Őszintén? Fogalmam sincs. Először a hangszedőkre/elektronikára gondoltam, arra alapozva hogy a basszusgitárjaikból próbáltam olyan darabokat, amelyekben a gazdáik kompletten cserélték mindkettőt és valahogy sokkal teltebb hangjuk lett a módosítás után, nem csak olyan "dünnyög valami a zenében típusú". De mondjuk ezek mind aktív elektronikás/hangszedős gitárok voltak a módosítás előtt és után is, és míg basszusgitárban érdekes módon semmi bajom az aktív hangszedőkkel/elektronikával, gitárban a legtöbbjüktől valahogy frászt kapok, olyan "sekélyesnek" érzem a hangzásukat.
Van egy olyan teória (és szerintem inkább ez lehet a háttérben) hogy mivel a gitárgyártásban és eladásban a Fender és a Gibson uralta a piacot a könnyűzene kialakulásának és fejlődésének nagy része alatt, a legtöbb műfaj képviselő, akik később sikeres lemezeket készítettek, főleg ezen két cég termékeit használták a felvételek során (vagy legalábbis olyasmiket amik ezen cég modelljein alapultak, utánozták vagy mintául vették őket kisebb-nagyobb mértékben), és mivel az ember zenehallgatási szokásainak kialakulása során általában többé-kevésbé végigmegy ezeken a felvételeken, ezért ezeknek a hangszertípusok hangjának a jellege rögződik legtöbbünkben, mint "etalon" és tudat alatt is az erre hasonlító dolgokat keressük, mert azokat találjuk "jellegzetesnek". Szerintem ezt ott lehet nagyon érezni - a könnyűzene történetét alapjául véve - amikor a 80-as évek második felébe lekezdett kialakulni a grunge/alternative(noise)-rock és az alternatív/modern metálzene. Amennyire tudom (de javítsatok hi ha tévedek, metáltöriben nem vagyok toppon) ezek voltak az első, szélesebb körben elterjedt műfajok ahol totál más gitárhangzás van, mint korábban. Az előbbiben azért, mert szándékosan olyan modelleket használtak, ami nem a nagy gyártók neve alatt ment, vagy ha igen, akkor kevésbé elterjedt modelljeik voltak (Fendernél a jaguar, mustang, duosonic, musicmaster; Gibsonnál a firebird, reverse firebird pl.) a metálzenében meg a lehangolás miatt kelett a 24,5-nél nagyob skálahossz, esetenként a 7. húr, valamint szólózáshoz a kétoktávos nyak, ill a testen átmenő nyakcsatlakozás a felső fekvések kényelmesebb elérése miatt. Ja, meg a két pontos floyd tremolószerkezet. Ez utóbbiak pedig nem nagyon voltak jelen a Gibson&Fender gitárokon (pl a Fendereken nagyrészt a 24. bund helyére rakják a nyaki hangszedőt), csak ritka esetekben, a nemsokkal korábban "kifejlesztett" superstrat-ok viszont tökéletesek voltak erre. Ez utóbbiak hangzása, pedig még nem ivódott bele szerintem annyira a közízlésbe, hogy ugyanúgy "etalonnak" tekintsd. Hogy ennek tényleg az az oka, hogy eleve "jellegtelennek" tervezik őket, vagy csak szimplán nem telt még el annyi idő, hogy kialakuljon a "klasszikusság" érzete, vagy az adott szcéna még nem termelt ki olyan hangfelvételeket, amik szélesebb körben is beették volna magukat az emberek tudatalattijába... ki tudja..... majd az idő eldönti, el tudom képzelni, hogy pár generáció múlva már az ilyen "jellegtelen" gitárok hangja is hivatkozási alap lehet majd.
Ha nagyjából belegondolsz, nem sok olyan gitártípus-gyártó van, amelyik ne superstrat, vagy Gibson/Fender utánzat lenne, vagy nekem legalábbis nem nagyon ugrik be. A musicmann és a G&L lényegében a Fender modellek továbbgondolása, a PRS nagyjából egy Les Paul és egy Stratocaster ötvözete, az archtop-ok nagyrésze a korai Gibson jazzgitárokon alapszik, a semi-hollow-body-k szintén a Gibson ES-335-ön. A Gretsch azzal nyúlt bele a tutiba, hogy találtak egy nagyon egyedi hangszedőt a lényegében jazzgitárjukba, a Rickenbacker zászlómodellje pedig a Beatles-hangzás miatt népszerű.
Az Ibanez ugyan néha kijön klasszikusokra hajazó modellekkel (pl a blazer és roadstar széria), de javarészt a superstrat-jaikból él, és főként rock/metál esetleg fúziós vonalakon használják őket. Az ESP és a Jackson szintén ezt a "keményebb zene" vonalat viszi nagyrészt.
Szóval visszatérve az eredeti kérdésre, csak feltételezéseim, ötleteim vannak, de biztosan nem tudnám megmondani, magában nyílván nem a test alakja, a strukturális összeszerelés, mert pl az általad említett modelleknél nem hiszem hogy olyan nagy dolog lenne a gyár részéről, hogy vesznek egy Gibson LP-t, aztán, nagyjából lemásolják, itt lecsípnek belőle pár millimétert, ott meg hozzádobnak, hogy ne sérüljenek a szabadalmi jogok sem. De önmagában valószínűleg az elektronikai rész sem, mert akkor meg egy hangszedőcserével ugyanolyan értékű hangszerek lehetnének. Maga a faanyag meg nem hiszem, hogy tömeggyártásnál annyira, össze lenne válogatva minőségi szempontok alapján, meg ugye arról is hallani, hogy adott cég gyárában nem csak az anyavállalatnak készítenek gitárokat, hanem más márkáknak is...
Ja, és az is esélyes, hogy esetek a hangzásbeli különbségeket csak mi halljuk, akik aktívan foglalkozunk a témával és egy átlag zenehallgatónak fel sem tűnik, hogy az most egy Gibson vagy egy Cort, ami szól a háttérben...
Informatika és tudomány
