Addig is amíg be nem fut "a toló gravitáció racionális elmélete". hadd hozzam szóba azt, hogy sajnos olyan (szr) a fizika (csillagászat) oktatásunk, hogy ELMULASZT bizonyos amúgy könnyen megjegyezhető, és későbbi megfontolásokhoz remek támpontokat adni képes ismereteket. Egyik ilyen dolog a következő:
- Ha adott két gömbszerű, homogén tömegeloszlású és hasonló sűrűségű égitest, mint mondjuk a Föld és a Merkúr, akkor azok felszínén az észlelhető gravitációs térerősség (gyorsulás) egyszerűen egyenesen ARÁNYOS lesz a méretükkel. Tízszer nagyobb bolygó felszínén tízszer, százszor nagyobb bolygó felszínén százszor nagyobb lenne a gravitációs gyorsulás, ezerszer kisebb bolygó (aszteroida) felszínén pedig ezerszer kisebb. Tehát pl. egy durván 10-15 kilóméteres vas-nikkel aszteroida felszínén egy 100 kilós ember súlya mindössze kb. 10 "dekagramm" lenne, miközben az onnan való szökési sebesség meg csak 10-15 m/s. Ez azt jelenti, hogy közönséges csúzlival tutira ki tudnánk lőni valamit úgy, hogy végleg elhagyja az aszteroidát, de közel járunk ahhoz, hogy mi magunk is le tudjunk ugrani róla. :-) Kengurut meg végképp ne vigyünk oda háziállatként, mert ha egy pillanatra nem figyelünk oda, máris megpattan... :-)))
- Ha ránézünk az égboltra és úgy találjuk, hogy ott akadnak kb. ugyanakkorának tűnő égitestek, mint pl. a Hold és a Nap, akkor felvetődik a kérdés, hogy mégis mekkora RELATÍV gravitációval hatnak ránk. Nos, ha a sűrűségük azonos lenne, akkor a 10-szer távolabbi, de ugyanakkorának tűnő (és ezért valójában 10-szer nagyobb, ámde 1000-szer nagyobb tömegű) égitest összességében éppen 10-szer nagyobb gravitációval (gravitációs gyorsulással) hatna ránk, minthogy a 10-szeres távolság 1/100 részére csökkenti a gravitációt. Ha nem azonos a sűrűségük, akkor még persze azt is figyelembe kell venni. Ebből az jön ki, hogy a Nap kb. 165-ször nagyobb gravitációs erőt fejt ki ránk, mint a Hold.
- Megváltoznak viszont az arányok, ha az ÁRAPÁLY erőre vagyunk kíváncsiak, ugyanis az behoz még egy sugár szerinti deriváltat, és összességében azt kapjuk, hogy az égitest sűrűsége mellett egyszerűen még az fog számítani, hogy mekkora TÉRSZÖG alatt látható az adott égitest. Minthogy a Hold és a Nap térszöge közel azonos, ezért egyszerűen a sűrűségeik arányát kapjuk, tehát: Nap/Hold = 1.41/3.34 = 0,42, vagyis a Nap által keltett árapály kb. fele a Holdénak. Újhold és telihold idején ezek összeadódnak (1.41), félhold idején meg kivonódnak (0.58), ezért ilyen relatív határok között lesz majd várható az árapály hullámok amplitudója.
- Most ugrik a majom a vízbe! Pár perce még sokaknak aligha lett volna elképzelésük arról. hogy reális becslést adjanak mondjuk a Földközelben lévő Vénusz által kifejtett árapály erő nagyságára. A Vénusz akkor van Földközelben, amikor a Nap és a Föld között, pontosan a Nap irányában van. Ilyenkor kb. 1.1 szögperc az átmérője, miközben a Nap és a Hold szögátmérője olyan 30 szögperc. Ebből azt kapjuk (figyelembe véve még a Holdánál nagyobb sűrűségét is: 5.24/3.34) hogy kb. 1/500 része a Hold árapály erejének. Ez a nyílt óceánokon észlelhető kb. fél méterhez képest 1 mm-t jelent, ugyanakkor egyes öblökben az árapály hullámok 10 m-nél nagyobbra is erősödnek (geometriai okokból), ott pedig már 2 cm-t jelentene. Ezt a fél százalékos különbséget nem triviális kimutatni, de azért nem is volna lehetetlen, remek középiskolai projekt lenne óceán mellett élő középiskolásoknak.
Pontos RUGÓS labormérlegekkel dolgozva viszont még a szárazföldön is kimutatható lehet. :-))) (Igaz, ez esetben nem fél százalék különbségre vadászunk, hanem a magában a gravitációban észlelhető különbségre.)