Reakció nem "szaladt meg", mert nem is volt. Egyelőre a D-T fúzió tűnik a leginkább elérhetőnek, de ilyen plazmát gyakorlatilag nem használnak, ugyanis annyi neutron termelődik, ami felaktiválja a berendezést, hogy utána csak robottal lehet már dolgozni benne.
A JET-nél pontosan ez történt (persze tudták előre). Tudományosan pedig sok újat nem hoz, szinte mindent le lehet mérni D-D vagy akár H-H plazmán is, ezért többségében ezeket használják. Fúzió ilyenkor nincs, vagy elenyésző mértékben, de a hőmérséklet és egyéb paraméterekből nagyon jól be lehet lőni, hogy mi lett volna, ha D-T plazmát használnak.
A szabályozás valóban egy folyamatosan fejlődő terület, de azért nagy áttörésekre nem kell gondolni. A matematikai algoritmusokat finomítják, gyorsabb processzorokat használnak, de ezeknek az alapjai már a 80-as években is adottak voltak, azóta tökéletesítik őket.
Ami mindig is a problémát okozta, az az anomális transzport: a plazma sokkal gyorsabban keveredik, mint ahogy az első egyszerű számítások mutatták (még az 50-es és 60-as években). Nem tudják a belsejében fenntartani a magas hőmérsékletet, mert gyorsan összekeveredik a külsejében található hidegebb plazmával. Ennek a kivédésére mindenféle trükkök születtek, de igazán jó soha nem lett. Ha ez nem lenne, akkor kb. egy asztal méretben lehetne fúziós erőművet építeni.
Ezt lehet ellensúlyozni nagyobb berendezés építésével (erről szól az ITER is), ennek a pénzen kívül más nem szab határt.