Nos igen. Ez is az egyik probléma a klíma számítógépes modellezésével, ha túl nagy felbontással vizsgáljuk, könnyen eljutunk a rendelkezésre álló számítástechnikai kapacitásunk végére.
Másrészt a jelenség kaotikus (nem hétköznapi értelemben vetten kaotikus) jellege miatt a kerekítések, mérési pontatlanságok lehetetlenné teszik, hogy a modell és a valóság tökéletes, de akárcsak nagybani fedésbe kerülhessen.
Ennek áthidalására próbálkoznak a modell paraméterezésével. Ez esetleg működhet, amikor a kaotikus rendszer attraktorait gyak egyfajta egyensúlyi pontoknak kezelik. De ez a kaotikus rendszerek egyfajta megerőszakolása, másrészt elfedi azokat a lehetséges állapotokat, amikor a rendszer egyfajta fázisátalakuláshoz hasonló változáson megy át, másik attraktorhoz kezd közelíteni, és ott új "egyensúlyi", kvázi-stabil viselkedést mutat. Jelen esetben pl. a globális melegedés egy magasabb hőmérsékleten "stabilizálódik".