Az utóbbi napokban, miközben említésre méltó hírek után kutattam a hálón, belebotlottam néhány érdekes képbe, hála az Overclockers Australia-nak. Mind a két képen SocketA tokozású AMD Athlon "Thunderbird" processzorok láthatóak, igaz némileg megviselt állapotban...
Ezt a 950MHz-es példányt a fentebb említett oldal egyik munkatársának sikerült amortizálnia, pedig csak egy új hûtõbordát szeretett volna felapplikálni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a proci még mûködik, de a garancia ezzel ugrott is...
Ez a másik kép már jóval érdekesebb, egy 1100MHz-es Thunderbird volt az áldozat. A vásárló megvette hozzá a brutális hûtést, amit fel is szerelt, csakhogy a piros betûs szöveg, miszerint a védõréteget el kell távolítani, valahogy elkerülhette a figyelmét... A proci egész sokáig, 2 órán át állta a sarat, aztán a nagyjából 80000 Forintos (280$) játékszer végleg megadta magát. A felhasználó bénaságára nem érvényes a garancia...
Mi ebbõl a tanulság? Nem az, hogy az AMD processzorai szemétre valóak lennének, hanem inkább az, hogy bánjunk velük óvatosan. A halál általában két írányból leselkedik rájuk, az egyik a lesarkazás, ami ellen például a CuSpacer névre hallgató elmés szerkezettel lehet védekezni. A másik veszélyforrás pedig nem más, mint a processzor termelte irdatlan mennyiségû hõ. Itt már nem is inkább a nevetséges méretû hûtõk okozzák a legtöbb bajt (az emberek többségében már tudatosult, hogy ezekben a processzorokban egy-egy hõerõmûvet is elrejtettek), hanem a hûtõ és a processzormag nem megfelelõ kontaktusa, azaz a hõvezetõ anyag hiánya. Itthon is történt már olyan, hogy valaki vett egy Duronos gépet és otthon megdöbbenve tapasztalta, hogy a szervizes bácsik elfelejtették leszedni a hûtõ aljáról a védõfóliát. (Védõfóliát akkor használnak, ha a képlékeny hõvezetõ anyagot gyárilag a borda aljára helyezik.) Természetesen nem csak a védõfólia okozhat galibát, hanem az is, ha a borda pucér fémteste mindennemû hõvezetõ anyag közebiktatása nélkül éritkezik a processzormaggal. A hõvezetõ anyag (szilikonpaszta) szerepe ugyanis nem más, mint a két felület egyenetlenségeibõl eredõ hézagok kitöltése, és ezzel a jobb kontaktus biztosítása. Ha elhagyjuk a hõvezetõ anyagot, akkor könnyen processzorunk életével fizethetünk hanyagságunkét, ugyanis számtalan példa van rá, hogy 900-1000MHz környékén ezek a processzorok nagyjából csak 10-20 másodpercig bírják nélküle, aztán elfüstölnek...
Az itt említett dolgokról egyébként a "SocketA processzorok túlhajtása" c. cikkben is írtam, talán némileg részletesebben. A cikket egyébként majd szeretném megtoldani 1-2 új gondolattal, amelyekrõl a cikk írásakor megfeledkeztem.
Gondolom, már mindenki olvasta, de a képekl olyan szépek, nem lehet kihagyni ... :)))))))