Továbbra sem értem, hogy a vitával kapcsolatban melyik kijelentésem és miért dőlt volna meg. Kérlek fejtsd ki.
A nyugati ménsztrím média az első hónapokban egyértelműen egy moralizáló neoliberális jellegű nézőpontot közvetített. De az utóbbi hónapokban elindult egy folyamat, amit úgy lehet jellemezni, hogy több Kissinger, kevesebb Zelenszkíj. Több, más nézőpontú anyag jelenik meg, de attól még messze vagyunk, hogy a neorealista és neoliberális szemlélet azonos súlyt kapjon.
Attól is, hogy a sajtóban az orosz által képviselt érdekek, szempontok kerüljenek a vita középpontjába, és ne az, amit orosz érdeknek egy kizárólag neoliberális alapon álló újságíró tart.
De a háborús helyzet konszolidálását is nagyban nehezíti a túleröltetett, a diplomácia szinten is romboló hatású morális töltés, hiszen arcvesztés nélkül nem lehetséges azzal az orosz vezetéssel az európai politikusoknak megegyeznie, bármiről is, akit előtte nyilvánosan háborús bűnösnek minősítettek.
Újra megkérdem, hogy milyen nemzetközi jogi dokumentumra, vagy szakmai publikációra tudsz hivatkozni, amikor morális/jogi különbséget teszel a katonai agressziók között, asszerint, hogy területszerzés, vagy más pl. "csak" a megtámadott ország politikai vezetésének eltávolítása a cél? Vagy akkor elismered, hogy csak ötletelsz itt?
Korrekt megoldás, mi a korrektség definíciója? Morálisan, nemzetközi jogi szempontból, hosszútávú fenntarthatóság szempontjából, maximális gazdasági előnyöket biztosító, vagy mi a korrektség? Mert optimális megoldás mindegyik szempontból ma már más, a megoldások szétágaztak.
A minden szempontból leg optimálisabb megoldás az lett volna, ha a 2014-ben kialakult helyzet után Ukrajna elkezdi végrehajtani a Minszki megállapodásokat, autonómiát ad a Donbasz térség orosz lakosságának. Azonban mind a szélsőséges nacionalisták (gyak neonácik), mind a demokrata/liberális nyugatbarát oldal megrettent attól, hogy ez a politikában újra az orosz befolyás növekedésével járt volna. Ezért ha ezt a kormány megkezdi, biztos belebukik. Ezért sem Zelenszkíj, sem elődje nem tett ilyet. Most meg már ez a kérdés elve túl haladott. Azonaban tudomásul véve, hogy az orosz érdekek megjelenése megkerülhetetlen (nem lehet az ország lakosságának 17%-áról, meg Oroszország közelségéről, a hozzá fűződő gazdasági kötődésről nem tudomást venni) az ukrán politikában, ez biztosította volna leginkább Ukrajna békéjét, és az ország területi integritásának megőrzését.
Ami meg most lesz, az az, amit leírtam, a háború valszeg a következő hetekben hónapokban kicsit leül, az oroszok megvárják a telet, hogy megropogtasson bennünket és az Ukránokat, utána kicsit még elfoglalnak némi területet, majd kötnek egy békét valójában nem jelentő tűzszünetet. A gond az, hogy ez ellen, amit ez hosszú távon jelent, gyak Ukrajna elveszítését a nyugat számára, nem tudunk tenni semmit. Ennél, még az is jobb lett volna, ha Zelenszkíj az első napokban elbukik, feláll egy oroszbarát kormány, amit majd újra meg lehet puccsolni a Majdanon.
Szerintem továbbra is releváns, jó történelmi párhuzam a 2003-as Irak elleni Invázió és a jelenlegi Ukrán helyzet.
Ha nem fejted ki, hogy miért nem az, akkor az nem igazán vita.
Továbbá nem tartom releváns kérdésnek, hogy bármilyen szempontból is bevezessünk olyan kategóriát, hogy jófiú (morálisan elfogadható, támogató), meg rosszfiú (gyak gonosz).
Az USA a szövetségesünk és az EU tagjai vagyunk, és ezen jól felfogott érdekből semmilyen magyarországi erő nem akar változtatni, ez az ami Mo külpolitikai mozgásterét alapvetően meghatározza.
A moralitás, jófiúzás mindíg is relatív, iszlám felfogás szerint pl. az ige, akár harcias terjesztése kifejezetten kívánatos. Ennyit a békéről, mint általános értékről.
Hát az ENSZ már csak így működik.
Sajnálatosan az USA a 90-es években, amikor erre egyedüli szuperhatalmi státuszból fakadóan talán több esélye volt, "elfelejtette" kezdeményezni modernizálni a BT-t, annak működését. Ma meg ennek a II. VH utáni őskövületnek az átalakítására esély sincs, főleg a jelenlegi, konfliktusokkal terhelt szituációban. Mind Kínánál, mind az Oroszoknál most rúgra el az USA a pöttyöst, szal egy működőképes, hatékony a konfliktusok megoldására alkalmas ENSZ-nek a lehetősége évtizedekre került. Kár, hogy nincs más helyette, mert ami volt, azt is kukázta, engedte lecsúszni a nyugat (pl. EBESZ). Sajnálatosan elmúltak azok az idők, amikor az USA katonailag, politikai, gazdasági ráhatással egymaga megtudott szinte bármilyen konfliktust oldani (gyak neoliberális paradicsom).
Az oroszok a háború előtti követelésekeiket tárgyalási alapnak tekintették, hogy amennyiben értelmes párbeszéd indul el, akkor az alapján, abból esetenként engedve, garanciákat kapva megegyezhetnek.
A tárgyalások során a nyugat nem tett javaslatot olyan biztonsági rendszer kialakítására, amelyek az orosz biztonsági aggályokat orvosolták volna. Az oroszok így olyan új biztonsági környezet kialakítását kezdeményezték, gyak a nyugati partnerek bevonása nélkül, mert nem érdekelte őket a tárgyalásos rendezés, amely számukra kielégítő. Nos ezt nevezzük háborúnak, ők meg különleges katonai műveletnek.
Aztán a nyugati vezetők, talán érezve, a háború kirobbantásának rájuk eső felelősségéből következő morális defficitet, öntökönlövést, gyak szankciókat vezettek be Ukrajna iránti szolidatításuk kimutatása céljából. Amihez Putyin hangosan gratulált.
Informatika és tudomány
