Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van.
A ketrecben egy madzagon lóg egy banán. A banánt lépcsõkön lehet elérni. Az
egyik majom elõbb-utóbb odamegy a lépcsõhöz és elkezd felmászni a banánért.
Azonban ahogy hozzáér a lépcsõhöz, az összes majom hideg zuhanyt kap.
Kicsit késõbb egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért - az
eredmény ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik.
Nemsokára, amikor egy majom csak elindul a lépcsõ felé, a többiek ezt
megpróbálják megakadályozni.
Most zárd el a vízcsapot, nem lesz több zuhany. Cseréld ki az egyik majmot
egy újoncra. Az új fiú meglátja a banánt és megpróbál érte felmászni. A
többiek azonnnal megtámadják és nem engedik hogy a lépcsõ közelébe menjen.
Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiek támadása miatt, az
új fiú feladja.
Most cserélj ki még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra. Az új megint
csak megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a többi négy megtámadja ezért.
Az elõzõ újonc is boldogan vesz részt a támadásban.
Amikor már ez is feladta, cserélj ki egy harmadik majmot. Amikor ez is
megpróbál eljutni a banánért, a többi négy megtámadja. Pedig a négy támadó
majom közül kettõnek elképzelése sincs, miért nem szabad a banánnal
próbálkozni.
Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicserélted, a ketrecben lévõ
majmok egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról. Mégis, meg sem próbálnak
eljutni a banánért. Hogy miért? Mert ez mindig így volt és mindenki így
csinálja.
Így születik a "company policy".
![](/images/leful.gif)