Hat eleg regi, de hatha nem volt meg itt.
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen
arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap
reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkez¿t. Eközben egy házaló
fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs
Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Óóó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lep¿dik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a
specialitásom?
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kett¿t csinálnék a fürd¿kádban,
egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás
lehet...
- Fürd¿kád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat
produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböz¿ irányokból,
biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj id¿t szánnia a
munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne,
hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós el¿veszi a tárcáját és kihúz bel¿le egy sorozatot a legjobban
sikerült gyerekfényképeib¿l. Megmutatja az els¿t:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith el¿húzva zsebkend¿jét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon
megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is
sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között.
Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt, több, mint
három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz
volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve
kellett ell¿nöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a
felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol
el¿re Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az
állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?