Egyrészt a régi svéd katonai mondás jut az eszembe, ami valahogy úgy szól, hogy ha a térkép és a táj eltér egymástól, akkor mindig a táj szerint kell eljárni. A másik, mint már említve lett mindig a út és látási viszonyoknak megfelelően kell közlekedni. Ha én vezetem az autót, akkor nekem kell meggyőződni róla merre megy az út és hogyan és annak megfelelően vezetnem. Nekem ugyan hiába mondja a GPS, hogy forduljak balra, ha egyszer nem látok balra utat. Amúgy a fénykép alapján látszik, hogy az évek során igen csak leromlott az út minősége. Jó részt benötte a gaz és egyebek. Vagyis, hogy egy évtizede nem használják igaziból az utat. Nem véletlenül nevezhették az emberek a sehová nem vezető útnak a környéken, mert nem is használták. Szerintem a vezetőnek is fel kellett volna tűnni még a sötétben is, hogy az út repedésiből gaz nő ki annyira nincsen használatban. Bár az út a hidtól távolabbi részét nem lehet látni, de ha nem közlekednek egy évtizede az úton az se lehet jobb állapotban és egy évtized alatt simán elkezdi a természet visszahódítani. Ráadásul én biztos igen csak lassan mennék egy számomra ismeretlen elhagyott úton, ami lepusztult állapotban van vélhetően közvilágítás nélkül a sötétben.