Zeus: Master of Olympus

Grafika: A vésett márványtól, a görög betűkön keresztül az élethűen ábrázolt karakterekig a Zeus grafikája jellegzetes és már-már rajzfilmszerű, ami nagyon illik a játék atmoszférájához. A Pharaoh-val ellentétben, amiben minden barna és sárgás volt, a Zeus tele van élénk színekkel, melyek életre keltik, és egyedi kinézetet kölcsönöznek minden épületnek. Az épületek külön szót érdemelnek, mivel dőlt és némileg hihetetlen formájuk miatt egyaránt történelmiek és bolondosak, amit a karakteranimációk is kiemelnek. A versenyzők birkóznak a Stadionokban, míg az olajpréselők folyamatosan megcsúsznak és elesnek saját termékükön. Még az isteneket is nagyon jól ábrázolták, hiszen mindegyikük külseje jól illeszkedik sztereotipizált személyiségükhöz. Dionüsszosz például részegen dülöngél az utcákon, Herkules pedig határozott testtartással masírozik uticélja felé. Az istenek, hősök és szörnyek mind kirínak a lakósságból, ha másért nem, akkor méreteik és az őket körülvevő aura miatt biztosan. A termékeny és füves rétek, az élethű karakterek és a tökéletesen megtervezett épületek között nem igazán találhatunk grafikai hibát a Zeus-ban.

Kezelőfelület: Nyilvánvalónak tűnik, hogy az Impressions figyelmesen fordult azon kevés kritika felé, amelyet régebbi erőfeszítéseikért kaptak, mivel azok a kezelőfelületi hiányosságok, melyek a Pharaoh-ban megtalálhatóak voltak, sehol sincsenek a Zeus-ban. Eltűntek a kellemetlen váltogatásai a tanácsadóknak és a város látképének. Az egész egy csíkon foglal helyet, a lényeges információk egy egérklikkeléssel elérhetőek. Tény, hogy ez a rendszer az egyik leghozzáférhetőbb, legátfogóbb és legjobban informáló rendszer a városépítő műfajban, és hihetetlen mértékű testreszabást kölcsönöz a játéknak valamint váltogatását a csekély helyen lévő információnak. Ha csak alapvető információkat szeretnél látni a társadalmadról, vagy egy részletesebb jelentést, ez csak rajtad múlik. Sokféle városelrendezési terv áll rendelkezésre, megnézhetjük mindegyik típusú alkalmazott jövés-menését, az utolsó látogatása óta eltelt idővel és az adott lakhelyét egy fokozatosan csökkenő márványoszloppal. Ez is egy jóval jobb rendszer, mint a "találd ki, ha tudod" megközelítés, amit a Pharaoh-ban láthattunk, és ténylegesen nagy fejlesztés. Végül az igen leszólt hieroglifás gombokat, melyeknek célja nehezen elképzelhető volt, olyan szimbólumokkal váltották fel, amely nem csak görögösen néz ki, de valójában is van értelme: egy kerék szimbolizálja az Ipart, egy búzaköteg a Gazdaságot és egy sisak a Katonaságot. Ez egy üdvözlendő változtatás az egyébként kitűnő elődhöz képest, valamint a játékot is jóval jobban élvezhetővé teszi.

Játékmenet: Egy szóval: klassz. Soha nem láttam még ősi civilizációt ilyen tökéletesen megvalósítva, akár történelmi oldalról, akár egyéniségi oldalról nézve. Az a független kulturális szellem, amely az Ősi Görögországot jellemezte Zeus-szal, nagyon lényeges, de az elegendő - és nagyon odavaló - humor az egész játékot távol tartja attól, hogy unalmas legyen. Közel minden visszavezethető ezen kis időszak kutatási anyagaira, a meglepően történelmi elbeszélése a Pan-Hellén Játékoknak a különféle istenek és kapcsolatuk hiteles másolatáig. Bámulatra méltó mennyiségű vicc van benne azok számára, akik tanultak valamennyit erről a korszakról. Az egész 180 oldalas kézikönyv is egészében egy mestermű, az installálástól a mellékletekig mind egy görög mese stílusában íródott, kezdve a Múzsák Megidézéséig. Ha bárki kulturális pontosságot vár el egy játéktól, akkor a Zeus-nál jobbat nem is találhat.

Természetesen mindez nem mond el semmit a játék szuper játékmechanikájáról. Első ránézésre az egész csak egy kicsit tűnik többnek, mint a Pharaoh látványvilágának feljavítása, habár ez az illúzió hirtelen eltűnik, ahogy akár egy kicsit is a felszín alá nézel. Ez talán az egyszerűsített kezelőfelületnek köszönhető, de a megnövelt figyelem a kultúrára és szépségre az események teljesen új érzését kölcsönzik, megfiatalítva ezzel a játék benne rejlő lebilincselő erejét. Ezt tovább fokozzák az új épületek és a belső rendszerek, amelyek szükségesek a város sikeres igazgatásához. Míg egyesek talán mérgesek, hogy a fügefarmokat és a Nílus termékenységét egyszerűen felváltották a répafarmmal és a legelővel, de a játékmenetet eléggé módosították ahhoz, hogy új élményt adjon - de nem annyira, hogy elveszítse az Impressions sorozat egyedi érzését. Ahelyett, hogy hónapokig kellenne aggódnunk a vízellátás miatt, most koncentrálhatjuk az enerigáinkat, hogy a városunkat Olimpia formájúra hozzuk, elegendő kereskedést megvalósítva ahhoz, hogy felkészüljünk egy Hős érkezésére, vagy lecsillapítsunk egy mérges Istent. Mindazonáltal az egyik legjelentősebb változtatás a kampányok új magatartása: ahelyett, hogy új várost kelljen építeni mindegyik küldetéskor, az alkotásod keresztülmegy a kampányon. Ez nem csak eltűnteti azt az ismétlődést, amely a Pharaoh-t megrontotta, de az ügyesség hihetetlenül kielégítő érzését adja, ahogy állandóan nézheted a városod növekedését és fejlődését. Végül olyan játékélmény lesz belőle, amely késő éjjelig kialvatlan szemekkel ébren tart, ahogy megpróbálod még egy kicsivel jobbá tenni városodat.

Multiplayer: Mivel a Zeus-ban nincs multiplayer lehetőség, ezért ez a kritérium nem kerül osztályzásra.

Hangeffektek: Tulajdonképpen a Zeus összes szeglete hanghatásokkal van benépesítve, amely időnként úgy tűnik, hogy olyan sokban hozzájárul a játék egyéniségéhez, mint maga a játékmenet. Mindegyik karakter, amely a városodban kószál, mond valamit, akár a munkájáról, vagy véleményét a környezetéről, és mindegyik kommentár az egyik legjobb kimondással hangzik el, amit valaha hallottam ebben a műfajban. Ugyanebből a szemszögből hatol át a játék szívmelengető és enyhén lökött hangulata is: az árus segédje egy "Keanu Reeves"-fajta srác, ilyen szöveggel, hogy "Láttad tegnap este a birkózómeccset? Milo teljesen kifektette az ellenfelét! A Nike biztos az ő pártján állt!". Az ilyen vokális lököttségek hemzsegnek, habár megpróbál a nevetségesességtől tartózkodni. Komolyabban nézve a háttér zajai tökéletesek, mindig megfelelően szólalnak meg. Például a tömeg morajlása hallatszik, ha a stadionra figyelünk, mint ahogy a kocsi zörgése is, ha megvizsgáljuk a helyi magtár forgalmát. Hihetetlenül jól elkészített hanghatások és ez bizonyítéka annak, hogy a fejlesztők képesek valóban megadni egy játék tónusát a megfelelő audió effektekkel.

Zene: Tökéletesen kihallatszik a tapasztalat a Zeus-ból, hogy az Impressions megmutatta, milyennek kell lennie a leggyönyörűbb zenének, amelyet ez a műfaj valaha hallott. Békés időkben lágyan kezd a fuvola, melyet mandolin kísér, ez lassan siklik ki a hangfalakból, puszta szépsége majdnem elegendő, hogy elaltasson. Másrészről a lehetséges veszély idején fokozatosan erős dob és baljóslatú hümmögés lép be, mely hirtelen mérges kürtök és dörömbölő ütemek harsogásába torkollik, ahogy a helyzet erőszakossá fajul. Ez egy tökéletes kiegészítése a Zeus-nak, és olyan lélegzetelállítóan élvezhető, hogy már csak ezért megéri a játékot elindítani.

Intelligencia és nehézség: A Zeus sokféle nehézségi szintet kínál fel a játékosoknak, ahol lassan haladnak egyre nagyobb rangok felé. Kezdetben csak az alapvető feladatokat kell végrehajtani, de ahogy a város történelme kezd kitárulkozni, meg kell küzdened az Istenekkel, a romboló Szörnyekkel és a háborúzni vágyó szomszédokkal is. Mielött belekezdesz a kampányba, a játék közli veled, hogy milyen nehézségi szinten kell az adott részt végigjátszanod. Ha egy ennél egyszerűbb, kényelmesebb játékra vágysz, elfelejtheted a küldetés alapú játékot és elindíthatod az Open Sandbox módot, ahol alapvetően gazdasági vagy harci feladatot kell végrehajtani. Természetesen kiválaszthatod a legegyszerűbb nyitott játék módot és szimplán azt csinálhatod, amit akarsz, ez olyan egyszerű vagy nehéz lesz, amilyenné csinálod. A műfaj újoncai is könnyen boldogulni fognak a dolgokkal, mivel 16 gyakorló küldetés áll rendelkezésre, ez lefedi a játékmenet majdnem összes jellegzetességét, a farmoktól az adminisztrációig. Ez mind intelligensen van kivitelezve, habár az egyszerűséget kedvelők talán panaszkodni fognak az egyetlen jelentős hiányra, ami a Pharaoh-ban megvolt: a katonai erők irányítására. Ahelyett, hogy személyesen adnánk határozott támadási parancsokat, inkább egy afféle "támadj meg mindenkit, aki megközelíti ezt a pontot" típusú taktikát alkalmazhatunk, mely talán kevés lesz, különösen azoknak, akik RTS stílusú katonai rendszerre számítottak. Azonban ez nem RTS játék, és azok, akik hajlandóak lesznek ezen várakozásukat elfelejteni, a nem-MI-t igen elfogadhatónak fogják találni.

Összegzés: Őszintén szólva az Impressions nem is végezhetett volna jobb munkát az Ősi Görögország kultúrájának és mitológiájának egyedi keverékének felidézésével, mint amilyen a városépítő Zeus. Eltekintve a tökéletesen kiegyensúlyozott történelmi tényektől és romantikussá tett feltevésektől, sikerült megfogniuk azt a lényeget, ami egy városépítő sorozatot mókássá tesz és majdnem teljesen más, mint a Caesar III és a Pharaoh. Egy csomó új belső alrendszert adtak a korábbi engine-hez, a tanácsadók és a városkép egyszerűbb lett, hogy olyan problémákra koncentrálhass, amelyek valóban számítanak. Az olyan jellegzetességek, mint a vallás, eddig csak kiegészítette az előző játékokat, most beépített része az egésznek az Istenekkel, Szörnyekkel és Hősökkel, akik mind a saját szerepüket játsszák a játékmenet nagy színházában. Az Ősi Görögország fantasztikus megfogásával és olyan hangulattal, amely pillanatok alatt elborít, a Zeus könnyen nevezhető a legjobb Impressions' City Building folytatásnak.