicsiny feketelyukakká préselni az anyagot - oszt' akkor az egy darabig úgy marad. Ha viszont igaz ez az elmélet, akkor pl. a SÖTÉT ENERGIA talán NEM is most aktív igazán, hanem inkább abban az időben volt.
Szóval láthatod, ha nem várjuk el az ellentmondásmentességet, akkor LEHETitt elméleteket gyártani rogyásig, amelyek közös jellemzője, hogy "megmagyaráznak 1 dologot, cserében pedig generálnak millió új ellentmondást".
Amúgy lehet ezekről a problémákról úgy is gondolkodni, hogy mellőzzük a felesleges hipotéziseket, és akkor is baromi érdekesek a következmények.