"... a világűrben lévő gázok nem 3 K fokosak, hanem pont langyosak, olyan 50-70 K, ..."
Ez egy HÜLYESÉG - honnan veszed?!? A világűrbeli egyensúlyi hőmérsékletet az határozza meg, hogy milyen közel vannak a legközelebbi olyan objektumok, amelyek érdemi mennyiségű energiát sugároznak ki. A Nap pl. a Plútó pályájánál már csak akkora sugárzási energiasűrűséget ad, amely megfelel egy kb. 44 K hőmérsékletű feketetestnek, ezért aztán a Plútó felszíni hőmérséklete is kb. ekkora. Ha elmegyünk a szomszédos csillag (Alpha Centauri) felé félútra (kb. 2 fényév), ott már a két csillag együttes sugárzási teljesítménye is kevés volna az 1 K -es hőmérséklet fenntartásához, és csak azért lesz melegebb az ottani hőmérséklet, mert a kozmikus háttérsugárzás (2.7 K), nem egykönnyen enged bármit is az alá hűlni. Egyébként az a határ, ahol az egyensúlyi hőmérséklet 14 K alá csökken kb. 10-szer messzebb van a Plútónál, de még mindig bő 300-szor közelebb, mint a legközelebbi csillag távolságának a fele, szóval ha a naprendszerhez tartozónak számítjuk a világűrt addig, akkor a térfogat nagy többsége (> 99.9%) 14 K alatt van.
KIZÁRÓLAG azokon a helyeken észlelhető hidrogén gáz (mármint igazi gáz), ahol valami azt melegíti, vagy ahol a korábbi melegítés óta nem telt el még elegendő hosszú idő a lehűléshez. Ezek a helyek csupán mazsolák a tengerben.
Értetlenkedsz: "A világűr gázfelhőiben nem jégdarabok vannak hanem hidrogén gáz."
A GÁZFELHŐKBEN valóban van hidrogén gáz, pont azért is tudjuk gázként észlelni! Azt kell viszont megérteni, hogy a mai alacsony CMB hőmérséklet miatt ez csakis úgy lehetséges, ha van valami, ami melegíti, vagy viszonylag nem régen felmelegítette. Amíg a CMB hőmérséklete meghaladta a 14 K-t, ilyen probléma nem volt. Ha időben visszafelé követjük a dolgokat, akkor a 14/2.72=5.14 -szer fiatalabb Univerzumban volt ez a helyzet, vagyis a kb. 13.8/5.14= 2.68 milliárd éves koráig. Minthogy önmagában a hideg gáz kedvez a csillagkeletkezésnek, de gáz halmazálapot szükséges, ezért azt lehet várni, hogy kb. 2.6-2.8 milliárd évvel ezelőtt volt a csillagkeletkezés sebessége a legnagyobb, és azóta drámaian le kellett lassulnia, KIVÉVE a tartományokat (pl. galaxisok centrumát), ahol a környezeti sugárzási hőmérséklet meghaladja a 14 K-t. (Voila.)
A gravitációs hullámok terjedési sebességére nézve mostmár kísérleti adataink is vannak az ún. gravitációs lencséknek, és a megfigyelt feketelyuk-egyesülési folyamatoknak hála. Ezek alapján NEM észleltünk c-től való eltérést. (Amúgy a naprendszeren belül, sőt akár a még a Földön is lehet végezni ilyen kísérleteket, csak ezeket nem szokták emlegetni, mert akkor ki finanszírozná meg a gigászi költségű gravitációs hullám obszervatóriumokat...)
Relativitás, csak hogy világos legyen: ha az "A vonat" az állomáshoz képest balra megy 200 ekm/s sebességgel, miközben jobbra is megy egy "B vonat" ugyanakkora sebességgel, akkor az ÁLLOMÁS VONATKOZTATÁSI RENDSZERÉBEN ezek egymástól 400 ekm/s sebességgel fognak távolodni. A relativisztikus probléma NEM ez, hanem a következő:
Az előbbi "A vonaton" megy egy "C kerékpáros" az "A vonathoz" képest 200 ekm/s sebességgel ugyancsak balra, akkor vajon mekkorának látnánk az ő sebességét az ÁLLOMÁSRÓL nézve. Erre pedig NEM a 400 ekm/s a helyes válasz, hanem amit a relativitáselmélet mond arról, hogy hogyan is kell TRANSZFORMÁLNUNK a sebességeket UGYANABBA a vonatkoztatási rendszerbe, ha majd összeadni, vagy kivonni akarjuk őket. Konkrétan mivel az "A vonat" sebessége eleve a vasútállomás rendeszérben van értelmezve, ezért azzal nincs gond. A "C kerékpáros" sebessége viszont az "A vonat" vonatkoztatási rendszerében volt értelmezve, ezért azt át kell transzformálnunk "vasútállomási sebességgé", amit a Lorentz-transzformációval megoldhatunk. A relativitáselméletben mindig nagyon tisztán kell látnunk, hogy az egymáshoz amúgy hasonló nevű mennyiségek konkrétan melyik rendszerben voltak (vannak) értelmezve, mert ezen állnak, vagy buknak a dolgok.
C-nél nagyobb terjedési sebességek:
Mint alább olvashattad tőlem, maga a matematikai tér NEM jelenthet semmiféle korlátot sem a mozgás maximális sebességére nézve. Ha van ilyen korlát, akkor az CSAKIS a fizikai valóságunk tulajdonságaiból fakadhat. Hoztam neked a vízhullámos hasonlatot. A hullámok terjedéséről nagyon jól tudjuk, hogy a KÖZEG fizikai tulajdonságai határozzák meg, miközben FÜGGETLEN A FORRÁS sebességétől, de mégis adódhat olyan helyzet, amikor másfajta látszat kerekedik. Pl. ha kilő valaki egy puskagolyót mondjuk 1000 m/s sebességgel, akkor az 1/3 annyi idő alatt ér célba, mint a lövés eredeti hangja! Persze fogsz majd hallani hangokat, de FORDÍTOTT sorrendben: először a golyó által keltett lökéshullám utoljára kisugárzott hangjait, az eredeti lövés hangját pedig csak nagy sokára, 333 m/s sebességgel becammogva, aztán még hallhatsz visszhangokat is, még sokkal később. A hang az ilyenkor is mindig ugyanakkora sebességgel halad a közegben. de EZ ESETBEN létezett valami más, ami NEM a hang kölcsönhatása által mozgott, a pusgagolyó, és az ezért volt képes gyorsabban is mozogni.
Na most azt, hogy létezik-e olyan "szuperlumináris puskagolyó", amely c-nél gyorsabban tud haladni, kihasználva valamilyen általunk még nem ismert kölcsönhatást, azt NEM TUDJUK. Ha van is ilyen golyó, azt eddig nem láttuk. Ami "hullámokat" láttunk, azok viszont mind max. c-vel haladnak, a fentebb megbeszélt értelemben.