Szerintem abban nagyon tévedsz, hogy a "2+2 = 4 = 2x2 szintű matematikai összefüggéseket" ne értenék meg, mert általában véve pont az a jellemző, hogy a korábbról megértett összefüggéseket igenis szokásuk érteni.
A gondot az jelenti, hogy előfordulnak olyan jelenségek is, és ilyenek időnként újonnan is felbukkannak, amelyeket nem lehet megfelelően kezelni a régi elméleti konstrukciókkal. Azonban a fizikában ennek megítélési alapja a FIZIKAI VALÓSÁGRA VONATKOZÓ MÉRÉSI EREDMÉNYEKKEL VALÓ ÖSSZHANG. Ilyen szempontból a "hagyományos fizikának" (nevezzük most így) hatalmas eredményei vannak, a te elméletednél viszont egyelőre semmiféle ilyen eredményről nem tudok. Hasonló esetekben a fizikában a minimális elvárás az, hogy legalább a triviális eredményeket adja ki az elmélet. Még ekkor sem lesz igazán nagy becsülete az elméletnek (mert hiszen ha csak annyit tud, mint a már ismert elméletek), de legalább nem fogják róla azt gondolni, hogy "KOMPLETT HÜLYESÉG".
Ahhoz, hogy lehessen ilyen teszt helyzeteket találni, két dolgot kell tisztán látni:
- Milyen ismereteink vannak a fizikai valóság viselkedéséről (= kísérleti fizika).
- Miket mond az elméleted különféle modell szituációkban.
Azt meg tudom előlegezni, hogy ameddig te magad nem tudsz meggyőző példát hozni, addig a fizikusok NEM fognak elmélyedni az elméletedben, ezért ha előrébb akarsz jutni, akkor NEKED kell megismerkedned a fizikával kísérleti szinten.
Jellemző, hogy habár Einsteint mindenki ELMÉLETI fizikusként tartja számon, MINDEN értékes elméleti eredménye külöböző fontos és meghökkentő KÍSÉRLETI FIZIKAI EREDMÉNYEK magyarázata volt. (Foto-effektus, Brown-mozgás, Michelson-Morley kísérlet, stb.). Einstein BAROMIRA SZOROSAN KÖVETTE a kísérleti fizikában elért aktuális eredményeket. Sőt, odáig ment, hogy az általános relativitáselmélettel összefüggésben SAJÁT MAGA KERESETT olyan csillagászati szituációkat, ahol a kísérleti fizikusoknak esélyük van kimutatni az eltérést a korábbi fizika jóslata, és az ő elmélete között. Erre az egyik legjobb alkalomnak az 1919-es teljes napfogyatkozás bizonyult. Einstein azt állította, hogy a távoli állócsillagok fénye a Nap gravitációs terében el fog hajlani. "Big deal", mondhatnánk, hiszen a newtoni fizikára építve is lehet ilyet mondani. A bibi csak az, hogy az általános relativitáselmélet előtti okoskodók mind csak FELE AKKORA eltérülést tudtak "kimagyarázni", mint Einstein 1915-ben, és az 1919-es kísérleti megfigyelés Einstein elméletét igazolta (1.75 szögmásodperccel). A következő években megismételt mérések szintén. Einstein végül 1921-ben kapott Nobel-díjat, de akár hármat is kaphatott volna egyszerre (különböző témákban). Hétmérföldes léptekkel haladt, hogy átformálja fizikai gondolkodásunkat.
Na most akik az öntörvényű elméleteik bűvkörében élnek, általában ezekről mit sem tudnak. Azt hiszik, hogy elég csupán fura elméleteket kiagyalni - oszt' jónapot. De ismétlem, jobban jársz, ha te magad állsz neki keresni olyan kísérleti helyzeteket, amelyekre nézve képes jósolni az elméleted, és lehetőleg jobban, mint az eddigi fizikai elméletek.