Valamiért még mindig nem akarod megérteni a következőket:
- Hidrogén gázt is csak úgy lehet megtalálni, ha van a közelében, vagy legalább mögötte egy elegendően erős FÉNYFORRÁS. Ha van, akkor nem tekintjük sötét anyagnak, mert hiszen látjuk az elektromágneses spektrumban, ha viszont nincs, akkor persze sötét anyag, de ilyenkor meg következtetni rá csak a Doppler-effektussal lehetne, de ahhoz viszont mégis csak szükséges, hogy legyen a közelében egy megvilágító fényforrás. Ergó CSAK ÚGY LEHET a sötét anyagot felfedezni, hogy van valamilyen fényforrás (tipikusan CSILLAG), és van valamilyen GÁZ (tipikusan hidrogén) a KÖZELÉBEN (ez szokott lenni, a mi Napunk közelében is van), amelynek VONALAS SPEKTRUMÁNAK a Doppler-eltolódásából lehet következtetni a mozgására, amiből pedig a helybeli GRAVITÁCIÓRA, amiből pedig (figyelembe véve még a távolságokat is), a TÖMEG TELJES NAGYSÁGÁRA. Ezek után megnézzük hogy mennyi az amit közvetlenül látunk is, és mennyi az, amit nem, az a sötét anyag.
- A korábbiakban jópárszor elmagyaráztam (számokkal is bemutattam!), hogy még a mi lokális csoportunkban is az van, hogy a csillagközi tér térfogatának jóval több mint 99.9%-a 14 K hőmérséklet alatt van, ezért ott NINCS HIDROGÉN GÁZ, hanem legfeljebb csak kifagyott hidrogén, ezért NEM FOGOD TUDNI LÁTNI. Csakis azokon a helyeken lehet majd látni, ahol van egy FIZIKAI MECHANIZMUS, amely FELMELEGÍTI ezt a hideg anyagot 14 K fölé (mondjuk egy közeli szupernóva robbanás), és akkor majd láthatóvá válik a gáz, mert egyrészt mostmár tényleg gáz formájában van jelen, másrészt fényforrás is akad, amely megvilágítja. Amikor pedig a hidrogén gáz formájában áll rendelkezésre, akkor egyúttal a csillagképződés is újra lehetségessé válik. Ilyen viszonyok tipikusan galaxisok centrumában szoktak előállni, ahol a csillagok NAGYON KÖZEL vannak egymáshoz.
- Hogy a galaxisok és a galaxishalmazok közötti hatalmas terekben mi van, arra nézve csak bizonytalan következtetéseket lehet tenni. Az biztos, hogy ha van ott hidrogén, akkor annak túlnyomó többsége csakis sötét anyag formájában lehet, mert jellemzően nincsenek megvilág[tó fényforrások, illetve ha itt-ott akadnak is, azok csak a KÖZELÜKRE nézve mondanak valami biztosat, a nagyobb távolságokban lévő dolgokra csak a gravitációs hatás révén következtethetünk. Ezért ha sejtjük is hogy mi az, a definíció szerint marad sötét anyag. Tehát még a kikövetkeztetett hidrogén gáz is továbbra is sötét anyag volna, ha csak a gravitációja révén következtettük ki.
"Ez kamu duma, nincs a gázfelhőnek gravitációs potenciális energiája."
Hogyne volna! (Ez ráadásul elemi fizika. By the way: nem tudnád kiszámolni, hogy mekkora kinetikus energiára tenne szert a Hold, ha nem keringene a Föld körül, de megengednék, hogy a mostani távolságából a Föld felszínéig pottyanjon?!?)
"Ahhoz, hogy felmelegedjen energiát kell befektetni."
A felmelegedéshez 2 (KÉT) dolog kell:
- egyrészt energiára kell szert tenniük a szóban forgó kinetikus szabadsági fokoknak
- másrészt az energia eloszlásának "termodinamikainak" kell lennie, azaz mondhatni "összevisszának", de mégis a megfelelő statisztikát követve (magasabb hőmérsékleteken a Maxwell-Boltzmann-t). Ez utóbbi folyamatot TERMALIZÁCIÓNAK nevezzük, és tipikusan a részecskék szochasztikus ütközéseivel áll elő.
"És ez pont egy kívülről érkező gravitációs sugárzás ami az energiát biztosítja."
Ha van egy szétszórt tömegpont rendszered, amelynek tagjai kezdetben nem rendelkeznek semmiféle sebességgel, a gravitációs tér elkezdi majd gyorsítani őket egymás (azaz a közös tömegközéppont) felé, és egyre nagyobb kinetikus energiára tesznek majd szert. Amikor e tömegpont rendszer sűrűsége eléggé naggyá válik, megnő az egymással való ütközések valószínűsége, és megindul a termalizáció.
Ha olyan helyzetből indulunk ki, amikor a kiindulási tömegpont rendszer NEM vesz rész ütközési folyamatokban (mint a hipotetikus WIMP részecskék), akkor az egyes tömegpontok mindig át fognak száguldani a közös tömegközépponton, anélkül hogy beszélhetnénk igazi felmelegedésről, és egy bizonyos idő után a WIMP részecskék mondhatni tükörszimmetrikus pozíciókba kerülnek az eredeti kiindulási helyzethez képest, majd a folyamat újra megismétlődik visszafelé. Egyesek az Univerzum fejlődéstörténetét is ilyesfajta pulzáló periódusok formájában igyekeznek elképzelni, csakhogy a valóságos esetben vannak fontos különbségek: egyrészt a valóságban összeomló anyagnál bekövetkeznek random ütközések (termalizáció), másrészt hőmérsékleti sugárzás révén az energia (és ezért a gravitáló tömeg) egy része TÁVOZIK a belső tartományokból, így NEM TUDHAT pontosan újra létrejönni az eredeti kiindulási helyzet. (Ergó a pulzáló Univerzum modell nem látszik reálisnak.)
A közönséges gázok (pl. egy PB palackban) azért nem fognak gravitációsan összetömörödni, mert ilyen piciny mennyiségeknél a gravitációs kölcsönhatás szinten teljesen elhanyagolható. Sőt, még mondjuk egy 10 kilóméteres aszteroidánál is. Azt hinni, hogy egy ilyen kicsiny méretű aszteroida képes gravitációs mechanizmussal keletkezni, a bárgyúság netovábbja (hamár milliók hisznek benne). Ugyanis ha akkora sűrűséget tételezünk fel neki mint a Földnek (nagyon engedékeny voltam), akkor a felszíni gravitációja bő EZRES faktorral lenne kisebb, mint a Föld felszínén, a szökési sebesség pedig 20 m/s alatt lenne. Ezt ahhoz kell hasonlítanunk, hogy vajon mekkora a hidrogén atomok mozgási sebessége mondjuk 3 K hőmérsékleten. Ezt könnyen kiszámolhatjuk: ha 300 K hőmérsékleten mondjuk 2000 m/s, akkor 100-szor alacsonyabb hőmérsékleten (azaz 100-szor kisebb kinetikus energia mellett) 10-szer kisebb, azaz mintegy 200 m/s. Magyarán, egy 10 km-es aszteroida gravitációsan KÉPTELEN magánál tartani a hidrogént, ha az nem fagyott, még ha akár a CMB hőmérsékletén volna is. Ahhoz, hogy bármiféle esélye legyen a hidrogént gravitációsan magánál tartani, minimum 10-szer agyobb szökési sebességet kellene elérni, de igazából még ez sem elég, mert hogy a hidrogén GÁZ hőmérséklete legalább 14 K, ami 14/3=4.7-szer nagyobb kinetikus energiát, és még bő kétszeres sebességet jelent. Ezért tehát reális becsléssel élve, csak olyan bolygószerű égitest lehet képes a HIDEG hidrogén gázt magához vonzani, amelynek mérete minimum 200 km körül van. Ha pedig nem Föld sűrűségből indulunk ki hanem mondjuk a vízjég sűrűségéből, akkor már 1000 km-es minimális méret adódik, a hidrogén jég sűrűségénél pedig már kimondottan Föld méretű égitestet kapnánk, és ha a gáz melegebb, mint a a minimális 14 K, akkor a szükséges méretek még nagyobbra szorzódnak fel.
TANULSÁGOK:
- Az aszteroidák atomjait és molekuláit NEM a gravitáció, hanem a fagyott/kondenzált állapotban fellépő elsődleges és másodlagos kémiai kötöerők tartják össze, illetve képesek egyesíteni.
- A hidrogén gázfelhőnek NAGYNAK kell lennie ahhoz, hogy a gravitációs kollapszus bekövetkezhessen, mert a gravitációs szökési sebességnek meg kell haladnia a hidrogén termikus mozgásának a sebességét.
"És azt azért gondolom nem valami húzó vonzó gravitációval akarnál előállni aminek valamiféle potenciálja lenne. Nincs ilyen."
Középiskola:
A gravitációs erő az ismert 1/r^2-es törvényt követi (Newton), amiből a gravitációs potenciál függvény integrálással: -1/r.
(Természetesen a konkrét számokhoz az előbbit meg kell szorozni a gravitációs állandóval és a graitációs tér forrását jelentő tömeggel is, illetve ha energiát akarsz kapni, akkor még a vizsgált tömeggel is.)