Shogun: Total War

Grafika: Megkérdőjelezhetetlen, hogy a Shogun egy művészi remekmű. A kápráztatóan animált jelenetektől a művészettel megpakolt stábilitásig a Creative Assembly megtett minden lehetséges lépést, hogy biztosítsa ennek a játéknak az úgyszolván teljesen Ősi Japán légkörét. Az összes menü és információs képernyő egy pergamenen foglal helyet, öregedő szélekkel és csekély gyűrődéssel. A nyitó menü különösen úgy mutatkozik be, mint egy hatásos példája a játék művészi látásmódjának, ahogy a lepecsételt levél kinyílik és a vörös selyemzászlóra fekszik, amely kivetít egy görgő, mozgó árnyképet egy csatára készülődő seregről. A stratégiai térkép is egyaránt jól elkészített, a természetes külalakja segíti a játékost beleélni az egész témába: ahogy már említettem, a harci térkép kézzel rajzolt és a trónteremben van felállítva, mindegyik daimyo egység egy kis fa bábuval van jelezve. Ha felnézel a térképből, láthatod a nagyon részletesen kidolgozott tróntermet, ahol a tanácsosaid ülnek, és külföldiek léphetnek be, hogy szövetséget ajánljanak vagy hasonló dolog miatt. Még ezek a kis események is figyelemre méltóak, amint szemetanúja lehetsz a mozgásrögzítéses karakterek sétálásának a szobában, valamint a tanácsosaid hajlongásának és kézmozgásának beszédük közben. Az elképzelés egy standard látványeffektnek tűnik, de akció közben látni meglepően jó.

A csatamező elég hatásos minden felbontásban, 512x384-től 1024x768-ig, a hegyek, folyók és síkságok mindegyike messze jobb, mint a legtöbb azok közül, amit ma a piacon láthatsz. Alkalomadtán láthatsz madarakat a csata felett szállni és az időjárás effekt is eléggé tisztességes. Talán az egyetlen panasz a játékra magában a csatában van, mivel a menetelő, harcoló és meghaló egységeid kicsik, pixelesek és laposak. Természetesen ez érthető, hisz a grafikai motornak harcosok ezreit kell kezelnie egyszerre a képernyőn, amelyet egyetlen játék- legalábbis én egyet sem tudok - sem tud felmutatni eddig. Mégis, amikor jó sok időt eltöltesz a régies harc animációját figyelve, lesz valami, ami időről időre szembetűnik majd. Mindamellett a motor klassz munkát végez abban, hogy a félig fegyelmezett káosz valódi érzését adja, amely kitör, mikor hűséges harcosaid ezrei erőszakosan összeütköznek az ellenség ezreivel. Ez valóban hatásos tulajdonság és olyan valami, ami veled marad hosszabb ideig.

Kezelőfelület: A legtöbb esetben, bármilyen információt is igényelsz, az tiszta és tömör módon jelenik meg. A tartományok nevei nagy betűkkel vannak írva a stratégiai térképen, és a daimyo befolyás színes vonalakkal van jelölve a megfelelő terület körül. Az olyan kiegészítő információk, mint a politikai, hadi és gazdasági körülmények egy info képernyőn láthatóak, amely könnyen előhozható és ugyanilyen könnyen el is tüntethető. A harci információk is ugyanilyen jók, ha a kurzort az egység címfeliratára viszed, megjelenik a morálja, aránylagos sikere és jelenlegi tevékenysége. A viszonylagos ölési arány egyszerűen jelenik meg a mini térkép felett, mindegyik lényeges jellemző egy képen belül van ebben a sajátos játékban. Tehetsz egy gyors “szellem” pillantást ott, ahol az egységeid végeztek, ha maradt belőlük, amely szerfelett hasznos a további egységmozgatások tervezésénél.

Van egy pár említésre méltó probléma is. Míg a kamera jó munkát végez a legtöbb esetben, néha hajlamos kellemetlenséget okozni, amikor kínlódva működik a terepen - egy olyan probléma, amely rögtön nyilvánvalóvá válik, ha az ellenség úgy dönt, hogy elbújik a fák között a hegyen a pálya szélén. A stratégiai térképnek is van némi gondja, főleg amikor nem képes megjeleníteni. Például ha szeretnéd tudni, hogy bármelyik tartományodban egy bizonyos épület kész van vagy várólistán van, meg kell vizsgálnod az összes tartományt, hogy megtudjad, mi a helyzet. Ez nem nagy probléma a játék kezdetén, amikor még nagyon kis területed van, de ahogy a tartományod növekszik, rendkívül időigényes és problémás lesz. Hasonlóan a katonáid jelképei ugyanolyannak tűnnek az egység típusának ellenére, amely arra kényszerít, hogy klikkelj mindegyik egyszerű jelképre azért, hogy megállapítsd a típusát és számát. Amikor egységek tucatjait mozgatod az országon keresztül, ez egy nagyon bosszantó dolog.

Játékmenet: Az egyetlen dolog, ami a standard RTS játékosnak szembeötlik a Shogun stratégiai térképén, az az egyszerűsége. A nyersanyag gyűjtése automatikus, miután meghódítottad az érintett tartományt, az épületek fejlesztési lehetősége viszonylag kevés, összehasonlítva más RTS játékokkal, és a politikai rendszer nem nagyon áll többől, mint tűzszünet, semlegesség és a háborúból való kilépés. A felszínen úgy tűnik, hogy ez a rendszer rendkívül hiányos és édeskevés stratégiát kínál. Amikor viszont több időt töltesz vele, gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a stratégiai elemek ugyanolyan értelemben egyszerűek, mint amennyire a Risk társasjáték is egyszerű: a bábuk alapvetőek, a térkép nyílt, és a szabályok gyakorlatilag önmagukért beszélnek, azonban jelentős mennyiségű stratégia lakozik a felszín alatt. Mivel koku tüzeli a harci kedvedet, aktívan kell keresned azt a tartományt, amely a legjobban szolgálja adózási érdekeidet. Egy daimyo véletlenszerűen történő megtámadása nem igazán nagy ötlet, a drága egységeid halálát és olyan háború kirobbanását idézheti elő, amely kezelésére nem vagy felkészülve. Arra vagy kényszerítve, hogy alaposan felkészülj, a csapataidat úgy építsd fel, hogy közben szemmel tartod az ellenséges mozgásokat is kémeid segítségével. Ha a kiképzésed túl gyors vagy túl alapos megfelelő tervezés nélkül, hamarosan pénztelenül találod magadat és riválisaidnak kiszolgáltatottan. Óvatosan kell megválasztanod a fejlesztéseket, a kiképzést és a tartományok meghódítását.

Még a legbíráltabb szövetséges rendszer is megmutatja egyszerűségben rejlő szépségét, mivel egyenes természete olyan, mint egy szippantás friss levegő. Mint a Risk-ben, itt sem tudsz keresztülmenni a szövetséges területen, megosztani a nyersanyagodat a barátaiddal vagy együtt egy hosszú, bonyolult tervet szőni a különféle ellenségek meghódítására. Ehelyett a szövetség csak azt biztosítja, hogy a szövetségesed nem fog megtámadni, miközben más dolgokra koncentrálsz, de ez nem garantált. Míg egyesek vitatkozhatnak azon, hogy ez nem egyezik a “a szó kötelez” becsületrendszerrel, amely akkoriban uralkodott az ősi Japánban, ez bizonyosan az állandó harcok és gyors hitszegések miatt volt, amely több erőszakos konfliktust okozott, mint ebben az esetben is. Együtt a felkelő kitörésekkel, vallási ellentétekkel és az örökösökkel, a forduló alapú stratégia egy fejlettebb változatú Risk-ként bukkan fel, amelyet egyesek undorítónak találhatnak, de végül is a Shogun és a Sun Tzu “egyszerű, de bonyolult” lényegét jól szolgálják.

A csaták maguk egyike a stratégiailag legintenzívebb eseményeknek, amit valaha is láthattál, az előrenyomulás állandó apály-dagály harc, a formációk változása és az ellenséges taktika leköti az összes figyelmedet. A hatalmas számú egység megjelenítése a képernyőn bármely pillanatban egyszerűen megdöbbentő, és csak megerősíti azt a kolosszális móka érzését, amely csak a csatamezőn lévő seregek irányítása okozhat. A lojálisság, hangulat és kimerültség tényezők még több mélységet adnak hozzá, arra kényszerítve téged, hogy próbáld meg csapataidat visszatartani a szökéstől, miközben a saját stratégiádat egyensúlyozod az ellenséggel szemben, amely lehet a számítógép vagy hét barátod a nagyon megbízható EA Play szervereken.

Képtelenség lenne megtárgyalni a Shogun-t azon gazdag légkör említése nélkül, amely áthatja. A CD-n van egy széleskörű The Way of the Daimyo, ami egy rendkívül hosszú szöveg, amely nagyon részletesen leírja az Ősi Japán történetét, mint ahogy a Bushido-t is - The Way of the Warrior, a jól ismert Nobunaga, a háború fontossága, a különféle egységek és épületek, és mindenféle kiegészítő dolgok, mint a vallás. Az egész szöveg hivatkozásokkal van teletűzdelve a hírhedt harcostól - a filozófus Sun Tzu-tól, akinek a tanítása szó szerint bele lett programozva a játékba. Minden ennyire befolyásolt, a fordulókra osztott stratégia megtévesztő egyszerűségétől az ellenség formális manőverezéséig csata közben. Elméletileg figyelmen kívül hagyhatod az extra anyagot Sun Tzu-val együtt, és játszhatod a Shogun-t, ahogy akarod. Másfelől remek bepillantást nyerhetsz a daimyo sajátos gondolkodásmódjába, és ez gazdagabbá teszi a teljes élményt, ha veszed a fáradságot és leülsz számos órára a hatalmas mennyiségű olvasható anyag mellé.

Hangeffektek: A csataterek környezeti hangjaitól a pozícionális audióig rengeteg tetszetős dolog van a Shogun hangjaiban. Minden olyan helyénvaló, amilyet csak el tudsz képzelni: például a stratégiai térkép fa egységei tompa csattogó hangot adnak ki, amikor tartományról tartományra mozgatod őket. A valódi hangulat miatt választhatsz angol feliratot miközben az összes beszélt szöveg japán, amely kifogástalannak tűnik. Az olyan részletek különösen megkapóak a konfliktusokban, mint a messzi morajlása az ellenségnek jóval azelőtt, mielőtt meglátnád őket. A többi ilyen részlet miatt hallhatod, amikor nyilak százai indulnak útnak az íjakból és a kegyetlen katonák üvöltését. Az egyetlen csekély részlet, amely negatívan érinti a kategóriát, a fémek összecsapódása, amelyet oly gyakran hallhatsz csata közben. Először úgy szól, ahogy szólnia kellene. Azonban amikor ugyanezt a hangot hallod számtalan alkalommal újra meg újra egy összecsapás folyamán, azt kívánod, hogy vittek volna egy kissé több változatosságot bele. Mégis, ezek nagyon jók és nem bizonyulnak különösképpen zavarónak.

Zene: Az élvezet fele a Shogun-ban a gyönyörű és árnyalt zenétől származik. Akár egy menüben állítasz valamit vagy a területedet nézed a stratégia térképen, olyan részletes dallamokkal leszel megajándékozva, amely úgy tűnik, mindig a helyes hangot üti meg a megfelelő pillanatban. Például mikor egy klánról döntesz, egy lassú és bizonytalanul fenyegető induló-szerű zene libben ki a hangfalaidból, a veszély eljövetelére utalva. Amikor megnyersz egy csatát, olyan lelkes dallammal leszel gazdagabb, amely lényegesen emeli a diadalmas örömöt. Még amikor a The Way of the Daimyo web-böngészőben olvasod a képernyőt, a zene folyamatosan és gyengéden szól, a fuvolaszerű zene mintha a nyár finom szellőjén suhanna. A zene mindenkinek tetszeni fog, aki alig reménykedik abban, hogy élvezni fogja a játék kultúráját.

Intelligencia és nehézség: A Shogun varázsereje jelentős részben a csaták egyedi megközelítéséből adódik, amely potenciálisan egy nevetséges élmény lenne, ha az MI nem lenne elég hatékony. Szerencsére az MI-re számíthatunk a legtöbb helyen, megnyerő és meglepően hatékony kihívást biztosítva minden időben. Az ellenségek formációt váltanak özönlés közben, ezzel a kőkeményen kidolgozott csatatervedet teljesen felrúgva, arra kényszerítve, hogy küszködj és a csapataidat újra rendezd, mielőtt tévesen fognak manőverezni. Ha valóban a csata sikerében reménykedsz, meg kell tanulnod tervet és formációt készíteni menet közben, és helyesen irányítani csapataidat, miközben egyensúlyoznod kell erősségeiket és gyengeségeiket az ellenséggel szemben. A hangulat, fáradtság és lojalitás hozzáadásával egy látszólag valóságos visszajelzést kapsz a kevésbé hősies seregeidről, habár néha korlátozott útkereső képességeik vesződésekkel járnak, miközben egy épület vagy egy hegy körül akarnak elmenni: határozottnak kell lenned a parancsok kiadásakor, nehogy az egységeid elvesszenek a saját rendetlenségükben. A fordulókra osztott stratégia mentes az ilyen gondoktól, azt a látszatot kölcsönözve, hogy az ellenség kémkedik utánad, bérgyilkosokat küldenek, hogy meggyilkolják a legfőbb tisztviselőidet, és visszavonulnak arról a tartományról, amelyről tudják, hogy el fogják veszteni.

Összegzés: A Shogun messze az egyik legrokoszenvesebb, legintelligensebb és leghangulatosabb RTS játék, amely napjainkban megtiszteli jelenlétével a boltokat. A sok reklamáció ellenére, amely felmerült az aránylag sajátságoktól mentes fordulókra osztott csaták miatt, megjegyzendő, hogy ami a Sun Tzu tanításában oly sokszor megfordul, az döntő jelentőségű a Shogun valós idejű harcában, hogy az egyszerűség gyakran meglepő bonyolultságot fed fel, ha a helyes megvilágításban nézzük. Inkább mint a mocsárba húzna mindent a felesleges részletekkel, a fordulókra osztott szemlélet olyan forma, amely azonnal ismerős lesz a régi Risk veterán rajongói számára: ha csak kis stratégiával játszol, nem fogsz semmit sem találni, de ha elkezdesz kiagyalni körmönfont terveket, egy árnyaltan bonyolult világ nyílik meg előtted. Ugyanez vonatkozik az alkalmazkodó és dinamikus harcra is, azt kapod, amit belefektettél, ezáltal az RTS kedvelők minden szintjének hozzáférhetővé válik. Akiket érdekel az Ősi Japán kultúra, azok is sok kellemes dolgot találhatnak itt, mivel az egész játék a tetejétől a talpáig tele van hamisítatlan és megalkuvást nem ismerő hangulattal. Ezek között az uralkodói csata és az üdítően békés fordulókra osztott stratégia a Shogun-t egy meglehetősen bámulatos élménnyé teszi, amelyet RTS kerülő és rajongó egyaránt nem utasíthat vissza.