Értem, magyarul az "A" esetben az átvívő cső alakja egy henger, míg a "B" esetben az átvívő cső alakja egy hasáb? Ebben az esetben kétség kívül másképp fognak a hangullámok terjedni a két csőben. Azonban végsősoron ennek a kísérletnek vajmi kevés köze van az elméletem által felvetett dolgokhoz.. Én inkább valami olyasmit próbálok sugallni, hogy "részecskék"-et jelenleg vagy
a, merev koordináta - rendszerbe helyezik (Newtoni fizika) és ott végeznek velük műveleteket, vagy
b, 4 dimenziós tenzorokat és Minkowsi-teret alkalmazva, egy "sima" görbült koordináta-rendszerbe helyezik, (Standard Modell)
a javaslatom viszont az , hogy "sima" görbült koordináta-rendszer helyett egy összetett görbült koordinátarendszert kellene alkalmazni, ahol a koordinátarendszer részecskénként torzul, (illetve persze az alaplogika hogy maguk a görbületek hozzák létre a részecskéket, és nem fordítva, hogy a részecskék görbítik meg a teret)
sajnos egyelőre így 5 év kutatás után sincs semmilyen kézzelfogható ötletem arra vonatkozólag, hogy miként lehetne _mérni_ a részecskéket alkotó altereket pl. egyenként illetve azok pontos görbületi értékét, miközben "állítani" őket , kétségkívül képesek vagyunk rá a puszta jelenlétünkkel is.