Ha a részben protonokból álló közeg (plazma vagy gáz) hőmérséklete 14 K fölött van, akkor az nem tud lenni sem sötét anyag, sem sötét energia, mert hiszen látnánk az elektromágneses spektrumban. Ilyen szempontból tehát értelmetlenség pont a sötét anyagra, illetve energiára koncentrálni - főleg, hogy a sötét energiáról ebben a vonatkozásban eleve SEMMIT (ZÉRÓ) sem tudunk.
Ettől függetlenül lehet olyan kérdést feltenni, hogy hogyan viszonyul mondjuk a proton kerülete az átmérőjéhez képest, de ehhez minimális elvárás, hogy a rendelkezésre álló kísérleti adatokból tudd értelmesen leszármaztatni a KERÜLETÉT és az ÁTMÉRŐJÉT, éspedig elvileg két különféle módon (tehát nem egymásból a Pi-vel való szorzás, vagy osztás úrján), és a definícióknak megfelelően.
Nekem pl. logikusnak tűnne, ha azt mondanád (csak éppen ez a "klasszikus" fizika logikája), hogy ha van mérete a protonnak, és a spinje miatt forog a tengelye körül, akkor a KERÜLETI SEBESSÉGE nem lehet c-nél nagyobb (relativitáselmélet), de azért nagyon jól megközelítheti. A spinjéből és a kerületi sebességéből pedig kiszámolható lehet a kerülete, habár az összefüggés NEM triviális, mert függ a proton belső szerkezetétől is.
A proton átmérőjét pedig mondjuk olyan alapon lehetne megmondani, hogy vajon mennyi időbe kerül rajta átmennie valaminek, ami "nem tököl" azzal, hogy kerülgesse a felszínt, hanem átmegy egyenesen a "kiserdőn át". Ilyen részecske alapvetően a neutrinó/antineutrinó, a gond csak az, hogy vajon hogyan mérnéd meg, hogy az amúgy közel c-vel haladó neutrinónak mennyi időbe is került átmennie a protonon, ha egyszer pont az a jellemző rá, hogy NEM hat vele érdemben kölcsön?
Alternatív módszer lehetne, hogy mégsem neutrinóval, hanem nagyenergiás fotonnal, elektronnal, vagy másik protonnal végeznéd az "átvilágítást", de ez esetben meg nem veheted biztosra, hogy sikerült a másik proton BELSEJÉN áthaladni, és ezért végső fokon a kerület mentén való közlekedést fogod újra csak tesztelni.
Hasonló megfontolásokat megpróbálhatsz kiterjeszteni olyan méretű csillagászati objektumokra is, mint pl. a neutroncsillagok, vagy feketelyukak. A feketelyukaknál az az alapvető nehézség, hogy a BELSEJÉN eleve nem tud átmenni semmi (elméletileg), ezért csak kerület menti mozgást tudsz összehasonlítani másik kerület menti mozgással.
A neutroncsillagnál a neutrinó ELVBEN átmehetne rajta, de ott viszont az van, hogy a rendkívüli sűrűség miatt valószínűleg mégsem. Ha ki is jön valami a túloldalon, egyáltalán nem az, ami bement.
Marad tehát az a lehetőség, hogy egy köztes méretű objektummal vizsgálódj, mint mondjuk egy nagyobb rendszámú kémiai elem stabil izotópjának az atommagja. Csak sajnos ezeken a neutrinók megint túl könnyen átmennek. A neutroncsillag túl nagy, a közönséges atommagok pedig túl kicsik. És ha mondjuk ki is derítenéd méréssel, hogy ezek meggörbítik maguk körül a téridőt, és ezért megváltozik a K/D arányuk (ez önmagában logikus), ennek még mindig semmi köze sem lenne a sötét anyaghoz, és pláne a sötét energiához.