Hát ugye ha elképzelünk egy igen üres Univerzumot, amelyben egyik oldalt ott van a Föld, a másik oldalt pedig a végtelen nagy büdös nagy semmi, mi meg a kettő között vagyunk és úgy találjuk, mintha valami gyorsítani akarna a Föld felé, akkor a következő logikai lehetőségeink adódnak:
- 1.) A büdös nagy semmi tol minket a Föld felé (ami igen szép dolog a büdös nagy semmitől, mármint hogy semmi létére is képes csinálni valamit)
- 2.) Az ember csak úgy véletlenül gyorsul a Föld felé
- 3.) Valójában a Föld miatt gyorsulunk a Föld felé, tehát az képes egy maga felé ható gyorsító (azaz vonzó) hatást kifejteni.
A kísérletet többször elvégezve úgy találjuk, hogy az folyton ismétlődik, ezért a 2.) hipotizis kiesik.
Ha pedig a kísérletet elvégezzük a Hold mellett is (ahogyan írtad), ott KISEBB nagyságú gyorsító hatást észlelünk, ami matematikailag jól kezelhető viszonyban van a Hold kisebb méretével, miközben a túloldali büdös nagy semmi egzaktul ugyanaz, ezért azzal NEM tudjuk megmagyarázni a gyorsulás szisztematikusan megváltozott nagyságát. Ergó az 1.) magyarázat is kiesik - és mindez szinte csak logika.
Ezért arra kell következtetnem, hogy a "toló gravitáció" híveinek valójában a logikával van antagonisztikus konfliktusuk...