2023. augusztus 8. 09:41, Kedd
A mesterséges intelligencia félelmeket kelt a munkahelyek megszűnésével és a munkavállalók jogaival kapcsolatban, de nem ez az első hatalmas technológiai ugrás a történelemben, ez a folyamat már számtalanszor lejátszódott. Néhány óriásvállalat alapvetően azt mondja, hogy ami jó nekik, az jó a világnak is. Nyilvánvaló, hogy ez a narratíva öncélú, ahogyan a benne rejlő üzenet is: hagyni kell, hogy folytassák tevékenységüket anélkül, hogy a
szabályozás zavarná őket. Szerintük minden kormánynak, amelyik a vállalati hatalom megfékezésének
gondolatával kacérkodik, nem szabad elfelejtenie, hogy ezzel a "haladás" útjában állna: a technológia az, ami a történelmet mozgatja, és minden, ami ezt akadályozza, halálra van ítélve. De ez valóban így van?
Természetesen életünk végtelenül gazdagabb és kényelmesebb, mint a feudalizmusban élő jobbágyoké, sokat köszönhetünk a technológiai fejlődésnek. Még a nyugati társadalmak szegényei is sokkal magasabb életszínvonalat élveznek ma, mint három évszázaddal ezelőtt, és egészségesebb, hosszabb életet élnek. Dea földművelés középkori fejlődése nem emelte ki Európa parasztjait a szegénységből, és ennek nagyrészt az volt az oka, hogy a nemesek a termelésnövekedésből származó vagyont inkább katedrálisok építésére fordították. Közgazdászok szerint valami hasonló történhet a mesterséges intelligenciával, ha az úgy kerül be az életünkbe, hogy a hirdetett előnyöket csak kevesek élvezik, nem pedig a tömegek. "A mesterséges intelligenciában rengeteg lehetőség rejlik - de a lehetőségek bármelyik irányba mehetnek" - állítja
Simon Johnson, az MIT Sloan School of Management globális közgazdaságtan és menedzsment professzora. "
Útelágazásnál vagyunk."
A mesterséges intelligencia támogatói olyan termelékenységi ugrást jósolnak, amely jólétet fog teremteni és javítani fogja az életszínvonalat. A McKinsey tanácsadó cég
becslése szerint a mesterséges intelligencia évente 14 és 22 billió dollár közötti értéket teremthet - a felső érték nagyjából az amerikai gazdaság jelenlegi méretének felel meg. Egyes techno-optimisták ennél is tovább mennek, azt sugallva, hogy a robotokkal együtt a mesterséges intelligencia az a technológia, amely végre megszabadítja az emberiséget az unalmas feladatoktól, és elindít minket a kreatívabb és szabadabb élet felé.
Ugyanakkor sokan aggódnak a megélhetésre gyakorolt hatása miatt, beleértve azt is, hogy a legkülönbözőbb ágazatokban munkahelyeket semmisíthet meg - lásd a hollywoodi színészek július óta tartó
sztrájkját, akik attól félnek, hogy a mesterséges intelligencia által generált hasonmásaik miatt elbocsátják őket. Ezek az aggodalmak nem alaptalanok. A történelem azt mutatja, hogy a technológiai fejlődés gazdasági hatása általában bizonytalan, egyenlőtlen és néha egyenesen rosszindulatú. Johnson és az MIT közgazdásza, Daron Acemoglu
új könyve a technológia ezer évét vizsgálta - az ekétől kezdve az automata önkiszolgáló pénztárgépekig - a munkahelyteremtésben és a jólét terjesztésében elért sikereik szempontjából.
Míg a fonógép kulcsfontosságú volt a textilipar 18. századi automatizálásában, a kutatók úgy találták, hogy hosszabb munkaidőhöz vezetett, melyet nehezebb körülmények között kellett ledolgozni. A mechanikus gyapottisztító gépek elősegítették a rabszolgaság 19. századi elterjedését az amerikai Délen. Az internet története összetett: sok új munkakört teremtett, miközben a megtermelt vagyon nagy része egy maroknyi milliárdoshoz került. Az egykor dicsőített termelékenységnövekedés számos gazdaságban lelassult. Ez azért van így, mert még egy olyan elterjedt technológia, mint az internet is számos ágazatot érintetlenül hagyott, miközben az általa teremtett munkahelyek közül sok alacsony képzettséget igénylő volt - gondoljunk csak az online kereskedelem szállítási láncára, tehát óvatosnak kell lennünk a mesterséges intelligencia termelékenységre gyakorolt hatásainak becslésénél.
A globalizált gazdaságban más okok is kétségessé teszik, hogy a mesterséges intelligencia potenciális előnyei egyenletesen érvényesülnek-e majd. Egyfelől fennáll egy versenyfutás az ilyen cégek kiszolgálására, mivel a kormányok egyre lazább szabályozással versengenek az MI-beruházásokért. Másrészt a befektetések vonzásának akadályai olyan magasak lehetnek, hogy sok szegényebb ország teljesen esélytelenül indul az infrastruktúra és/vagy a szellemi tőke hiánya miatt. De az innováció a könnyű rész, a nehezebb az, hogy mindenki számára működjön a dolog - és itt jön a képbe a politika. Azok határozzák meg a narratívát, akiknek hatalmuk van. Így fordulhat elő, hogy a bankokról azt gondoljuk, hogy "túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek", vagy hogy a technológiai hatalom megkérdőjelezése a géprombolással egyenértékű.
Johnson szerint a vasútnak a 19. századi Angliában a gyors demokratikus reformok idején történő megjelenése lehetővé tette, hogy a társadalom szélesebb rétegei is élvezhessék ezeket a vívmányokat, akár a friss élelmiszerek gyorsabb szállítása, akár a szabadidős utazások első ízben történő megtapasztalása révén. Hasonló demokratikus vívmányok máshol is segítettek millióknak élvezni a technológiai fejlődés gyümölcseit egészen a 20. századig. Johnson azonban azt állítja, hogy ez az elmúlt négy évtizedet jellemző agresszív kapitalizmussal kezdett megváltozni. A második világháború sokkja rövid időre megszakította a folyamatos technológiai fejlődés, a növekvő társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenségek terjedésének feltartóztathatatlan tendenciáját. A háború utáni években pedig a keynesiánus közgazdaságtanra, a jóléti államokra és a megosztott jólétre összpontosító szociáldemokrata rendszerek emelkedtek.
Mindez azonban az 1970-es években megváltozott a neoliberális fordulattal és a mai demokráciák kialakulásával, amelyekben a meggyengült kormányok engedelmeskednek a hatalmas vállalatoknak. Ezek a Kelet-indiai Társaság óta minden korábbinál erősebbek és jövedelmezőbbek, és elképesztő gazdagságot teremtenek egy szűk elit számára (nem is beszélve a vezetőik pazarló fizetéseiről és bónuszairól). Eközben az átlagemberek reáljövedelme stagnál, a jövő terén bizonytalanság uralkodik, az egyenlőtlenség pedig az 1914 előtti szintre tér vissza.
Az emberi fejlődés elmúlt 1000 évének tanulmányozása Acemoglu és Johnson szerint azt mutatja, hogy "a múlt széles körű jóléte nem a technológiai fejlődés automatikus, garantált nyereségének eredménye. A legtöbb ember világszerte ma azért él jobban, mint őseink, mert a korábbi ipari társadalmak polgárai és munkásai szervezkedtek, megkérdőjelezték a technológiával és a munkakörülményekkel kapcsolatos elit által dominált döntéseket, és kikényszerítették, hogy a technikai fejlődésből származó nyereséget igazságosabban osszák meg".
Az OECD szerint az automatizáció a magyarországi munkavállalókra jelent a legnagyobb veszélyt
A munkavállalói csoportok - amelyek az 1980-as évek előtti befolyásuk nagy részét elvesztették - a mesterséges intelligenciát a munkavállalói jogokat és a foglalkoztatást fenyegető potenciális veszélyként azonosítják, nagyon helyesen, például ha nem lesz emberi ellenőrzés a mesterséges intelligenciával irányított felvételi és elbocsátási döntések felett. Mert nézzük csak meg a Magyarországon is terjedő önkiszolgáló kasszák példáját: ezektől az élelmiszerek nem lesznek olcsóbbak, a vásárlók élete nem lesz könnyebb és nem jön létre új feladat - csak a munkaerőköltségek csökkentéséből származó profit a nyereség. Erős érdekképviseleti szervezetek nélkül tehát a folyamat könnyedén félrecsúszhat, mert azoknak törvényben rögzített konzultációs jogaik vannak, és képesek kollektív tárgyalásokat folytatni a munkahelyi technológiákról.
Egy júliusban közzétett, mintegy 5300 munkavállaló körében végzett OECD-felmérés
szerint a mesterséges intelligencia javíthatja a munkával való elégedettséget, az egészséget és a béreket, ugyanakkor kockázatot is jelenthet a magánélet védelme, a munkahelyi előítéletek megerősítése és a túlhajszoltságra való ösztönzés. "A kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia súlyosbítja-e a meglévő egyenlőtlenségeket, vagy pedig segíthet visszatalálni valami sokkal igazságosabb állapothoz" - mondta Johnson.
Johnson szerint három dolgot kell tennie egy modern progresszív mozgalomnak: meg kell kérdőjeleznie a technológia = haladás narratívát, és le kell leplezni, hogy mi is az: egy kényelmes mítosz, amelyet egy hatalmas iparág és annak csatlósai propagálnak a kormányban, a médiában és (esetenként) a tudományos életben. Másodszor, szükség van az ellensúlyozó erők ápolására és támogatására - amelyeknek a civil társadalmi szervezeteket, az aktivistákat és a szakszervezetek modern változatait kell magukban foglalniuk. Végül pedig szükség van progresszív, technikailag megalapozott politikai javaslatokra, valamint olyan kutatóközpontok és egyéb intézmények támogatására, amelyek folyamatosan ötleteket szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a digitális technológiát hogyan lehet az emberi boldogulás, és nem kizárólag a magánprofit érdekében újrahasznosítani.
Informatika és tudomány