Hat csóvával jár haláltáncot egy aszteroida

Különös objektumra bukkantak a csillagászok a Hubble űrtávcsővel a Mars és a Jupiter között meghúzódó aszteroida övben. Az összes ismert aszteroidával ellentétben, melyek egyszerűen csak parányi fénypontoknak tűnnek, a P/2013 P5 jelű aszteroida hat, üstökösökre emlékeztető porcsóvával rendelkezik, amik úgy sugároznak ki az objektumból, mint egy kerti gyeplocsolóból a vízpermet.

A szokatlan űrkőzet, amiről az Astrophysical Journal Letters-ben számoltak be, igen sok fejtörést okoz a csillagászoknak, akik megpróbálnak valamilyen magyarázatot találni a furcsa külsőre. "Szó szerint megdöbbentünk, amikor megláttuk" - mondta az észlelést vezető David Jewitt, a UCLA csillagásza. "Ami ennél is elképesztőbb, a csóvaszerkezete drasztikus változásokat mutatott mindössze 13 nap leforgása alatt, ez is meglepett minket. Nehéz elhinni, hogy egy aszteroidát vizsgálunk"

Pedig a pályája és azon tény, miszerint az aszteroida övben helyezkedik el, kizárja az üstökös lehetőségét. Amikor augusztus 18-án először megpillantották az űrsziklát a Hawaii-i Pan-STARRS távcsővel, csupán szokatlanul életlennek tűnt a felvételeken. Csóváit, szám szerint hatot a NASA fedezte fel a Hubble űrtávcső szeptember 10-én készített képein. A Hubble szeptember 23-án tért vissza az aszteroidához, konstatálva, hogy kinézete teljesen megváltozott, úgy tűnt mintha a teljes szerkezet megfordult volna. "Teljesen ki voltunk ütve" - idézte fel a felvételek fogadtatását Jewitt.


Az egyik magyarázat szerint az aszteroida forgási sebessége túllépte azt a pontot, ahol a felszíne elkezd széthullani, időnként port lövellve ki. Jewitt elmondása szerint munkatársaival kizárták egy nemrég bekövetkezett aszteroida becsapódás eshetőségét, mivel akkor egyszerre kellett volna nagy mennyiségű pornak kirobbannia az űrbe. Ez az objektum legalább öt hónapja eregeti a port, magyarázta Jewitt, hozzátéve, hogy modellezésük szerint az első kitörésre április 15-én kerülhetett sor. A csillagász szerint az aszteroidát a napfény nyomása "pörgethette be". Amennyiben forgási sebessége elég gyorssá vált, az aszteroida gyenge gravitációja többé már nem lehetett képes összetartani az objektumot.

Eddig úgy tűnik, hogy az aszteroida fő tömegének csak egy kis részét - talán 100-1000 tonnát veszített el. A több mint 210 méteres sugarúra becsült mag ennél több ezerszer nagyobb tömegű. A csillagászok folytatják a P/2013 P5 megfigyelését, hogy lássák, vajon a por az aszteroida egyenlítői síkjánál távozik-e. Amennyiben igen, az bizonyítaná a forgásból eredő széthullást. A modell megoldaná az aszteroidák pusztulásának rejtélyét. Az évmilliók alatt a nagyobb kőzetek összeütköznek, és kisebb darabokra szakítják egymást, akadnak olyanok is, amik ennek hatására kilökődnek az aszteroida övből és elindulnak a Naprendszer belseje felé. Az azonban valószínűtlen, hogy az övben maradó kisebb aszteroidák újra összeütköznének. A P/2013 P5 példája azt sugallja, hogy ezek az űrkőzetek inkább saját magukat pörgetik szét.

Jewitt szerint az ilyen aszteroidák a fenti spekuláció miatt is viszonylag gyakori jelenségek lehetnek az aszteroida övben. "A csillagászatban ahol egyet találsz, ott végül egy egész csomóra bukkanhatsz" - mondta. "Ez egy lenyűgöző objektum és szinte egészen biztos, hogy csak az első, amit sok másik fog követni"