Nagyon felemelő olvasgatni a fórumhozzászólásokat. Bár megjegyezném, hogy a másik fél vélt mentális és morális deficitén lovagolni továbbra sem viszi előre a vitát. XD
Általánosságban a biztonságpolitikai helyzetet értékelve elmondható, hogy az a II. VH-ban győztes nagyhatalmak által tető alá hozott biztonsági rendszer, aminek csúcsán az ENSZ BT állandó tagjaként ezek a nagyhatalmak trónoltak, mára szinte összeomlott.
Ez köszönhető annak, hogy ennek a nemzetközi biztonsági renszernek két alapelvét szinte mindegyik állandó BT tag páros lábbal tiporta és sajnálatosan az utóbbi 25 évben ezen elvekhez való visszatérésre semmi hajlandóság nem mutatkozik a részükről.
A status quo és a nemzetközi béke megőrzése érdekében ez a két alapelv:
1. A csak és kizárólag saját nagyhatalmi érdekeire visszavezethető katonai agresszió tilalma a nagyhatalmak számára (kvázi világháborús alaphelyzet létrehozása).
2. Ezt biztosítandó a többi nagyhatalom egyetértését jelképező ENSZ felhatalmazás megléte egy esetleges katonai támadásnál. Lásd pl. 1991-es Öböl-háború.
Különböző casus bellit lobogtatva, de végül az ENSZ jóváhagyás hiányát mellőzve az utóbbi 25 év agressziói csak példa értékűen:
- Szerbia NATO bombázása
- Afganisztán megtámadása
- Irak megtámadása
- Észtország elleni kiber műveletek
- Grúzia megtámadása
- Ukrán háború
Nem az a gáz ismétlem, hogy ezek megtörténtek, hanem hogy mind az ENSZ, mind a szűkebb biztonsági környezetnek keretet adó EBESZ gyakorlatilag kiüresedett, nem látja el a nagyhatalmak közötti közvetítő, konfliktus megelőző funkciót. Ez pedig egy potenciális világháborús helyzetet jelent.
És ettől kell félni, de piszkosul, nem attől hogy végül Zselé, vagy Pucsin ésetleg Bájden nagyapó döngetheti akármilyen vélt vagy valós morális alapon győztesként,, vagy áldozatként a mellét! :O