A relativitáselméletre hivatkozva szokás arra hivatkozni, hogy "Nem létezik abszolút idő", de ez egy FÉLREÉRTÉS. Einstein csupán a maga szempontjából haszontalannak találta ezt a fogalmat (az abszolút tér és még néhány más mellett), ezért igyekezett nem használni őket, hanem helyette használhatóbbakat konstruálni. A helyzet analóg azzal, hogy pl. a Földön lezajló események szempontjából sem praktikus egy olyan vonatkoztatási rendszer, amely mondjuk a Galaxis közepéhez (vagy ki tudja mihez) van rögzítve, hanem az a kényelmes amely amúgy a kozmozban mindenféle mozgásokat végző Föld felszínéhez, vagy középpontjához van rögzítve. Az időskálánál ugyanígy.
Amikor fizikai kölcsönhatások révén bekövetkező eseményeket akarunk egymással viszonyba hozni, akkor szinte mindig az derül ki, hogy olyan lokális skálákat érdemes használni (bármely fizikai mennyiségre), amely magukhoz a kölcsönhatásokhoz illeszkedik jól. Ha pl. azt találjuk, hogy valamiért az ÖSSZES kölcsönhatás valamilyen "görbült felület" mentén terjed, akkor mondhatjuk akár azt is, hogy maga a tér olyan görbe, és azért. De ez NEM egy szükségszerű következtetés, sőt, ami azt illetio elhamarkadott is. Ha ugyanis később találnánk egy kölcsönhatást, amely az előbbi görbült felületből kilépve is képes terjedni, az azonnal CÁFOLNÁ, hogy valóban a "matematikai téridő" lett volna görbe, és nem csupán az addig vizsgált fizikai kölcsönhatások mezeje. Más tehát a "matematikai tér", és más a "fizikai tér". Utóbbira nézve NEM mi, hanem a természet szabja meg, hogy milyen legyen, a matematikai értelemben vett tér és idő viszont továbbra is lehet olyan, hogy a világon SEMMIFÉLE korlátot ne jelentsen az anyagra nézve. Ilyen értelemben tehát a matematikai téridő végtelen sok dimenziós, és benne nincs semmiféle korlátja sem a kiterjedésnek, sem a sebességnek, sem a gyorsulásnak, sem bármelyik deriváltjuknak. Jellemző, hogy tetszőleges GÖRBÜLT TÉRIDŐRE (bizonyos minimális feltételek mellett) létezik egy, magasabb dimenziós eukildeszi téridő, amelyben a görbült téridő csak egy altér, mondhatni egy fizikai objektum. Ezért pl. a "c" határsebességi korlát NEM a matematikai téridőből fakad, hanem csak a mi konkrétan fizikai világunknak egy tulajdonsága. Mint mondjuk a focilabdának a görbülete, vagy a felszínének a nagysága, esetleg a belső rugalmassága, stb.