Nem kell semmi nagy dologra gondolni, nem sokban különbözik a szituáció, mint a sima elektromos gitároknál.
Ugyanúgy acél-húrmag köré tekercselnek, csak itt a tekercs leggyakoribb anyaga a foszfor-bronz valamilyen arányú ötvözete. Általánosan elmondható, hogy minél nagyobb a bronz aránya, annál ércesebb a hangzás. A leggyakoribb a 80/20 (ezt hirdetik általában simán bronz-húrként), ritkábban előforduló a 85/15 arány, értelemszerűen előbbi a skála egyik végén van, utóbbi kissé árnyaltabb. Ezek általában nagy hangerejűek, karcosak és kissé dominánsabb a mély tartományuk, mint a közép, illetve magas. Ilyenek voltak egyébként az első tömeg gyártott western-gitár húrok, felvételhez ideálisak, meg úgy állatába a "vintage", tradicionálisabb műfajokhoz, blues, Bob Dylan, kb minden ami hatvanas évek, vagy korábban.
Van a foszfor-bronz, tekercselt, ami talán fele-fele arányban tartalmazza a két anyagot, de ebben nem vagyok biztos, ez van a skála közepén, ezért ez az úgymond legáltalánosabb, kb a 70-es évek körül fejlesztették ki, amolyan modern-akusztikusgitár hangzás. Kb ez a legkiegyensúlyozottabb hangzású, talán egy pici középkiemelése van, de alapvetően sokkal kevésbé karcos, mint a bronz húrok, viszont még mindig elég fényes és "meleg" hangzása van. Hátránya, hogy sokkal kisebb a hangereje, főleg nem dreadnought formájú gitároknál, és nem "jellegzetes" a hangja, viszont emiatt sokkal jobban kiemeli a gitár faanyagának a jellemzőit. Amúgy a bronz és foszfor-bronz húroknak is vannak bevonatos verziói is, mint az elektromos gitároknál, és itt is ugyanúgy a tartósság-kiegyenlített hangkép vs folytott hangzás-dinamika csökkenés vita lép fel.
Van a "flat-top" foszfor bronz, amit magyarul azt hiszem, csiszoltnak, vagy köszörültnek szoktak fordítani. Itt a körtekercsnek a felületéből egy bizonyos részt lecsiszolnak, emiatt melegebb, lágyabb hangja lesz, mint a foszfor bronznak. Még kisebb hangereje van, viszont csökkenti az ujjak zaját, ahogy csúsznak a húrokon, emiatt nagyon jó felvételekre, illetve sikálós-pengetéshez is, mivel kevésbé zizeg a pengető. Slide gyűrűnek is ilyennel van szép hangja igazán.
Ha tovább mész a lágyabb hangzás felé, vannak gyps-jazz húrok, nagy széntartalmú acélhúr magon réz-ezüst-tekercseléssel. Ezek elég speciális dolgok, főként a Django Reinhardt féle "manuoche" zenére kialakítva. Illetve van a spektrum végén van ennek egy továbbgondolt változata, ahol selyemszálakat is szőnek a tekercs anyagába, ezek főleg kistestű gitárokhoz jók, és a folk-, indie-, illetve fingerstyle zenészek szeretik őket.
Általában 11 vagy 12es húrokkal szerelik alapból az akusztikus gitárokat, márka és típusfüggő (mint ahogy pl fender-típusú elektromos gitárokat alapból 9-es, míg gibson típusuakat ált. 10-es húrkészlettel forgalmaznak), mikor melyiket, de ha beviszed az egyik húrt, jobb hangszerboltokban megmondják egy tolómérővel, hogy mekkora van rajta.
Javaslom, hogy kezd egy 11-es méretű foszfor-bronz szettel, aztán ha nem jön be, akkor már tudod, hogy merre érdemes mozdulni. A méretet evidens, hogy érezni fogod, mi kényelmes, a hangzás meg akusztikus gitároknál sokkal jobban függ a húroktól, mint elektromosaknál, úgyhogy az alapján már megint csak érezni fogod, hogy miben szeretnél mást, ha mást szeretnél. Márkából meg ami jólesik, Martin, Ernie ball, DR, vagy D'addario, ez is nagyon személyes ízlés kérdése.