Kezdjük ott, hogy nem értek egyet a háborúval, sem általánosan, sem konkrétan ezzel.
Ezt a háborút ugyanis nem Putyin és Zelenszkíj, pláne Biden vívja, hanem azok a katonák akik nem győzni, hanem túlélni akarnak a lövészárkokban. És a legnagyobb áldozatot a civilek hozzák, az általad is ábrázolt módon.
Azonban a háború elkerüléséért ezek a vezetők tehettek volna és a leállításáért tehetnének a legtöbbet. Utóbbiért konkrétan Putyin és Biden, amíg ők nem ülnek asztalhoz, nem lesz vége. Mert ez nem más mint egy nagyhatalmi (-vezetői) faxméregetés.
Egy olyan kicsi és konkrétan Oroszországhoz túl közeli ország, mint Magyarország nem engedheti meg magának, hogy teljesen és kizárólagosan átengedje magát egy távoli hatalom aktuális, hosszabb rövidebb időnként változó (választások ugye) külpolitikai iránymutatásának, prioritásainak és az ehhez kapcsolódó egyszerűsített kommunikációnak, médiakampánynak. Ukrajna, habár valamivel nagyobb, erősebb, de a nagyon is konkrét nukleáris és katonai nagyhatalomhoz amit Oroszország jelent, túl közeli, amit észbe kellett volna tartani és megfelelően reagálni. Látjuk, hogy mi lett az eredménye, hogy ezt elhibázták.
Mo-ra nézve is ezt akarnád?
Tévedsz, nem Oroszország szempontjaival értek egyet, hanem azzal, hogy kicsinységünk és közelségünk folytán ezek a szempontok alapvető befolyásoló hatással bírnak ránk. És azzal, hogy ezeket a szempontokat ilyen helyzetben nem figyelembe venni szimpla lúzerség. Engem nem érdekel, hogy ki győz, én a háborút tartom a legfőbb ellenségnek.