A kis Kolompár és a házi feladat
Tanító néni kérdezi a kis Kolompárt:
- Fiacskám, elkészítetted a házi feladatodat?
- Hát persze, csókolom kezsit-lábát...
- Akkor mutasd!
- Otthun felejtettem!
- Nem hiszem el!
- Anyám íletire ha mondom! Otthun maratt!
- Na jó, elhiszem.
Megy haza a kis Kolompár, látja ám, hogy nagy a gyász, az anyja holtan fekszik.
Másnap megy az iskolába. A tanítónõ kérdezi:
- Ma megcsináltad a házidat?
- Hát persze, csókolom kezsit-lábát...
- Mutasd meg!
- Otthun felejtettem!
- Ezt már nem hiszem el!
- A húgom íletire ha mondom, otthun maratt!
- Na jól van, akkor elhiszem.
Megint megy haza a kis Kolompár, látja, hogy nagy a gyász, a húga vérbe fagyva fekszik.
Másnap megint megy az iskolába:
- Kisfiam, ma remélem, megvan a házid!
- Hát persze, csókolom kezsit-lábát...
- Akkor mutasd!
- Megint otthun felejtettem!
- Ezt már tényleg nem hiszem el!
- Az apám íletire, ha mondom! Otthun maratt!
- Na jó, akkor elhiszem.
A kis Kolompár megy haza, hát látja, hogy a faterja a szobában szélsebesen pakol egy bõröndbe.
Mikor meglátja, megszólal:
- Fiam, el kell mennünk innen, meg van átkozva ez a ház!
Tegnapelõtt anyád, tegnap a húgod, ma meg a bátyád...
![](/images/leful.gif)