Félreértesz. Arról írtam, hogy habár LEHET OLYAN BUTA rendszert kiagyalni, amelyben a Pi értéke 2 (vagy nagyon sok egyéb), de ez a fajta gondolkodás csütörtököt mond, amikor tágabb összefüggésbe eső problémákat akarunk megoldani. Ezért ha valaki különleges becsben óhajtja tartani pl. egy GÖMBFELÜLETEN a rárajzolt körök kerület/átmérő arányának a minimumát, annak ugyan adhat valamilyen jellegzetes nevet, de RENDKÍVÜL FÉLREVEZETŐ, ha már egy foglalt nevet ad neki (konkrétan pl. az euklídeszi síkfelületre rajzolt kör kerület/átmérő arányát, ami a Pi).
Te pl. adhatnád neki a "K/D" nevet, és megjegyezhetnéd róla, hogy mikor milyen más ismert mennyiséggel egyenlő (2, 4, Pi, stb.)
Ez a módszer NEM verné ki a biztosítékot.
Ehhez hasonlóan (beszéltünk már róla), ha valaki olyasmiről ír, ami NEM felel meg mondjuk a gravitáció tudományosan elfogadott fogalmának, azt NE NEVEZZE gravitációnak, hanem találjon ki rá helyette valami más nevet! (Ugyanez igaz a "gravitonra" is.)
A fizikában egyébként KIFEJEZETTEN SZOKÁS úgy megválasztani a vonatkoztatási rendszereket, az ún. állandókat és egyáltalán a fizikai mennyiségeket is, hogy a kideríteni kívánt lényeg a legkönnyebben kiemelhető legyen. Csak eközben nem szabad ÉRTELMETLENÜL ÁTKERESZTELNI a dolgokat, mert az megbosszulja magát.
Megjegyzés 1:
Középiskolásként volt szerencsém részt venni egy amolyan felvételi előkészítő foglalkozáson, amelyet két ELTE-s fizikus egyetemista hallgató tartott. Voltaképpen csak feladatokat oldottunk meg, ámde az ő értelmes magyarázataikkal. Azt kell monmdjam NAGYON tetszett az a gondolkodásbeli rugalmasság, amit ott elővezettek (később megtapasztaltam, hogy ez generális jellemzője e tudomány művelőinek). Az egyik probléma egy repülő sas madár mozgásával volt kapcsolatos, amelynél képbe került a lineáris és a négyzetes közegellenállás is, valamint a madár alakjának a kérdése is (alak faktor), amely viszont NEM volt ismeretes. A probléma megoldhatósága azon múlott, hogy ha nem is simertük a madár alak faktorát, azt tudtuk róla, hogy a kérdéses siklórepülése során állandó marad, tehát bevezethettük mint "sasmadár állandót". (Később a számításokból amúgy kiesett, de rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult.)
A matematikában is van hasonlóra példa, a képzetes egységet is hasonló logikával vezették be, vagy új ismeretlenekre is ilyen stratégiákkal szoktunk áttérni. Csakhogy a matematikában ez viszonylag ritka dolog, a fizikában viszont olyan gyakori, mint ahogyan levegőt veszünk. Nade éppen ezért NEM okos abszolutizálni egy olyan vonatkoztatási rendszert, mennyiséget, stb., amit ilyen speciális körülmények közötti használatra definiáltunk.
Megjegyzés 2.:
A fizika szóbeli felvételimen egy az Archimédesz törvényre visszavezethető trükkösnek számító feladatot kaptam. Amit azonban én egy relativisztikus érveléssel oldottam meg. A felvételi bizottság köpni-nyelni sem tudott, mert bármire, de arra nem számoltak, hogy valaki az általános relativitáselméletet felhasználva fogja sitty-sutty megoldani az ő hosszas pepecselésre kitalált problémájukat. :-)))
(Ezek után zenéről és irodalomról beszélgettünk még kb. fél órán át. LOL)