Athlon 64 & 64-FX: lépéselőnyben az AMD?

2000 végén emellett elkezdődött egy folyamat, amely az IT-ipar számos képviselőjét megrendítette, és az AMD-nek sem kedvezett. A PC-piac telítődése, illetve a világgazdasági recesszió olyan nyomást gyakorolt a társaságra, amely újból súlyos anyagi nehézségeket eredményezett. A PC-piac visszaesését a jóval biztosabb anyagi háttérrel rendelkező Intel ráadásul előnyére tudta fordítani riválisa ellen, és óriási árnyomással növelni tudta piaci részesedését az AMD rovására.


A bemutatón az AMD által prezentált teszteredmények
Az Intel anyagi tartalékainak köszönhetően a mintegy három éve tartó válság közepedte is tartani tudta a beruházások korábbi lendületét, így a társaság előnyt tudott szerezni mind a 130 és 90 nm-es csíkszélességű gyártástechnológiák, mind pedig a korábbi 200 mm-est leváltó 300 mm-es szilíciumostya alapanyagok bevezetése terén. Az előbbi megoldások lehetővé tették, illetve teszik a Pentium 4 chipek magasabb órajelre való feltornázását, miközben a társaság előállítási költségei csökkennek. A 300 mm átmérőjű szilícium alapanyagok szintén jelentős költségcsökkentést biztosítanak az egy ostyából előállított chipek számának növekedésével, illetve az alapanyag veszteség csökkentésével.

Az AMD viszont a 130 nm-es gyártástechnológia későbbi bevezetésével még nehezebben tudta növelni az Athlon XP processzorok sebességét, és ezzel egyidejűleg részben azt az árelőnyt is elveszítette, amelyet az Athlon XP chipek Pentium 4-hez viszonyítva kisebb magmérete jelentett.


Két Athlon 64 motoros laptop; MiTAC 8355 és Uniwill 766AA0
Mindezek eredményeként az AMD az elmúlt egy évben némileg lemaradt az Intellel szemben a teljesítmény-versenyben, ráadásul árait sem tudta jelentősen az Intelé alatt tartani, így a társaság folyamatosan piaci részesedést vesztett. Égető szükség volt tehát az újgenerációs processzorra, amely az átdolgozott architektúrának köszönhetően rendkívül jól skálázható, és óriási teljesítménytartalékokkal rendelkezik, viszont kissé elkésett, és meglehetősen drága az előállítása.

Az AMD tehát mindent egy lapra tett, és egy olyan architektúrát fejlesztett ki, amely siker esetén óriási előnyhöz juttathatja a társaságot az Intellel szemben, ugyanakkor kedvezőtlen piaci fogadtatás esetén igen nehéz helyzetbe is hozhatja a céget.

Az AMD a társaság által "AMD64" névre keresztelt platform kifejlesztésekor mindent pontosan úgy csinált, ahogy az Intel nem tette volna. A sunnyvale-i gyártó abból az alapötletből indult ki, amelyet az x86 architektúra az elmúlt közel két évtizedben követett: a visszafelé való kompatibilitás biztosításával úgy kell javítani a processzor, illetve az egész számítógép teljesítményét, hogy azok a korábbi szoftverek, amelyekbe a felhasználók rengeteg pénzt, a fejlesztők pedig komoly erőfeszítést és tőkét fektettek, továbbra is használhatók maradjanak.


Két extrább változat, felül GeForce 5900-al, alul az AlienWare Radeon 9800 Pro-val
Az Intel úgy véli, hogy az asztali rendszerek körében egyelőre nincsen szükség a 64 bites számítógépekre, a nagyteljesítményű munkaállomások és szerverek esetében pedig célszerűbb megszabadulni az x86 architektúra évtizedes hiányosságaitól és problémáitól. A teljesen új platform megalkotásának azonban óriási hátrányai is vannak, főleg a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között. A szoftverfejlesztők számára rengeteg pénzt, és időt igényel az alkalmazások átírása az új IA-64 architektúrára, ezt pedig az anyagi nehézségekkel küzdő, csökkentett IT költségvetésből gazdálkodó, és egyébként is meglehetősen konzervatív üzleti szegmens nem kívánja megfizetni. Az Itanium processzorok kiadása ráadásul meglehetősen döcögősre sikeredett, az új rendszerek elterjedését pedig nem segítette a chipek kezdetben rendkívül magas ára sem.