A sötét anyag koncepciójával nincsen semmi gond, leszámítva azt, hogy főleg részecskefizikusok szeretik folyton előretolni azt a TOVÁBBI elképzelésüket, hogy az valami "nem normális" fajtájú anyag volna, hanem hogy "különleges részecskéket" kellene feltételezni hozzá. Ne ez NEM igaz, NINCS SZÜKSÉGÜNK ilyen járulákos feltevésekre, ők ezt csak azért nyomatják, mert ilyesmikkel is szeretnék alátámasztani pl. az igen drága részecskegyorsítós kutatásokat.
A sötét anyag önmagában (a definíciója szerint) csupán olyan anyag, amit közvetlenül NEM LÁTUNK AZ ELEKTRPOMÁGNESES SPEKTRUMBAN, de a gravitációja miatt (amit a csillagok mozgására gyakorol) mégis következtetni tudunk rá. Hogy miért válik láthatatlanná az anyag, arra a következőket kell észbe vennünk:
- direkt módon csak a csillagokat látjuk, mert ők sugároznak elsődlegesen az elektromágneses spektrumban.
- reflektált, elnyelt, vagy kitakart fény révén viszont alkalmasint láthatunk olyasmiket is, amelyek nem elsődleges "fényforrások". Ehhez azonban elég jóknak kell lenniük pl. a megvilágí[tási körülményeknek (ugyanúgy, mint a közlekedésnél is), továbbá a látni kívánt dolog HATÁSKERESZTMETSZETÉNEK is elég nagynak kell lennie. Na itt szokott lenni a gond, ugyanis:
Amíg a hidrogén gáz halmazállapotban van jelen (14 K) felett, addig viszonylag látható, ámde amint kifagy (amolyan bolygószerű méretű égitestekben összetapadva) alacsonyabb hőmérsékleten, a hatáskeresztmetszete sok nagyságrenddel kisebb lesz, és így gyakorlatilag láthatatlanná válik. Az Univerzumban csak addig volt intenzív a csillagkeletkezés, amíg az Univerzum - a háttérsugárzás - hőmérséklete nem csökkent 14 K alá. Ma ez a hőmérséklet csak 2.7 K, és ezért gáz halmazállapotú hidrogén csak nagy csillagok közelében fordulhat elő, egyébként fagyott, és ezért ott csillagok sem keletkeznek.
Megvan tehát annak a dinamikája, hogy HOGYAN VÁLTOZOTT a tömegeloszlás ahogyan keletkeztek a csillagok, és annak is, hogy hogyan vált a hidrogén egyre nagyobb része sötétté (láthatatlanná, mert fagyottá).
A sötét energia koncepciója viszont tényleg minimum kétesnek mondható, ugyanis az, hogy az Univerzum egyfajta logika alapján "gyorsulva tágulni" látszik, még NEM jelenti azt, hogy tényleg úgy tágul, PONT OLYASMIKÉRT, mert nem látjuk rendesen mindazon dolgokat, amelyeknek gravitáló tömege van. Ebből kettőt nevesítenék:
1.) A hidrogén eredeti eloszlásáról feltételezhetjük, hogy nagy léptékben egyenletes volt (habár ez is csak egy feltevés), de ahol csillagok alakultak ki, ott ez nyilván megváltozott. Ugyanakkor ahol nem alakultak ki csillagok, ott közelebb maradhatott a korábbi egyenletességhez. Ez konkrétan azt jelenti, hogy pl. a Naprendszer esetében az anyag a belső tartományokban magába a Napba (és a bolygókba) koncentrálódik, majd következik egy nagy és gyakorlatilag üres tartomány (ahonnan koncentrálódott az egykori hidrogén a Napba), ámde még kijjebb lesz egy olyan fagyott tartomány is (még nagyobb), ahol a hőmérséklet 14 K alatti, és habár összességében nagyon sok tömeg van ott, ámde számunkra láthatatlan formában. Ilyen körülmények között az várható, hogy ha pl. egy szonda elhagyta a naprendszer belső tartományait, akkor egyre nagyobb és nagyobb visszahúzó tömeget észlel, vagyis gyorsabban fog lassulni, mint a Nap tömege alapján számoltuk.
2.) Igen ám, de volt idő, amikor az energia (ami a gravitáló tömeg forrása) főleg "FOTONOK" formájában volt jelen (igazából most is, ha kiszámoljuk a háttérsugárzás mint energia tömegét), ami viszont c sebességgel terjed kifelé, azaz folyamatosan hagyja el az általunk ismert Univerzum belső tartományait. Maga a "normális" (azaz nyugalmi tömeggel bíró) anyag is, csak az c-nél KISEBB SEBESSÉGGEL. Ezért tehát a belső tartományokban a gravitációt generáló tömeg (értsd: ENERGIA) az egyre kisebb lesz, annak ellenére is, hogy a LÁTHATÓ TÖMEGET (csillagokj és gázok tömegét), meg a sötét anyagot (a kifagyott hidrogén tömegét) is figyelembe vettük, mert hogy az eltávozó elektromágneses energiát (annak hiányzó gravitáló tömegét) még nem. Ezért tehát ha kifelé tart valami (pl. egy galaxishalmaz) az Univerzum "gravitációs centrumából", az úgy érzékeli, hogy egyre kisebb az Univerzum tömege, ugyanis hozzá képest a fényenergia egy része már kijjebb került. Ez a csökkenő gravitáció FORMÁLISAN keltheti azt a benyomást, mintha egy "antigravitációs hatás" is működne az ismert gravitáció mellett, de ez valójában csak egy bombasztikus, szükségtelen, az áltudományosság határait súroló FELESLEGES FELTEVÉS. Csak annyi biztos, hogy az Univerzum nagyléptékű belső tartományainak a tömege csökken, mert az energia jelentős része elektromágneses úton távozik. (Ugyanebből az is kijön, hogy a látható és a sötét anyag együtt NEM lehet képes arra, hogy az Univerzum anyagát gravitációsan újra összegyűjtse. Ahhoz ugyanis az elektromágneses energiát ("fényt") is vissza kellene szipkázni. Ez elméletileg olyan módon tudna megvalósulni, hogy a háttérsugárzásban (CMB) tárolt energiának kellene drámaian lecsökkennie, ami a következő (mondjuk) 100 milliárd évben tutira nem esedékes.