Az ötvenes években az irodalom óran a gyerekek a hasonlatokról tanulnak.
A magyarázat után a tanitó néni kéri a gyerekeket, hogy õk is mondjanak
hasonlatokat.
Pistike jelentkezik elsõnek:
- Az emberi élet olyan, mint a virág. Egy kis magból nõ ki, virágba
szökken, elszórja a magvait majd elhervad, de a magokból uj virágok
nõnek ki.
- Nagyon szép volt, Pistike.
Juliska a veszekedést a viharhoz hasonlitja, amikor dörög az ég és
villámlik, de a végén kisüt a nap eé megjelenik a szivárvány az égen.
A tanitó néni õt is megdicséri.
Móricka is jelentkezik:
- Hazánk egy hajó, amelyik büszkén szeli a nemzetközi vizeket.
- Nagyon jó Móricka, folytasd.
- Balról a szektas dogmatizmus, jobbról a revizionizmus szelei fenyegetnek,
de nagy vezerünk Rákosi Mátyás áll a hajóhídon, erõs kézzel fogja a
kormányt, igy hazánk biztonságosan ki fog kötni a kommunizmus öblében..
- Hú, Móricka, ha még valamit hozzáteszel, akkor ez már kész allegoria...
Móricka gondolkodik veszettül, majd kivágja:
- És az utasok hánynak.