Rock-metál vonalon talán valóban másfelé keresgélnék, én jazzt/bluest/funky-t, meg "lágyabb" rockzenét vagy blues-rockot játszok rajta (LE-m van), ezekhez passzolnak amúgy is is a vox alapmodellnek, a többivel meg úgy vagyok, hogy van mihez nyúlni végszükség esetén. Engem egyébként a hang mellett a kezelhetősége fogott meg, nagyon könnyű átlátni, az egyedüli bajom vele a wah pedál mechanikája, meg az, hogy a boostert és a wah-t egy bankba rakták a torzítókkal, így a három közül csak egyet használhatsz egyszerre (mondjuk a modellezett erősítőn generálhatsz torzítást a végfok és az előfok beállításával, de az ugye nem kapcsolható ki-be).
Ha próbálsz egyébként, mindenképpen a saját gitároddal menjél, vagy azzal amihez majd tervezed használni mert nagyon becsapós, nekem van olyan gitárom, amivel mocsok jól szól és van olyan is amivel meg kegyetlenül gyatrán, pedig mindkettő közel kétszázezres hangszer. Nem tudom, hogy ez csak erre a típusra, erre a gyártóra, vagy általánosan minden multieffektre igaz, de nem árt az óvatosság, nehogy nagy mellényúlás legyen.
A KX5-ről nem nagyon tudok nyilatkozni, az enyém rövid kapcsolat volt, hosszútávon túl vékonynak érezem a nyakat és ehhez képest túl laposnak a fogólap rádiuszát, így a bő két év után, amíg főleg a tokjában állt, túladtam rajta.
Ezt már többször kifejtettem, de szerintem a cort-hangszereknek az a legnagyobb előnyük és hátrányuk is egyben, hogy hangzás tekintetében "jellegtelenek". Előny ha mondjuk sok különböző műfajú zenét játszol, könnyen hozzájuk lehet idomítani, mert mondjuk "olyan" hangja sosem lesz, de "majdnem olyan" igen. Meg szerintem nagyon reszponzívak abban az értelemben, hogy nem a hangjukkal érsz el egyediséget, hanem a játéktechnikáddal, hogy a "mit" mellett arra is figyelsz, hogy "hogyan" játszol. Ezért is (az áruk mellett) szoktam őket kezdőknek, első gitárnak ajánlani. Viszont ugyanez a "jellegtelenség" lesz hatalmas hátrány, amikor eljutsz arra a pontra, hogy nem "majdnem olyan", hanem "az" a hangzás kell, formálódik az ízlésed, vagy megtalálod azt a műfajt, hangzásvilágot, amiben jobban elmerülsz, és rájössz, hogy szenvedhetsz vele akármeddig, sosem fog úgy szólni, ahogy szeretnéd, mindig ott lesz az a kisebb-nagyobb különbség és ez nagyon hamar nagyon idegtépő tud lenni, pláne ha ezt az egészet nem csak mint gitárhangzás vizsgálod, hanem zenei környezetben helyezed el a többi hangszer mellett élőben, stúdióban meg aztán pláne ki tud lógni a lóláb, bár azt szerencsés esetben egy jobb hangmérnök még tudja korrigálni.
Hangszedő cserében én csak akkor gondolkodnék, ha van már kialakult ízlésed, tudod, hogy ez merre visz, és ennek függvényében találsz új alkatrészt bele. Azt írtad, főleg rock-metál vonalon mozogsz, ha a klasszikusabb, brit/amerikai blues alapú hard rock, heavy, trash, szóval nagyjából olyasmi stílusok, aminek a fénykora a 90-évek előtt volt, akkor érdemes lehet másik gitárt is kipróbálni, valami "klasszikusabb" modellt, les paul, sg, ilyesmik. Ha "modern" metál, hc, numetal, cross és core műfajok, akkor meg hangszedőcsere, ha indokolt és úgy érzed előrébb visz. Ha csak azért cserélnéd, mert mások mondják, de még nincs specifikus ízlésed, hogy merre felé mennél az inkább szerencsejáték, jobb esetben esetleg inspirálni fog az új hangzás, rosszabb esetben meg beleölsz egy csomó pénzt a hangszerbe, amit egy esetleges jövőbeli eladásnál soha nem fogsz viszont látni. Ha meg lejátszott hangmennyiség/másodperc vonal felé kacsintgat, akkor meg Ibanez. Amúgy számomra egy lélektelen f*s hangzásilag, de annyira archetipikus "sportgitár", lehet tekerni rajta amennyit nem szégyellsz, ehhez a játékjelleghez nagyon kényelmes, pláne egy átmenő nyakkal meg kompenzált rádiusszal.
Informatika és tudomány
