Az intéző dobogást, nyihogást, vircsaftot hall az istálló felől, ahogy elhagyni készül az irodáját a birtokon. Bekukkant az istálló ajtón és nem akar hinni a szemének. Az öreg lovász elkeseredetten rugdalja a lovakat és közben hangosan zokog.
- Ejnye, Józsi bátyám, mit művel azokkal a drága jószágokkal és mitől van így elborulva a józan ítélőképessége? – korholja az öreget udvariasan.
- Jaaaaj, intéző uram, hát hogyne lenne elborulva, mikor az élet oly igaztalan, mint a bírói tévedés a fellebbviteli tárgyaláson!
- Atyaisten, mi történt? - retten meg az intéző is a bíróság hallatán.
- Hát gondolja csak el, intéző uram! Apám gróf volt. A fiaim grófok, a lányom herceg kisasszony a szomszéd birtokon, én meg itt vakarom ezeket a qrva gebéket az istállóban!