Kiegészíteném: "ezért nehéz néha a tudatunknak egy-egy túlságosan fekete-fehér keretek közé kényszerített döntést záros határidőkön belül meghoznia"
Mert hogy igen, ebben bizony hatékonyabbak lehetnek a gépek megfelelő adatok birtokában: az egymástól a jövő lehetséges kimenetelei szerint _függetlenül elágazó_ párhuzamos számításokban gyorsabbak, míg az emberi agy képtelen ezekben az áthallások szűrésére és egyfolytában újraiterál, úgymond minden változót globális memóriatérben kezel, a természeténél fogva (az asszociatív / differenciális tömörítést alkalmazó adattárolás módja miatt) nem tudja azokat 1-1 logikai blokkon belül lokalizálni, hanem legfeljebb a globális változót tömbösíti az egyes párhuzamos szálak dimenzióinak osztásával. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy minden részeredmény értékét kényszeresen a jelen pillanatához kötődő alapértékekből származtatja és az alapértékek felé folyamatos feedback-et tart fent. Vagy esetleg OO szemlélet szerint mintha objektumpéldányokat nem kezelne, ellenben masszív és C++ szerű őrült cifra inherintenciát alkalmazna, mellé pedig static változókba akarná az összes adatot bezsúfolni a különböző öröklődési szintek között megkeresve az szerint legalkalmasabbat az osztályfüggvények folyamatos elemzésével.
(Ebből talán az is következik, hogy a tudatos gondolkodás kb. a tanulás folyamatát szolgálhatja a leginkább, és nagyon nem a valós idejű működésünket)
Viszont mivel a körülmények a valóságban folyamatosan változnak és végtelen számú "véletlen" kölcsönhatások jöhetnek létre olyan széles nagyságrendi spektrumon, amit képtelenség digitális elven modellezni (lásd Pi, ami "sajnos" elég sok képletben ott van), ezért egyszerűen lehetetlen, hogy a gép minden lehetséges kimenetellel előre számolni tudjon olyan kérdésekben, ahol érdemi adatokat nincs mód egy fix léptékekkel rendelkező vonatkoztatási rendszerbe szorítani a részletek csonkítása nélkül.
És itt viszont már hirtelen előnybe kerül az emberi agy, aminek pont ez az ideális terep: a jelen pillanat minden egyes apró rezdülését párhuzamosan arányosítania és interferálnia egy szempillantás alatt a releváns mintákkal és ezekből egy komplex, előzetesen meghatározott logika ismeretét nem igénylő válaszreakciót létrehoznia. Ha a minták elég gazdagok és minőségiek, plusz a működésért felelős folyamatokhoz szükséges biológiai körülmények is rendben vannak (ebbe a kedvedért belevehetjük a figyelem megfelelő összpontosítását is, de erre még kitérek), akkor megtörténik a csoda.
Ezért a hangsúly azon van szerintem, hogy a gépek hasznos segítők, tanácsadók lehetnek, de a végső döntés jogát az embernek mindig a saját kezében kell tartania, mert amikor már nem a bizonytalan jövőről beszélünk, hanem a jelen pillanatáról, akkor már az embernél nem létezik alaposabban és nem ritkán precízebben működő gép.
És akkor végül visszakanyarodva az önvezető autózás témájához, a nagyon gyors "reflexreakciók" esetén valóban vannak esetek, amikor az eredmény egy emberi vezető esetén félremegy, de itt ha jobban megnézzük, nem is reakció tartalmi elemei hibásak, hanem annak a teljes (figyelem hiánya esetén) vagy részleges (megfelelő tanult minták hiánya esetén) elmaradása. Azon túl, hogy ezek az esetek egy géppel is simán bekövetkezhetnek (figyelem hiánya = szenzor valamiért nem jelez, vagy nem ér be a jel a megfelelő helyre, minta hiánya = hibás, hiányos logika), az sem elhanyagolható, hogy hogyan néz az ki, amikor egy ember esetén viszont minden a helyén van.
Továbbá remélem az is világos, hogy itt most a korlátokról, illetve a maximális képességekről beszélünk, nem az egyének / gépek esetén különböző típusok aktuális átlagáról. Arról, hogy mi a fejlődés csúcsa a jelenleg látható távlatokban. Az emberek esetén pedig erre rengeteg példa van, rengeteg olyan egyén, akik nap, mint nap bizonyítják mire vagyunk képesek az élet mennyi végtelen féle-fajta területén. És a fenti logikáim szerint én abban hiszek, hogy sokkal könnyebben tudna az emberiség átlaga is erre az élő példák által bizonyított szintre fejlődni, ha a megfelelő mintákra könnyebben szert tudna tenni (némi elmélet és tömény rutin, gyakorlat). A hardware, az egészséges szervezet szerencsére a nagy többségnek veleszületett adottság, így azt a legtöbbször elég csak megóvni. Ezek a gépek esetén ugyanúgy feltételek a jó működéshez, csakhogy ott az alapok sincsenek meg ilyen széleskörűen és ennyire kiforrottan. Bár a szoftver/adatállományok esetén a klónozható természet megint csak egy előny, amit el kell ismerni, de ez önmagában szerintem még mindig bőven kevés ahhoz, hogy egy meglévő, bevált technikát (az embert) hirtelen csak úgy degradáljunk a jogaiban pusztán azért, mert vannak köztük nem jól működő egyedek mérhető számban és egyéb szempontok kizárásával azt láthatjuk, hogy ennek az okai a gépeknél könnyebben szűrhetőek. Mert ez szerintem ugyanolyan volna, mintha pl. az összes létező lítium akkuval rendelkező mobilt be akarták volna tiltani, amikor a Note 7-ek elég szép számban felrobbantak, meg kigyulladtak, vagy ha pl. elkezdték volna rohamtempóban leépíteni az internetet, miután nagyobb adatvédelmi incidensek történtek itt-ott, esetleg a teljes légiközlekedést a világon, amikor az új Boeingek hírhedt hibájára fény derült. Sosem árt az óvatosság, de ennyire és ilyen módokon túlzásba vinni az már inkább barbárság, akár a gépeket korlátozzák az emberek, akár fordítva.