"A gépekkel szemben prompt ált. elfogadjuk hogy úgyis azt csinálja ami a programjában van, sőt jellemzően hajlunk rá hogy amit csinálnak az jó is, nincs apelláta, a gép mondja, felesleges is ezen feszkózni."
Lehet, hogy ez nálam a másik véglet szakmai ártalom miatt, de a munkám egy jó része abból áll, hogy a gépek bizony rohadtul nem azt csinálják, ami jó, meg ami a programjukban van, hanem oda kell mennem és különféle válogatott módszerekkel sokszor kezdésnek cselekvőképtelenné tennem, majd ha van rá mód, jobb belátásra bírnom őket. Aztán nem egy esetben az a vége, hogy akár egy-egy főegység kompletten megy is az elektronikai hulladékba, mert nem javítható gazdaságosan.
Ne érts félre, szeretek ezzel foglalkozni és szeretem látni a munkám gyümölcsét, amikor a gép végre jól csinálja a dolgát, de ez jelen pillanatban ugye arról szól, hogy a gép csinálja amit az ember mond, nem fordítva, mert ez a világ rendje, egyedül így van értelme a létezésüknek. Meg lehet próbálni ezen változtatni, csak épp pont azzal a néhány millió emberrel (a túlnyomó többségükkel) kell hozzá majd szembemenni, akik a gépeket képesek megalkotni és a helyes működésük fenntartásáról gondoskodni. Ja és ugye őket legfejlebb meggyőzni lehetne (de akkor már arról is egyszerűbb lenne, hogy a föld lapos), kényszeríteni enyhén problémás volna, ugyanis a stressz hatására az ember hibázik, ha pedig hibázik, akkor még véletlenül backdoor-okat szül vagy izzad és az embert leigázó érzéketlen gép helyett máris a sarokba szorított jóemberünk kezébe adtuk a világhatalmat (mert hát ugye azok a fránya emberi túlélési ösztönök, aminél makacsabb és szívósabb erőt a bolygó nem látott már párszázezer éve...). Én kérek elnézést!